La Bu 142

1 Keima Yahweh Pakai henga kataovin, Yahweh Pakai henga khotona kathum in ahi.

Oktató dal Dávidtól, midőn a barlangban volt. Ima. Hangommal az Örökkévalóhoz kiáltok, hangommal az Örökkévalóhoz könyörgök.

2 Keima Yahweh Pakai ang-sunga kakiphin in, kahahsatna jouse jong kaphongdoh'in.

Kiöntöm előtte panaszomat, szorultságomat elmondom előtte.

3 Kalhagao alam vai jitan, hinlah Yahweh Pakai nangbou nahi kachena ding lampi ei-hil ji. Kajotna lam'a chun ei-douten thang eikam peh jiuvin ahi.

Midőn elborul bennem szellemem – hisz te ismered ösvényemet – az úton, melyen járok, tőrt rejtettek el nekem.

4 Keiman mikhat tou hunga eipanpi ding kangaichat lai jin, koiman amitsih jenga jong eive poi! Koimacha eikithopi ding aumpoi, kachunga thilsoh koiman imachan eigelpeh poi.

Tekints jobbra s nézd: nincs senkim, a ki ismerne; menekvés elveszett előlem, nincs ki lelkemmel törődnék.

5 O Yahweh Pakai, keima na henga kataovin, “Nangma hi kakiselna nahi, kahinkhoa kangaichat pen nang bou nahi,” kati.

Kiáltottam hozzád, Örökkévaló, azt mondtam: te vagy menedékem, osztályrészem az élők országában.

6 Kataona hi nei ngaipeh teijin, ei-kisunem behseh jeng tai! Ei-bolgenthei hoa kon'in neihuhdoh tan, ajeh chu amaho keisang in ahatval jeng tauve.

Figyelj fohászomra, mert megfogytam nagyon, ments meg engem üldözőimtől, mert hatalmasabbak nálam!

7 Songkul'a kon'in neihuhdoh loijin, chutileh nangma kathangvah thei ding ahi. Lolhing tah'a neibol jeh'a kajet le kaveija mikitah dim lha diu ahi.

Hozd ki a börtönből lelkemet, hogy magasztalja nevedet, velem ékeskednek az igazak, midőn jót végzel rajtam.