< 約伯記 37 >
Igenis, ezért remeg szívem s felszökken helyéből.
2 你們且細聽天主的怒吼聲,聽那從他口中發出的巨響。
Hallva halljátok hangja háborgását s a morajt, mely szájából kél;
az egész ég alatt van terjedése és fénye a föld szélein.
4 接著是雷聲隆隆,那是天主威嚴之聲;他的巨聲一響,沒有什麼能夠阻止。
Utána ordít a hang: dörög fenséges hangján, s nem tartja vissza, midőn hallatszik hangja.
Csodásan dörög Isten a hangján, nagyokat tesz, s nem ismerjük meg.
6 他命令雪說:「落在大地上! 」對暴雨說:「傾盆而降! 」
Mert a hónak mondja: szállj a földre, meg a hulló esőnek, hatalmasan hulló esőjének
Minden ember kezét lepecsételi, hogy megismerje alkotását minden halandó.
S bemegy a vad a leshelyre, és tanyáiban lakozik.
A kamarából szélvész jő és a szóró szelektől a hideg.
Isten leheletétől jég keletkezik s a vizek tágassága szilárddá lesz.
Nedvességgel meg is terheli a felleget, szétterjeszti fényének felhőjét.
12 雷電照他的指示旋轉,全照他的命令實行於地面,
S az körökben egyre forog, kormányzása által, cselekvésök szerint, bár mire rendeli őket a földkerekség színén;
hol ostorul, ha földjének javára van, hol szeretetre nyújtja.
14 約伯啊! 你且側耳細聽這事,立著沉思天主的奇事!
Figyelj erre, Jób, állj meg és vedd észre Isten csodáit!
15 你豈能知道天主怎樣發命,怎樣使雲中電光閃爍﹖
Tudsz-e róla, midőn Isten ügyel rájuk, s tündökölteti felhőjének fényét?
Tudsz-e a fellegnek lengéséről, a tökéletes tudásúnak csodáiról?
17 當南風吹起,大地鎮靜時,你的衣服豈不是發暖﹖
Te, kinek melegek a ruhái, midőn a földet pihenteti a déli szél által.
Vele boltozod a mennyeket, melyek erősek, mint a szilárd tükör?
Tudasd velünk, mit mondjunk neki! Mit sem hozhatunk fel a sötétség miatt.
20 我說話時,能給他講述些什麼新事﹖世人說話後,豈算是告訴他一項新聞﹖
Jelentetik-e neki, hogy beszélek, avagy szólt-e ember, hogy elpusztíttassék?
21 人現今看不見陽光照耀天空,除非等到風過天晴。
Most ugyan nem látni a fényt, mely ragyogó a mennyekben; de a szél átvonul s megtisztítja azokat.
Észak felől arany jön, Isten mellett félelmes fenség.
23 全能者是我們不可接近的,他的能力和正義,高超絕倫;他公義正道,決不欺壓。
A Mindenhatót, nem érjük őt fel, a nagy erejűt, de a jogot és teljes igazságot nem sérti meg.
24 所以人應敬畏他;但那心中自以為聰慧的,他卻不眷顧。
Azért félik őt az emberek, nem nézi ő mind a bölcsszívűeket.