約伯記 27
1 約伯繼續他的言論說：
Jób pedig folytatá az ő beszédét, monda:
2 我指著那剝奪我權利的天主起誓，指著使我心靈苦痛的全能者起誓：
Él az Isten, a ki az én igazamat elfordította, és a Mindenható, a ki keserűséggel illette az én lelkemet,
3 幾時我還有氣息，我鼻中尚有天主賦予的生氣，
Hogy mindaddig, a míg az én lelkem én bennem van, és az Istennek lehellete van az én orromban;
4 我的口唇決不說謊言，我的舌頭決不講虛話。
Az én ajakim nem szólnak álnokságot, és az én nyelvem nem mond csalárdságot!
5 若叫我說你們有理，那決辨不到；到我斷氣，我決不放棄我的純正。
Távol legyen tőlem, hogy igazat adjak néktek! A míg lelkemet ki nem lehelem, ártatlanságomból magamat ki nem tagadom.
6 我堅持我的正義，決不罷休；對於已往的生活，我問心無愧。
Igazságomhoz ragaszkodom, róla le nem mondok; napjaim miatt nem korhol az én szívem.
7 惟願恨我的人，遭惡人的命運；起來攻擊我的人，遭罪犯的處分。
Ellenségem lesz olyan, mint a gonosz, és a ki ellenem támad, mint az álnok.
8 惡人呼籲時，有何期待﹖當他向天主舉起靈魂時，有何希望﹖
Mert micsoda reménysége lehet a képmutatónak, hogy telhetetlenkedett, ha az Isten mégis elragadja az ő lelkét?
9 災難臨到他身上時，天主豈能聽他的呼求﹖
Meghallja-é kiáltását az Isten, ha eljő a nyomorúság reá?
10 他豈是以全能者為喜樂，時時祈求天主﹖
Vajjon gyönyörködhetik-é a Mindenhatóban; segítségül hívhatja-é mindenkor az Istent?
11 我要將天主的作為教導你們；對全能者的意旨，我決不隱瞞。
Megtanítlak benneteket Isten dolgaira; a mik a Mindenhatónál vannak, nem titkolom el.
12 其實，這一切你們都熟悉，但為何還這樣空談﹖
Ímé, ti is mindnyájan látjátok: miért van hát, hogy hiábavalósággal hivalkodtok?!
13 納阿瑪人左法爾就說：這是天主給惡人定的命運，是強暴者由全能者所承受的產業：
Ez a gonosz embernek osztályrésze Istentől, és a kegyetlenek öröksége a Mindenhatótól, a melyet elvesznek:
14 他的子女雖眾多，都必死於刀下；他的後代子孫，不得飽食。
Ha megsokasulnak is az ő fiai, a kardnak sokasulnak meg, és az ő magzatai nem lakhatnak jól kenyérrel sem.
15 剩餘的人，為瘟疫所葬送；他們的遺孀，不舉喪哀弔。
Az ő maradékai dögvész miatt temettetnek el, és az ő özvegyeik meg sem siratják.
16 他們雖積蓄銀子，多如塵沙；備製衣服，多如土堆；
Ha mint a port, úgy halmozná is össze az ezüstöt, és úgy szerezné is össze ruháit, mint a sarat:
17 他們固然預備，但義人來穿，無辜者要分取他們的金銀。
Összeszerezheti ugyan, de az igaz ruházza magára, az ezüstön pedig az ártatlan osztozik.
18 他們建造的房屋有如蛛網，又如守望者搭的茅舍。
Házát pók módjára építette föl, és olyanná, mint a csősz-csinálta kunyhó.
19 他們睡眠時，雖稱富足，但睜開眼時，已一無所有。
Gazdagon fekszik le, mert nincsen kifosztva; felnyitja szemeit és semmije sincsen.
20 白天有恐怖侵襲，黑夜有颶風將他們颳去。
Meglepi őt, mint az árvíz, a félelem, éjjel ragadja el a zivatar.
21 東風將他們吹去，把他們捲走，離其居地。
Felkapja őt a keleti szél és elviszi, elragadja őt helyéről.
22 他們成了眾人毫不憐憫的箭靶，他們沒法逃避恐嚇的手。
Nyilakat szór reá és nem kiméli; futva kell futnia keze elől.
23 人人都對之鼓掌稱慶，由各方向之嘲笑辱罵。
Csapkodják felette kezeiket, és kisüvöltik őt az ő lakhelyéből.
