< Amos 8 >
1 Hahoi Bawipa Jehovah ni kai na patue e teh, khenhaw! kawmpoi paw tangthung buet touh ka hmu.
Így láttatta velem az Úr az Örökkévaló: íme egy kosár gyümölcs.
2 Amos nang ni, bang e hno maw na hmu telah na pacei teh, kawmpoi paw tangthung buet touh ka hmu ka ti pouh navah, BAWIPA ni a hnukteng e tueng teh, ka tami Isarelnaw koe a pha toe. Atuhoi teh, ahnimanaw hah nâtuek hai ka pahlout mahoeh toe.
És mondta: Mit látsz Ámósz? Mondtam: Egy kosár gyümölcsöt. Erre szólt hozzám az Örökkévaló: Eljött a vég, népemre Izraélre, többé már nem fogok megbocsátani neki.
3 Hatnae tueng nah, bawkimnaw hah a khui awh han. Hmuen tangkuem dawk tami ronaw awm vaiteh, arulahoi a tâkhawng awh han telah Bawipa Jehovah ni a ti.
Jajgatássá lesznek a palota énekei azon a napon, úgymond az Úr az Örökkévaló: sok a hulla, minden helyen eldobják hallgatag!
4 Maimouh ni cakang yo hanelah, thaparei hnin loum lawiseh, satun yo hanelah, sabbath hnin loum lawiseh teh awh vaiteh,
Halljátok ezt ti, kik áhítoztok a szűkölködőre, és arra, hogy eltüntessétek az ország szegényeit,
5 Ephah hah thoung sak hanelah, shekel hah len sak hanelah, sak awh vaiteh, kahmanhoeh e yawcu hah hno awh vaiteh, karoedengnaw hah tangka hoi, a vonkahlamnaw hah, khokkhawm hoi ran awh vaiteh, satun hah a yo awh han.
mondván: mikor múlik el az újhold, hogy eladhassunk gabonát, s a szombat, hogy kibocsáthassuk a búzát, megkisebbítve éfát és megnagyobbítva a sékelt és meggörbítve a csalárd mérleget,
6 A vonkahlamnaw hah, hnephnap vaiteh, ka roedeng e ramnaw hah, raphoe hanelah kangainaw, hete lawk hah thai awh haw.
hogy pénzen vegyünk szegényeket és szűkölködőt egy pár sarúért, és a búzának hulladékát eladjuk.
7 Bawipa Jehovah ni Jakop e a lentoenae thoebo teh, ahnimae tawksak e naw pueng nâtuek hai kai ni ka pahnim hoeh.
Megesküdött az Örökkévaló Jákób büszkeségére: Nem felejtem el örökké mind az ő tetteiket.
8 Hote kong dawk ram kâhuen vaiteh taminaw pueng ni, lungpuen mahoeh maw. Nai palang patetlah ram pueng thaw awh vaiteh, Izip ram e palang ni a muem e patetlah pâyawt vaiteh muem awh mahoeh maw.
Vajon emiatt ne reszkessen-e meg a föld, hogy gyászba borul minden rajta lakó, s fölemelkedik mint a folyam egészen, fölkavarodik és lecsillapodik, mint Egyiptomnak a folyama?
9 BAWIPA Cathut ni a dei e teh, hatnae tueng dawk teh, kanîthun e tueng nah, kai ni kanî ka loum sak han. Talai hah ka hmo sak han.
És lészen ama napon, úgymond az Úr az Örökkévaló, lenyugtatom a napot délben, és elsötétítem a földet világos nappal.
10 Nangmae pawi na to e hah, lungmathoenae lah ka o sak han. La na sak awh e naw hah, khuikanae lah ka o sak han. Tami pueng ni buri khohna hoi keng dawk kâyeng sak hanelah, sam hah a ngaw nahanelah, kai ni ka sak han. Ca tawntoe e a due dawk khuika e patetlah, a poutnae koe, kakhat poung e hnin patetlah kacoungsak han telah a ti.
Átváltoztatom ünnepeiteket gyásszá és mind az énekeiteket gyászdallá és juttatok minden derékra zsákot és minden fejre kopaszságot s teszem olylyá, min ő a gyász az egyetlenért és végét olyanná, mint. a keserű nap.
11 Bawipa Jehovah ni a dei e teh, takangnae hah ram pueng dawk kathosak han. Canei takang nahoeh, tui takang hai nahoeh. Cathut e lawk thainae takang doeh.
Íme napok jönnek, úgymond az Úr az Örökkévaló, és éhséget bocsátok az országra, nem éhséget kenyérre, s nem szomjúságot vízre, hanem arra, hogy hallják az Örökkévalónak igéit.
12 Taminaw ni BAWIPA lawk a tawng awh han. Tui pui buet touh koehoi tuipui buet touh totouh, atunglah, akalah, kanîtho, kanîloum a yawng awh nakunghai, hmawt awh mahoeh.
S majd bolyongnak tengertől tengerig és északtól egészen keletig, kóborolnak, hogy keressék; az Örökkévalónak igéjét, de nem találják.
13 Hatnae tueng dawk a meikahawi poung e tanglakacuemnaw hoi thoundounnaw ni tui kahran hoi a patang awh han.
Azon a napon ájuldoznak majd a szép hajadonok, meg az ifjak a szomjúság miatt.
14 Samaria cathut hoi thoekâbo e tami, Dan cathut hoi thoekâbo e tami, Beersheba cathut min lahoi ka tet e naw haiyah koung a rawp awh vaiteh, nâtuek hai thaw thai awh mahoeh toe.
A kik esküsznek Sómrón bűnére, és mondogatják: él az istened, Dán, meg: él a Beérsébába vivő út! – elesnek és föl nem kelnek többé.