約伯記 9
1 約伯答覆說：
Felele pedig Jób, és monda:
2 我確實知道事情是這樣，但人怎能同天主講理﹖
Igaz, jól tudom, hogy így van; hogyan is lehetne igaz a halandó ember Istennél?
3 人若願意同天主辯論，千個問題中，誰也回答不出一個。
Ha perelni akarna ő vele, ezer közül egy sem felelhetne meg néki.
4 雖心中明智，力量強大，但誰能對抗天主，而保平安﹖
Bölcs szívű és hatalmas erejű: ki szegülhetne ellene, hogy épségben maradjon?
5 他可移山，山卻不知；他一發怒，山即翻轉；
A ki hegyeket mozdít tova, hogy észre se veszik, és megfordítja őket haragjában.
6 他振搖大地，使之脫離原處，地柱隨之搖撼震動；
A ki kirengeti helyéből a földet, úgy hogy oszlopai megrepedeznek.
7 他一下令，太陽即不昇起，星辰即封閉不動；
A ki szól a napnak és az fel nem kél, és bepecsételi a csillagokat.
8 惟有他展開天空，步行海波之上；
A ki egymaga feszítette ki az egeket, és a tenger hullámain tapos.
9 他創造了北斗和參宿，昂星及南極星辰；
A ki teremtette a gönczölszekeret, a kaszás csillagot és a fiastyúkot és a délnek titkos tárait.
10 他所作的大事，不可勝數。
A ki nagy dolgokat cselekszik megfoghatatlanul, és csudákat megszámlálhatatlanul.
11 他由我身旁經過，我卻沒有看見；他走過去，我仍沒有發覺。
Ímé, elvonul mellettem, de nem látom, átmegy előttem, de nem veszem észre.
12 他若搶奪，誰能阻擋﹖誰能問他說：「你作什麼﹖」
Ímé, ha elragad valamit, ki akadályozza meg; ki mondhatja néki: Mit cselekszel?
13 天主一憤怒，決不收回。為虎作倀的，必屈伏在他以下。
Ha az Isten el nem fordítja az ő haragját, alatta meghajolnak Ráháb czinkosai is.
14 如此我怎敢回答，我怎敢措辭與他抗辯﹖
Hogyan felelhetnék hát én meg ő néki, és lelhetnék vele szemben szavakat?
15 縱然有理，也不敢回答，唯有哀求我的判官開恩。
A ki, ha szinte igazam volna, sem felelhetnék néki; kegyelemért könyörögnék ítélő birámhoz.
16 我向他呼求，縱然他答應我，我仍不相信他會聽我的呼聲。
Ha segítségül hívnám és felelne is nékem, még sem hinném, hogy szavamat fülébe vevé;
17 他為了一根頭髮而折磨我，無故增加我的創傷；
A ki forgószélben rohan meg engem, és ok nélkül megsokasítja sebeimet.
18 致使我不能喘一口氣，使我飽嘗苦辛。
Nem hagyna még lélekzetet se vennem, hanem keserűséggel lakatna jól.
19 論力量，他強而有力；論審判，誰能將他傳來﹖
Ha erőre kerülne a dolog? Ímé, ő igen erős; és ha ítéletre? Ki tűzne ki én nékem napot?
20 我雖自以為正義，他的口卻判定我有罪；我雖自覺無辜，他卻證明我有偏差。
Ha igaznak mondanám magamat, a szájam kárhoztatna engem; ha ártatlannak: bűnössé tenne engemet.
21 我是無辜的，我已不顧及我的生命，我已厭惡生活下去。
Ártatlan vagyok, nem törődöm lelkemmel, útálom az életemet.
22 因此我說：都是一樣。善人惡人，他一概滅絕。
Mindegy ez! Azért azt mondom: elveszít ő ártatlant és gonoszt!
23 若天災突然降下使人猝死，他便嘲笑無罪者的絕望。
Ha ostorával hirtelen megöl, neveti a bűntelenek megpróbáltatását.
24 大地落在惡人的手裏，蒙蔽判官臉面的，不是他，是誰呢﹖
A föld a gonosz kezébe adatik, a ki az ő biráinak arczát elfedezi. Nem így van? Kicsoda hát ő?
25 我的日月過去比跑信的還快；疾走而過，無福樂可享。
Napjaim gyorsabbak valának a kengyelfutónál: elfutának, nem láttak semmi jót.
26 急急駛過，似蘆葦船，如驟降攫食的鷹。
Ellebbentek, mint a gyorsan járó hajók, miként zsákmányára csap a keselyű.
27 我若決意忘掉我的哀怨，改變愁容，表示愉快；
Ha azt mondom: Nosza elfelejtem panaszomat, felhagyok haragoskodásommal és vidám leszek:
28 但一想到我的痛苦，我就恐怖。我知道你決不以我為無辜。
Megborzadok az én mindenféle fájdalmamtól; tudom, hogy nem találsz bűntelennek engem.
29 我若是有罪，又何苦白費心血﹖
Rossz ember vagyok én! Minek fáraszszam hát magamat hiába?
30 我即便用雪洗我身，用鹹水洗我手，
Ha hóvízzel mosakodom is meg, ha szappannal mosom is meg kezeimet:
31 你卻把我浸在泥坑內，甚至我的衣服都憎惡我。
Akkor is a posványba mártanál engem és az én ruháim is útálnának engem.
32 因為他不像我是個人，使我能答覆他，或讓我們同去聽審。
Mert nem ember ő, mint én, hogy néki megfelelhetnék, és együtt pörbe állanánk.
33 在我們中間沒有仲裁，可按手在我們兩造之間。
Nincs is közöttünk igazlátó, a ki kezét közbe vethesse kettőnk között!
34 但願他的棍杖遠離我，他的威嚴不要恐嚇我，
Venné csak el rólam az ő veszszejét, és az ő rettentésével ne rettegtetne engem:
35 我好能講話而不害怕；但是如今我並非如此。
Akkor szólanék és nem félnék tőle: mert nem így vagyok én magammal!
