< 約伯記 23 >
Felele pedig Jób, és monda:
2 直到今天,我還是痛苦的哀訴,他沉重的手掌,使我不得不呻吟。
Még most is keserű az én beszédem; súlyosabb rajtam a csapás, ha panaszkodom.
Oh ha tudnám, hogy megtalálom őt, elmennék szinte az ő székéig.
Elébe terjeszteném ügyemet, számat megtölteném mentő erősségekkel.
Hadd tudnám meg, mely szavakkal felelne nékem; hadd érteném meg, mit szólana hozzám.
Vajjon erejének nagy volta szerint perelne-é velem? Nem; csak figyelmezne reám!
7 如此,他會分辨出同他爭論的是個正直人,也許我可永久不再受裁判!
Ott egy igaz perelne ő vele; azért megszabadulhatnék birámtól örökre!
8 可是我往東行,他不在那裏;我往西行,也找不到他;
Ámde kelet felé megyek és nincsen ő, nyugot felé és nem veszem őt észre.
Bal kéz felől cselekszik, de meg nem foghatom; jobb kéz felől rejtőzködik és nem láthatom.
10 他洞悉我所有的行動。他若試驗我,我必如純金出現。
De ő jól tudja az én utamat. Ha megvizsgálna engem, úgy kerülnék ki, mint az arany.
11 我的腳緊隨著他的足跡,謹守他的道,總沒有偏離。
Lábam az ő nyomdokát követte; utát megőriztem és nem hajoltam el.
12 他所發的命令,我總沒有違背;他口中的訓言,我常保存在心中。
Az ő ajakinak parancsolatától sem tértem el; szájának beszédeit többre becsültem, mint életem táplálékát.
13 但他所決定的,誰能變更﹖他所樂意的,必要實行。
Ő azonban megmarad egy mellett. Kicsoda téríthetné el őt? És a mit megkiván lelke, azt meg is teszi.
14 他為我注定的,必要完成;類似的事,還有很多。
Bizony végbe viszi, a mi felőlem elrendeltetett, és ilyen még sok van ő nála.
Azért rettegek az ő színe előtt, és ha csak rá gondolok is, félek tőle.
Mert Isten félemlítette meg az én szívemet, a Mindenható rettentett meg engem.
17 因為我雖面臨黑暗,幽暗雖遮蓋我的面,我仍不喪氣。
Miért is nem pusztultam el e sötétség előtt, vagy miért nem takarta el előlem e homályt?!