Jeremiah 3
1 Vetan, pasal khat in ajinu ada-a, amanu chu achemanga michomtoh akichenteng, ajiluipa chu amanu heng’a galutji mong am? Chutitaleh, amanuchun gamsung pumpi chu asuhboh ding ahitai. Israel, nangjong nadongma tamtah angsunga noti banga naum nunga, ibol’a kahenga hung kile kit go nahim? tin Pakaiyin aseiye.
Nos hát! Ha elbocsátja valaki az ő feleségét, és ez eltávozik tőle és más férfiúé lesz: vajjon visszamehet-é még a férfi ő hozzá? Nem lenne-é az a föld fertelmesen megfertőztetve? Te pedig sok szeretővel paráználkodtál, és visszajönnél hozzám? mondja az Úr.
2 Khodah in lhangvum lai laiya doiphung hokhu ven, semthu pathen chom chomho chibai nabohlouna mun um am? Gamthip noiya noti bangin, nachangin natouvin, setpi dingin kholche vahle ho nangah in, nachonna ho jouse chun gamsung pumpi asuhboh ahitai.
Emeld fel szemeidet a magaslatokra, és lásd meg: hol nem szeplősítettek meg téged? Az útakon vártál reájok, mint az arab a pusztában, és megfertőztetted a földet paráznaságaiddal és gonoszságoddal.
3 Hiche jehtah chun, aphat phat’a hung julhaji go leh dai jong atangtai. Ajeh chu, jumleh ja helouhel in noti bangin, nangma nachontai.
Noha megvonattak a korai záporok, és késői eső sem volt: mégis parázna asszony homlokúvá lettél, szégyenkezni nem akartál.
4 Ahivang in tuhin kajah’a, “Nangma kapa nahin, kaneova pat neihin khoukhah jing ahi,’’ nati.
Nemde mostantól így kiáltasz nékem: Atyám! Ifjúságomnak te vagy vezére.
5 “Kachunga lunghang denpon natin chuleh atonsot in nei lunghan denpon nate,’’ nati. Ahin hitia naseivangin, nangman nanop nop in ase naboljingin, nachon namlhah nanga dehpoi,’’ ati.
Mindörökké haragszik-é, mindvégig bosszankodik-é? Ímé, ezt mondod, de cselekszed a gonoszságokat, a mint tőled telik.
6 Josiah lengpa nikholaiyin, Pakaiyin kajah’a thu ahinseitai, “Israel in kitahlouhel’a, thilse hichengpi aboldoh hi, namu hitalou ham? Numei aji umkhat michom toh ajon bangin, lhangsanglai jousea thingphungnoi tin’a, noti chon banga achon’a chuleh pathen semthu ho ahou jingkhu, nahetsoh hilou ham?’’
És monda az Úr nékem Jósiás király napjaiban: Láttad-é, a mit az elpártolt Izráel cselekedett? Elment ő minden magas hegyre és minden zöldelő fa alá, és ott paráználkodott.
7 Hicheho pikhu gaboldoh jongleh, keima heng’a hung kilekit teidin kanangah’e. Ahivangin amanu ahungkilekit dehpon, chuleh achonthanghoina ho chu, asopinu michavai Judah chun akimudoh sohkit ahitai.
És mondám, miután mindezt megcselekedte: Térj vissza hozzám! de nem tért vissza. És látta ezt az ő hitszegő húga, a Júda.
8 Israel chu michom toh ajon’a, kitahlou tah’a aumjeh’a, keiman amachu kada-a kadelmang ahichu, asopinu Judah in amusoh ahitai. Ahivangin, michavainu Judah in, hitiho chu kichat in aneidehpoi. Keiya konin amanu avahmangin, noti chon in achontai.
És láttam, hogy mindamellett is, hogy elbocsátottam az elpártolt parázna Izráelt, és adtam néki elválásról való levelet: nem félt a hitszegő Júda, az ő húga, hanem elment, és ő is paráználkodott.
9 Amanun noti chon’a achonna chu imalouvin agel’in, thingphung songphung ahouvin, chuleh mitoh ajongin gamsung asubohtai.
