Sam 142

1 Kathutkung: Devit, Lungngoum thung aonae koehoi a sak e Kai teh, BAWIPA koevah ka hram. BAWIPA koe hram laihoi ka kâhei.

Oktató dal Dávidtól, midőn a barlangban volt. Ima. Hangommal az Örökkévalóhoz kiáltok, hangommal az Örökkévalóhoz könyörgök.

2 Na hma lah ka phuenangnae ka pâpho teh, ka reithainae hai a hmalah ka dei pouh.

Kiöntöm előtte panaszomat, szorultságomat elmondom előtte.

3 Ka muitha ni ka thungvah a puen toteh, Bawipa nang dueng ni doeh kaie lamthung teh na panue. Taminaw ni ka dawn e lamthung dawkvah, tangkam hah arulahoi a patûng awh.

Midőn elborul bennem szellemem – hisz te ismered ösvényemet – az úton, melyen járok, tőrt rejtettek el nekem.

4 Aranglah na khet teh na panue. Kai na kapanuekkhaikung apihai awm hoeh. Ka yawng nahane lam hai awm hoeh. Ka hringnae kapasaikung hai awm hoeh.

Tekints jobbra s nézd: nincs senkim, a ki ismerne; menekvés elveszett előlem, nincs ki lelkemmel törődnék.

5 Oe BAWIPA kai teh nang koe vah ka hramki toe. Nang teh kai ni kângue e lah na o teh, kahringnaw onae ram dawk kaie kaham lah ao telah kai ni ka dei.

Kiáltottam hozzád, Örökkévaló, azt mondtam: te vagy menedékem, osztályrészem az élők országában.

6 Kai ni ka hram e lawk hah na thai pouh haw. Bangkongtetpawiteh, kai teh puenghoi runae ka kâhmo toe. Kai na karektapnaw kut dawk hoi na hlout sak haw. Bangkongtetpawiteh, ahnimouh teh kai hlak a tha ao awh.

Figyelj fohászomra, mert megfogytam nagyon, ments meg engem üldözőimtől, mert hatalmasabbak nálam!

7 Bawipa nange min ka pholen thai nahanelah kai hah thongim thung hoi na rasat haw. Hottelah hawinae na sak toteh, tami kalannaw ni kai hah na kalup awh han.

Hozd ki a börtönből lelkemet, hogy magasztalja nevedet, velem ékeskednek az igazak, midőn jót végzel rajtam.