Isaiah 51
1 Pakai holla, huhdohna chang dinga kinem jousen, kasei hi ngaijuvin! Songpia konna kitan doh’a na hiuvin chule gomtong’a konna kilaidoh’a na hiu chu ngaitouvin.
Hallgassatok reám, kik az igazságot követitek, kik az Urat keresitek; tekintsetek a kőszálra, a melyből kivágattattatok, és a kútfő nyílására, a melyből kiásattatok!
2 Na pului’u Abraham le na nampiu hung penna nu Sarah chu ngaitouvin. Ka kou petna chu Abraham achangseh bou ahin, hinla ama phatthei kaboh’in, nam lentah ahung hitai.
Tekintsetek Ábrahámra, atyátokra, és Sárára, a ki titeket szűlt, hogy egymagát hívtam el őt, és megáldám és megszaporítám őt.
3 Pakaiyin Israel alhamon kit ding, chule amah thah nau alainat pi’e. Nelphai jong chu Eden banga nom ding, gamthip gamgo lai jong chu Pakai honlei bang ding ahi. Kipana le thanopna chuche muna kimun tin, Thangvahna laho chu gingdoh ding ahi.
Mert megvígasztalja az Úr Siont, megvígasztalja minden romjait, és pusztáját olyanná teszi, mint az Éden, és kietlenjét olyanná, mint az Úrnak kertje, öröm és vígasság találtatik abban, hálaadás és dicséret szava!
4 Ka mite, kasei ngai’uvin. Israel’in ngai hen. Ajeh chu ka danthu kilhangsap ding, chule ka thutan themna chu chitin-namtin lah’a kilang ding ahi.
Figyeljetek reám, én népem, és reám hallgassatok, én nemzetem! mert tanítás megy ki tőlem, és törvényemet a népek megvilágosítására megalapítom.
5 Ka khotona le thutan themna hung lhung loi ding, Ka huhhingna hi hunga ahitai. Ka bantha hattah hin chitin-namtin chunga thutan themna ahin pohlut ding ahi. Gam latah gam’a hon ei hinvet dingu chule kinem tah’a ka bantha hatna chu kinem ding ahiuve.
Közel igazságom, kijő szabadításom, és karjaim népeket ítélnek: engem várnak a szigetek, és karomba vetik reménységüket.
6 Dah in van khu veuvin, chule noi lam leiset hin vesuh un. Ajeh chu van hi meikhu tobang ahung mang thah ding, chule leiset hi ponsil hal tobanga mang thah ding ahi. Leiset mite jong thousi tobanga thi ding ahiuvin, hinla ka huhhingna hi a’itih’a umjing ding ahi. Ka chonphatna dan chu akichaitih umlou ding ahi.
Emeljétek az égre szemeiteket, és nézzetek a földre ide alá, mert az egek mint a füst elfogynak, és a föld, mint a ruha megavul, és lakosai hasonlókép elvesznek; de szabadításom örökre megmarad, és igazságom meg nem romol.
7 Kasei ngaijun, adihlou’a konna adih hea nangho, adan thu lunga tuhdet hon, mihon nahin taitom diu tija hih un. Ama hon na jumso dingu jong kicha hih beh un.
Hallgassatok rám, kik tudjátok az igazságot, te nép, kinek szívében van törvényem! ne féljetek az emberek gyalázatától, és szidalmaik miatt kétségbe ne essetek!
8 Ajeh iham itileh ngetnin pon anehset tobang hi dingu, chule lung hon samul anehheng tobang hung hidiu ahije. Hinla ka chonphatna chu itih’a hijinga, Ka mihuhhingna jong akhang khanga kijom jing ding ahi.
Mert mint a ruhát, moly emészti meg őket, és mint a gyapjat, féreg eszi meg őket, és igazságom örökre megmarad, és szabadításom nemzetségről nemzetségre!
9 Khangin, khangin, Vo Pakai! Thaneitah in hung kivonin! Nathahatna banjet chu hin jah doh in! Masanglai nikhoa nangman Nile vadunga Hingne(dragon) tobang Aigupta mite natha tobang chu hiuhen.
Kelj föl, kelj föl, öltözd fel az erőt, oh Úrnak karja! kelj föl, mint a régi időben, a messze hajdanban! Avagy nem te vagy-é, a ki Ráhábot kivágta, és a sárkányt átdöfte?
10 Na mite agalkai theina dinguva twithuh lah’a kona ahungdoh theina dingun, twikhanglen nakan sah in, lampi lhung lut pachu, tunia hi Ama chu na hilou hitam?
Nem te vagy-é, a ki a tengert megszáraztotta, a nagy mélység vizeit; a ki a tenger fenekét úttá változtatta, hogy átmenjenek a megváltottak?!
11 Pakai lhatsate chu hung kile’ uvintin, tonsot kipana lallukhuh khuh puma Jerusalema chu lasa puma lut’uvintin, lungkhamna le lunghemna kitol mangin tin, amaho chu kipana le thanopna’a dim jing ding ahitauve.
