傳道書 1
1 達味之子耶路撒冷的君王「訓道者」的語錄：
Szavai Kóhéletnek, Dávid fiának, a ki király volt Jeruzsálemben.
2 虛而又虛，訓道者說：虛而又虛，萬事皆虛。
Hiúságok hiúsága, mondja Kóhélet, hiúságok hiúsága, minden hiúság!
3 人在太陽下辛勤勞作，為人究有何益﹖
Mi nyeresége van az embernek minden fáradságában, melylyel fárad a nap alatt?
4 一代過去，一代又來，大地仍然常在。
Nemzedék megy s nemzedék jön, de a föld fönnáll örökké.
5 太陽升起，太陽落下，匆匆趕回原處，從新再升。
S fölkél a nap és lenyugszik a nap, s a helyére siet, a hol fölkél.
6 風吹向南，又轉向北，旋轉不息，循環周行。
Megy délnek, majd északnak kerül át, folyton kerűlve jár a szél és kerüléseihez tér vissza a szél.
7 江河流入大海，大海總不滿溢；江河仍向所往之處，川流不息。
Mind a patakok a tengerbe folynak, de a tenger nem telik meg; azon helyre, a hova folynak a patakok, oda folynak ők ismét.
8 萬事皆辛勞，無人能盡言：眼看，看不夠；耳聽，聽不飽。
Mind a dolgok fáradoznak: nem bírja senki elmondani, szem nem lakik jó1 látással és fű1 nem telik meg hallással.
9 往昔所有的，將來會再有；昔日所行的，將來會再行；太陽之下決無新事。
A mi volt, ugyancsak az, a mi lesz, a mi történt, ugyancsak az, a mi történni fog; s nincs semmi új a nap alatt.
10 若有人指著某事說：「看，這是新事。」豈不知在我們以前早就有過。
Van dolog, melyről azt mondják: nézd, ez új – rég meg volt az ősidőkben, melyek előttünk voltak.
11 只是對往者，沒有人去追憶；同樣，對來者，也不會為後輩所記念。
Nincs megemlékezés az előbbiekről, s az utóbbiakról sem, a kik lesznek majd, nem lesz megemlékezés azoknál, kik legutóbb lesznek.
12 我訓道者，曾在耶路撒冷作過以色列的君王。
Én, Kóhélet, király voltam Izraél fölött Jeruzeálemben.
13 我曾專心用智慧考查研究過天下所發生的一切；－－這實在是天主賜與人類的一項艱辛的工作。
És rá adtam szívemet, hogy kutassak és vizsgálódjam a bölcseséggel mind arról, a mi történt az ég alatt; rossz egy bajlódás az, melyet Isten adott az ember fiainak, hogy vele bajlódjanak.
14 我觀察了在太陽下所發生的一切：看，都是空虛，都是追風。
Láttam mind a dolgokat, melyek történtek a nap alatt; s íme mind hiúság és szélnek hajhászása.
15 彎曲的，不能使之正直，虧缺的，實在不可勝數。
A mi görbe, nem bír egyenessé válni, és hiányt nem lehet számlálni.
16 我心裏自語說：「看，我獲得了又大又多的智慧，勝過了所有在我以前住在耶路撒冷的人，我的心獲得了許多智慧和學問。」
Beszéltem én szívemmel, mondván: én íme nagyobbítottam és gyarapítottam bölcsességemet mindazok fölött, kik előttem voltak Jeruzsálem fölött, és szívem sok bölcsességet és tudást látott.
17 我再專心研究智慧和學問，愚昧和狂妄，我纔發覺：連這項工作也是追風。
És ráadtam szívemet, bogy megismerjek bölcseséget, és megismerjek eszelősséget és balgaságot; megismertem, hogy ez is szélnek hajhászata.
18 因為，智慧愈多，煩惱愈多；學問越廣，憂慮越深。
Mert a hol sok a bölcseség, sok a boszúság; és a ki tudást gyarapít, fájdalmat gyarapít.