És lőn, hogy az ő paráznaságának hírével megfertőztette a földet; mert kővel és fával paráználkodott.
10 Ahinlah hichengse abolnungin jong, asopinu michavainu Judah chu kahenga lungtheng selin ahung kilekit dehpon, amanun akisih banga abol jouse hi, kilepna-a abolthu ahibouve, tin keima Pakaiyin kasei ahitai.
És mindez után sem tért vissza hozzám az ő hitszegő húga, a Júda, az ő szíve teljességével, hanem csak képmutatással, azt mondja az Úr.
11 Chuin Pakaiyin kajah’a, “Israel chu achonchatvai lheh vang'in, asopinu Judah kitah louna sangin athemmona alhomjoi.”
És monda nékem az Úr: Igazabb lelkű az elpártolt Izráel, mint a hitszegő Júda.
12 Hijeh chun, Israel henga chenlang, hiche thuhi gaseitan, “Vo Israel, kitahlou kamite nahiuve, tun kahenga hung kilekit tauvin. Ajeh chu keima khoto them leh hepi them kahin, atonsot in nachung’a lunghang jing ponge,’’ ati.
Menj el, és kiáltsd e szókat észak felé, és mondjad: Térj vissza, elpártolt Izráel, ezt mondja az Úr, és nem bocsátom reátok haragomat, mert kegyelmes vagyok én, ezt mondja az Úr, nem haragszom mindörökké.
13 Nathemmona kihet in, Pakai na Pathen douna-a nachonset naho, thingphungnoi tin’a doilim pathen ho nahouva, chuleh mitoh najon naho chu, phongdoh poupouvin. Nangman kathusei jouse jong nangai poi,’’ tin Pakayin kaphondoh ahitai.
Csakhogy ismerd el a te hamisságodat, hogy hűtelenné lettél az Úrhoz, a te Istenedhez, és szertefutottál útaidon az idegenekhez mindenféle zöldelő fa alá, és az én szómra nem hallgattatok, ezt mondja az Úr.
14 Vo kitahlou vahmang chate, keima henga hung kilekit uvin, tin Pakaiyin aseiye. Ijeh inem itileh, keima nangho dinga na Pakaiyu kahi. Keiman nangho munchom chom’a pat’a kalahkhom ding, khopi khat’a mini kalah ding, Israel gamsung’a kahin lepuilut ding nahiuve, “ati.
Térjetek meg, szófogadatlan fiak, azt mondja az Úr, mert én férjetekké lettem néktek, és magamhoz veszlek titeket, egyet egy városból, kettőt egy nemzetségből, és beviszlek titeket Sionba.
15 Chuleh keiman kadeitah, nangho kelngoi chinbanga nachingtup diu khat kapeh ding nahiuve. Aman nangho chunga hetna leh thil hetkhen themna toh tho’a, napuihoi diu ahi.
És adok néktek szívem szerint való pásztorokat, és legeltetnek tudománynyal és értelemmel.
16 Chuleh nangho napunbe cheh cheh uva, gamsung chu nadimset teng uleh, Pakai kitepna thingkong naputleuva nakipanau nikholai chu ngaitapouvin nate. Gel jong nageldoh tahlou diu chuleh hiche nikholai chu nalungvil kit tahlou diu, chuleh thingkong jong nasemphat kit tahlou diu ahi,’’ tin Pakaiyin aseiye.
És ha majd megsokasodtok és megszaporodtok a földön azokban a napokban, azt mondja az Úr, nem mondják többé: Az Úr szövetségének ládája! Szívére se veszi senki, rá se gondolnak, meg sem látogatják, és nem készítik meg újra.
17 Hiche nikho chuleh, Jerusalem chu Pakai laltouna kiti ding, namtin jouse Jerusalem’a hung kikhom’uva Pakai chu ajabol diu ahi. Chuphatleh amaho louchal tah’a umtalou diu, chuleh alung’uva gitlouna agelbang uva chu chontalou diu ahi.