Így térnek meg az Úrnak megváltottai, és ujjongás között Sionba jőnek, és örökös öröm fejökön; vígasságot és örömöt találnak, eltünik a fájdalom és sóhaj!
12 Keima, kei mong mongin nangho kalhamon nahiuvin, hijeh’a chu mihem ho chu, hampa banga mollha loile mangthei bep ahiuvin, ipi dinga na kichat ham?
Én, én vagyok megvigasztalótok! Ki vagy te, hogy félsz halandó embertől? ember fiától, a ki olyan lesz, mint a fű?!
13 Hijongleh nanghon Pakai, na Sempa’u, vanho hin pha jal'a chule leiset bul hin phutdohpa chu na sumil tauve. Mihem bol hesohna na kichat jom jing diu ha? Na melma teu lunghanna na kichat jom jing dingu ham? Tua hi alungsat nau le alunghan nau hoilamba geija hitam? Achemang'a ahitai.
Hogy elfeledkeztél az Úrról, Teremtődről, a ki az eget kiterjeszté és a földet megalapítá, és hogy félsz szüntelen minden napon nyomorgatódnak haragjától, a ki igyekszik elveszteni? De hol van a nyomorgató haragja?
14 Na sohchang ho’u chu gang tah’a kilhadoh ding ahiuve! Songkul lutna, an ngolna le thina chu nachan ding hitalou ding ahitai.
Hirtelen megszabadul a fogoly, és nem hal meg a veremben, kenyere sem fogy el:
15 Ajeh iham itileh Keima Pakai na Pathen kahi: Twikhanglen choh thouva, chule twipi kinong chu ging dum duma lhapa chu kahin, Kamin chu Vanna Galmiho Pakai kitipa chu ahi.
Hiszen én vagyok az Úr, a te Istened, a ki megreszkettetem a tengert és zúgnak habjai; seregeknek Ura az Én nevem?
16 Chule Keiman ka Thuho chu nakama kakhumpeh in, chule nakihuh bitna ding chu kasellin, chule keiman vantham jol chu kapha jal'a chule leiset bul aphudoh ahin, Keiman Israel jah’a, ‘Nangho Kamite nahiuve’ kati ahi.
És adtam beszédemet a te szádba, és kezem árnyékával födöztelek be, hogy újonnan plántáljam az egeket, és megalapítsam a földet, és ezt mondjam Sionnak: Én népem vagy te!
17 Thoudoh in, thoudoh in, Vo Jerusalem! Nangman Pakai lunghanna chu khonna nadontai. Tijat umtah khon chu nadonin, atwi valha nunungpen geija nadanga navat lhah sah ahitai.
Serkenj föl, serkenj föl, kelj föl Jeruzsálem, ki megittad az Úr kezéből haragja poharát; a tántorgás öblös kelyhét megittad, kiürítéd!
18 Na chateu khatcha jong ahinga akidalha a na khuttuh’a chule na puile ding aumtapoi.
Nem vala vezetője minden fiai közül, a kiket szűlt, nem fogta senki őt kézen minden fiai közül, a kiket fölnevelt.
19 Hiche vangset hamsetna teni hi- manthaina le mahthahna, galle kelthohna hohi nachunga hunglhunga ahi. Nangho na hepi-khoto dingu koi kidalha hinau vem? Nangho nalhamon dingu um nauvem?
E kettő esett rajtad! Kicsoda szánt meg téged? A pusztulás, a romlás, az éhség és a fegyver; miként vígasztaljalak téged?
20 Ajeh iham itileh nachateu chu atha’u lhadah ahita’uvin chule lampia alumgam tauvin, agamsunga chengho chu len kikhum bangin panpi bei ahitauve.
Fiaid elájultan ott feküdtek minden utczáknak fejeinél, mint a hálóba esett zerge, megrészegedve az Úr haragjától, Istenednek feddésétől.
21 Hinla tun hiche hi ngaijin, akigimbol hesoh ho jukham tobanga lung gel je helouva touho, ju don kham jeh ahipouve.
Ezért halld meg ezt, szenvedő, ki részeg vagy, de nem bortól!
22 Hiche hi Thuneipen Pakai, na Pathen le na Panhupa chun asei ahije: Ven, keiman tijat umtah khon chu na khutna konin kalatai, nangman kalung hanna khon chu na donlou ding ahitai.
Így szól Urad, az Úr, és Istened, a ki népéért bosszút áll: Ímé, kiveszem kezedből a tántorgás poharát, haragom öblös kelyhét, nem iszod többé azt meg!
23 Chuche khella chu nabol hesoh ho, ‘Keihon vutvaito kichiltha dingu chule natungtun chunga lam kajot dingu ahi’ tia seiho khutna hiche khon chu kapeh joh ahitai.
És adom azt nyomorgatóid kezébe, a kik azt mondották lelkednek: Hajolj meg, hogy átmenjünk te rajtad, és a te hátadat olyanná tetted, mint a föld, és mint a minő az utcza a járóknak!
