John 2
1 Ajingin Galilee gamsunga Cana khoa kichena golvah kingon khat aumin ahi. Chua chun Yeshua nu jong aumiin,
És harmadnapon menyegző lőn a galileai Kánában; és ott volt a Jézus anyja;
2 Chule hiche kingona'a chun Yeshua leh aseijui ho jong akouvu ahi.
És Jézus is meghivaték az ő tanítványaival együtt a menyegzőbe.
3 Golvahna aum petnin lengpi twi alhing tahih in, anu chun Yeshua jah'a “Lengpi twi anei tapouve,” ati.
És elfogyván a bor, a Jézus anyja monda néki: Nincs boruk.
4 “Ngailut umtah numei, hichu eiho boipidi ahipoi” tia Yeshuan adonbut ahi. “Keima phat lhing loulai hichu,” ati.
Monda néki Jézus: Mi közöm nékem te hozzád, oh asszony? Nem jött még el az én órám.
5 Ahivangin anu chun lhacha ho jah'a, “Aman najah uva asei ipi hijongleh bol un,” ati.
Mond az ő anyja a szolgáknak: Valamit mond néktek, megtegyétek.
6 Akom tah uva chun Judate dan dung jui'a kisuhtheng na songbel lentah gup uma ahi. Bel khat chu twi-thei dim som nia pat somthum dol cheh ahi.
Vala pedig ott hat kőveder elhelyezve a zsidók tisztálkodási módja szerint, melyek közül egybe-egybe két-három métréta fér vala.
7 Yeshuan soh ho jah'a “Songbel ho chu twi sung dimun,” ati. Amahon songbel ho chu twi asung dim phatnun,
Monda nékik Jézus: Töltsétek meg a vedreket vízzel. És megtölték azokat színig.
8 Aman ajah'uva, “Tun phabep thaldoh unlang golvah vaihompa henga choiyun,” ati. Hiti chun lhacha ho chun athupeh bang chun aboltauve.
És monda nékik: Most merítsetek, és vigyetek a násznagynak. És vittek.
9 Golvah vaihompa chun, twisih lengpi twi kisosah chu atep khah phatnin, ahung kondohna hechen louvin (Lhacha hon vang aheuve), moulang chu akoutai.
A mint pedig megízlelé a násznagy a borrá lett vizet, és nem tudja vala, honnét van, (de a szolgák tudták, a kik a vizet merítik vala), szólítá a násznagy a vőlegényt,
10 Aman ajah'a, “Kinbol'a chun lengpi twi chihpen ahomdoh masa jin, mihon adon khop tengle, adaojep ahomji bouve. Ahin nangman tugeiyin achih pen nahom nalaiye!” ati.
És monda néki: Minden ember a jó bort adja fel először, és mikor megittasodtak, akkor az alábbvalót: te a jó bort ekkorra tartottad.
11 Galilee gam'a Cana khoa hiche melchih na kidang abol hi ama loupi kiphon dohna dinga anatoh masapen ahi. Chuin aseijuiten ama atahsan tauve.
Ezt az első jelt a galileai Kánában tevé Jézus, és megmutatá az ő dicsőségét; és hivének benne az ő tanítványai.
12 Kichena golvah kichai jin, ama le anu toh, asopiho toh, chule aseijui ho toh Capernaum a nikho phabep din ache tauvin ahi.
Azután leméne Kapernaumba, ő és az ő anyja és a testvérei és tanítványai; és ott maradának néhány napig,
13 Chuin Judah te kalchuh kut anai phat in, Yeshua Jerusalem'a achetai.
Mert közel vala a zsidók husvétja, és felméne Jézus Jeruzsálembe.
14 Houin sunga chun aman kivei mihon kilhaina thilto ding bongho, kelngoiho chule vapal ho ajoh'uva chuleh sum lhengho atouvu amu dohtai.
És ott találá a templomban az ökrök, juhok és galambok árúsait és a pénzváltókat, a mint ülnek vala:
15 Hichun Yeshuan khao phabep'a jepna ding asem in, amaho jouse chu Houin a konin adeldoh in, chule aman bongho le kelngoi ho anodoh'in, sum lhengho sumnong chu athethang peh'in chule adokhangu alekhup pehtai.
És kötélből ostort csinálván, kiűzé mindnyájokat a templomból, az ökröket is a juhokat is; és a pénzváltók pénzét kitölté, az asztalokat pedig feldönté;
16 Chuin, vapal joh ho koma achen ajah uva, “Hiche hohi hilai mun'a konin podoh un. Kapa In chu nanghon kailhang mun sosah hih un,” ati.
És a galambárúsoknak monda: Hordjátok el ezeket innen; ne tegyétek az én Atyámnak házát kalmárság házává.
17 Hichun aseijuiten, Pathen lekhabua themgao thusei, “Na-in dinga katompan hin katha jouse eine chaiye,” tichu ahin gel doh tauve.
Megemlékezének pedig az ő tanítványai, hogy meg van írva: A te házadhoz való féltő szeretet emészt engem.
18 Ahivangin Judah vaipo hon ajah'a “Ipi ham nabol? Hitobang bolna dinga thuneina Pathen in napeh mong ahileh amelchihna kidang khat neimusah un,” atiuve.
Felelének azért a zsidók és mondának néki: Micsoda jelt mutatsz nékünk, hogy ezeket cselekszed?
19 Yeshuan adonbut'in, “Aphai, hiche Houin hi suchim un, chule Keiman nithum in tungdoh inge,” ati.
Felele Jézus és monda nékik: Rontsátok le a templomot, és három nap alatt megépítem azt.
20 Hichun amaho tijatah'in, “Hiche Houin sah na a kum som li le kum gup jen lut'a, nangin nithum'a iti nasah doh ding ong?” atiuve.
Mondának azért a zsidók: Negyvenhat esztendeig épült ez a templom, és te három nap alatt megépíted azt?
21 Ahivangin, Yeshuan hiche Houin ati chu Ama tahsa aseina ahibouve.
Ő pedig az ő testének templomáról szól vala.
22 Hiche hi Ama thina a kona kaithouva a um nung chun, aseijuiten ipi aseina ahi ahin geldoh un, Pathen lekhabua thuho leh Yeshua thusei ho atahsan tauve.
Mikor azért feltámadt a halálból, megemlékezének az ő tanítványai, hogy ezt mondta; és hivének az írásnak, és a beszédnek, a melyet Jézus mondott vala.
23 Kalchuh kut laiya, Jerusalem'a aumpet'a Yeshuan thil kidang melchihna abolho jeh chun mitamtah in ama atahsan tauve.
A mint pedig Jeruzsálemben vala husvétkor az ünnepen, sokan hivének az ő nevében, látván az ő jeleit, a melyeket cselekszik vala.
24 Ahivangin amaho chu Yeshuan atahsan poi, ajehchu mihem hina chu aman ahetsa ahi.
Maga azonban Jézus nem bízza vala magát reájok, a miatt, hogy ő ismeré mindnyájokat,
25 Ama dingin mikhat thudol adang khat in ama henga hettohsah angaipoi, ajeh chu mijouse lungsung ahetsa ahi.
És mivelhogy nem szorult rá, hogy valaki bizonyságot tegyen az emberről; mert magától is tudta, mi volt az emberben.
