約伯記 4
1 特曼人厄里法次開始說：
Felelt a Témánbeli Elífáz és mondta:
2 人若和你講話，你能忍受嗎﹖但誰又能忍住不說﹖
ajjon ha szólni próbálnánk hozzád, terhedre volna-e; de visszatartani a szavakat ki bírja?
3 看，你曾勸戒過許多人，堅固過軟弱無能的人；
Íme, oktattál sokakat, és lankadt kezeket megerősítettél;
4 你的話扶起了跌倒的人，堅固了膝弱無力的人；
a megbotlót fönntartották szavaid és görnyedező térdeket megszilárdítottál.
5 但是現今災禍一臨於你，你就萎靡不振；一接觸你，你就沮喪失意。
Most hogy reád jött, terhedre van, hozzád ér, és megrémültél?
6 你敬畏天主之情，豈不是你的依靠﹖你完善的行為，豈不是你的希望﹖
Nemde istenfélelmed a te bizodalmad, reményed pedig útjaid gáncstalansága!
7 請想：那有無辜者喪亡﹖那有正直者消逝﹖
Gondolj csak rá: ki az, ki ártatlanul veszett el, és hol semmisültek meg egyenesek?
8 照我所見：那播種邪惡的，必收邪惡；散佈毒害的，必收毒害。
A mint én láttam: kik jogtalanságot szántottak és bajt vetettek, azt aratják is;
9 天主一噓氣，他們即滅亡；一發怒氣，他們即消失。
Isten leheletétől elvesztek, s haragja fuvallatától elenyésznek.
10 獅吼豹嗥完全止息，幼獅的牙齒也被打碎；
Oroszlán ordítása, vadállat üvöltése és az oroszlánkölykök fogai kitörettek.
11 壯獅因缺獵物而滅絕，牝獅幼子各自東西離散。
Oroszlán elvész ragadmány híján, s a nőstényoroszlán fiai szertezüllenek.
12 我竊聽到一句話，我耳聽見細語聲。
De én hozzám egy ige lopódzott, és neszt fogott fel fülem belőle.
13 當人沉睡時，夜夢多幻象；
Képzetek közt az éj látományaitól, mikor mély álom esik az emberekre:
14 我恐怖戰慄，全身骨頭發抖。
rettegés lepett meg és remegés, és összes csontjaimat megrettentette.
15 寒風掠過我面，使我毛髮悚然。
S egy szellem suhant el arczom mellett, borzadott testemnek hajaszála.
16 他停立不動，但我不能辨其形狀；我面前出現形影，我聽見細微的聲音：
Ott áll, de nem ismerem meg ábrázatát, egy alak van szemeim előtt; suttogást meg hangot hallok:
17 人豈能在天主前自以為義﹖在造他者前，自以為潔﹖
Igaznak bizonyul-e halandó az Isten előtt, vagy alkotója előtt tisztának-e a férfi?
18 看，他的僕役，他還不信；他的使者，他還歸罪，
Lám, szolgáiban nem hisz és angyalaira vet gáncsot;
19 何況那以泥屋為居所，以塵土為基礎的人! 他們為人踐踏，有如蠹蟲；
hát még kik agyagházakban laknak, a kiknek a porban van alapjuk, összezúzzák őket hamarább molynál.
20 晨昏間即化為齏粉，永遠消亡而無人一顧。
Reggeltől estig összetöretnek, észrevétlenül elvesznek örökre.
21 幕索如已自斷，他們豈不是因缺少智慧而死亡﹖
Nemde megszakad bennök kötelük, meghalnak, de nem bölcsességben!
