Daniel 12
1 Hatnae tueng dawkvah, na miphunnaw kangdoutkhaikung Maikel teh a tâco han. Miphun a kamtawngnae koehoi hote tueng totouh kaawm boihoeh e runae teh a tho han. Hatnavah, cauk dawk min pakhum lah kaawm e na miphun pueng teh, rungngang lah ao han.
És abban az időben támad Mikháél, a nagy vezér, a ki mellettük áll a te néped fiainak és lészen szorongatás ideje, milyen még nem volt, a mióta nemzet létezik, egészen addig az időig; és abban az időben meg fog menekülni a te néped, mindenki, a ki fölírva találtatik a könyvben.
2 Hatnae tueng navah, vaiphu dawk ka ip tangcoungnaw teh a kâhlaw awh han. Atangawn teh a yungyoe hringnae koelah thoseh, atangawn teh a yungyoe yeirai kayanae koelah thoseh a kâhlaw awh han.
És sokan a föld porában alvók közül föl fognak ébredni: ezek örök életre s amazok gyalázatra, örök undorodásra.
3 A lungkaangnaw teh lathunglae ka ang e patetlah a ang awh vaiteh, tami kapap lannae lamthung ka dawn sak e naw hai âsinaw patetlah pout laipalah a ang awh han.
De a belátók fényleni fognak, mint az égboltozat fénye, s azok, a kik sokakat igazságra visznek, mint a csillagok mind örökké.
4 Nang Daniel teh, atueng abaw totouh hete lawknaw hah khan nateh, cauk hah tacikkin haw. Tami kapap ni hote ca touknae lahoi lungangnae apung han ati.
Te pedig, Dániél, zárd el a szavakat s pecsételjed le a könyvet a vég idejéig: buzgólkodni fognak sokan és gyarapodik a tudás.
5 Hathnukkhu, kai Daniel ni ka khet navah, alouke kahni touh, tui kongteng avangvanglah a kangdue roi e hah ka hmu.
És láttam én, Dániél, s íme más ketten állnak, az egyik a folyó partján innen, a másik a folyó partján tulnan.
6 Buet touh e niyah hete kângai ka ru hnonaw akuep nahanlah nâsittouh maw ao han telah loukloukkaang e ka khohnat niteh, tui van kaawm e tami hah a pacei.
És mondta a lenbe öltözött férfiúnak, a ki a folyó vizein fölül volt: Meddig a csodák vége?
7 Loukloukkaang e ka khohnat niteh, tui van kaawm e tami ni, atueng buet touh, atueng kahni, atueng tangawn touh a ro han. Tami kathoungnaw e hnotithainae hah kho tangkuem kahei hnukkhu, hete hnonaw pueng hai apout han telah a kut roi hoi kalvan lah a dâw teh, a yungyoe kahring e Cathut koe thoe a kâbo e hah ka thai.
És hallottam a lenbe öltözött férfiút, ki a folyó vizein fölül volt s fölemelte jobbját s balját az ég felé s esküdött az örökké élőre: egy időszak, két időszak s egy félnek multáig; s midőn végkép szétzúzzák a szent nép hatalmát, bevégződnek mindezek.
8 Hote lawk hah ka thai teh, ka panue hoeh dawkvah, Bawipa hete hnonaw hah bangtelamaw akuep han telah ka pacei.
Én hallottam ugyan, de nem értettem meg; és mondtam: Uram, mi ezeknek utólja?
9 Ahni ni, Daniel nang teh cet leih, hete lawk teh apout hnin totouh tacikkin lah ao toe.
Mondta: Menj, Dániél, mert bezárva, lepecsételve vannak a szavak a végnek idejéig.
10 Tami moikapap teh thoungsak lah ao teh, pangawsak lah ao. Tamikathoutnaw teh hawihoehnae sak awh vaiteh, buet touh ni boehai panuek awh mahoeh. A lungkaangnaw niteh, a panue awh han.
Meg fognak válogattatni s fehérittetni s olvasztatni sokan és gonoszul cselekesznek; mind a gonoszok nem fognak érteni, de a belátók fognak érteni.
11 A hnintangkuem sak e thuengnae takhoe teh, panuetthopounge karaphoekung a tâco hoi hnin 1,290 touh a ro han.
És attól az időtől kezdve, hogy elvitetik az állandó áldozat és hogy elhelyezik a pusztitó undokságot ezerkétszázkilenczven nap.
12 A hnin 1,335 totouh ka ring niteh, ka phat e tami teh, a yawkahawi e lah ao.
Boldog az, a ki vár s megéri az ezerháromszázharminczöt napot.
13 Nang teh, apout totouh na lamthung dawk cet haw. Na kâhat vaiteh, a hninnaw apout toteh, nama e râw coe hanelah bout na thaw han ati.
Te pedig menj a vég felé, s nyugodni fogsz és fel fogsz támadni sorsodra a napok végén!