Abban az időben Jeruzsálemet hívják majd az Úr királyiszékének, és minden nemzet oda gyülekezik az Úr nevéért Jeruzsálembe, és nem követik többé gonosz szívöknek makacsságát.
18 Chuche nikholeh, Judah leh Israel mite chu asohchannau sahlam gam’a pat’a, hung kilekhom kit uva, keiman apu apateu kapehsa gamsung’a chu hunglut kit’uva, aitih’a gamsung chu aloden diu ahitai.
Azokban a napokban a Júda háza Izráel házával fog járni, és együtt mennek be az északi földről abba a földbe, a melyet örökségül adtam a ti atyáitoknak.
19 Keiman kanagel chu, “Nanghi kachateho lah’a kasimtha-a, keiman hiche gam leiset hoitah leh aphapen hi, nang kapehdoh nahi. Chuleh nangma keiya kon’a avel’a napotdoh kittah louding ahi.
Azt mondám ugyanis magamban: Miképen tegyelek téged a fiak közé, és adjam néked a kivánatos földet, a pogányok seregének drága örökségét? És azt végezém: Hívj engem atyámnak, és ne pártolj el tőlem!
20 Ahivangin vo Israel mite! Nangho keiya dingin kitahna beikei nahiuve. Tahbeh mongin, numei kitahloutah khat in ajipa adalhah’a chavaitah’a achon bang’a, nangma naum ahitai, “tin keima Pakaiyin kasei ahitai.
Mindamellett a mint hitszegővé lesz az asszony az ő társa iránt: úgy lettetek hitszegőkké irántam, Izráel háza, azt mondja az Úr.
21 Lhangvum chaivet vut’a kon, ogin nasatah akijai, hichu Israrel chate kana leh thumna ogin ahi. Ajeh chu amahon achenau lampi chu akaleh lam in akilhen un, chuleh Pakai a Pathen’u chu asumiltauvin ahi.
Szó hallatszik a magaslatokon, Izráel fiainak esdeklő sírása, mert elfordították útjokat, elfelejtkeztek az Úrról, az ő Istenökről.
22 Pakaiyin aseiye,’’ Kitahna bei kamite, kahenga hung kilekit’uvin, chuleh keiman nakitahlounau lungthim chu kabol dam ding ahi,’’ ati. Amahon adonbut’un, “Nahenga kahungtauve! Ijeh inem itileh, nangma keiho Pakai leh ka Pathen’u nahibouve, atiuvin ahi.
Térjetek vissza, szófogadatlan fiak, és meggyógyítom a ti elpártolástokat! Ímé, mi hozzád járulunk, mert te vagy az Úr, a mi Istenünk!
23 Thinglhang jousea semthu doilim ihouva, chuleh molsangvum tin’a doi houna maicham phung iboljouse hi, abon’a pannabei leh kilhep lhahna ahibouve. Tahbeh mongin, Israel dingin huhhingna chu Pakai I Pathen uva bou um ahi.
Bizony hiábavaló a halmokról, a hegyekről való zajongás; bizony az Úrban, a mi Istenünkben van Izráel megmaradása!
24 Neolaiya pat’a ihinmu jing’u, pulehpa ten gimtah’a – akelngoiho ding, aganchaho ding, chuleh achapate leh achanute ding, abol jouseu jong chu pannabei leh kilheplhahna ahibouve.
És ez a gyalázatosság emésztette a mi atyáink szerzeményét gyermekségünk óta: juhaikat, szarvasmarháikat, fiaikat és leányaikat!
25 Eiho tun jum manin tol’ah kijam’u hitin, mihon noisetah’a ibolnau chu kikhuden sah’ute. Ajeh chu eiho leh iputeuvin, Pakai I Pathen’u dounan chonset inaboltauve. Ajeh chu eihon ineolaiyuva pat tuni geiyin I Pathen’u ogin ingaipouvin chuleh ijuitapouve.
Gyalázatunkban heverünk, és elborít minket a mi szégyenünk; mert vétkeztünk az Úr ellen, a mi Istenünk ellen: mi és a mi atyáink gyermekségünk óta mind e mai napig, és nem hallgattunk az Úrnak, a mi Istenünknek szavára.
