< 2 Samuel 18 >
1 Hichun lengpa David chun apan pi sepai techu asim doh soh keiyin, achunguva mi asang sang chunga lamkai ding, aja ja chunga lamkai ding agoltoh soh kei tan ahi.
És megszámlálta Dávid a vele levő népet, és tett föléjük ezrek tisztjeit és százak tisztjeit.
2 David chun sepai hop thum'a hop khat chu Joab alamkai sah in, hop thum'a hop khatma chu Joab sopi pa Zeruiah chapa Abishai chu alamkai sah kit in, chuteng le hop thum'a hop khat kit ma chu Gath mi Ittai chu alamkai sah in; hichun miho koma chun hitin aseiye, “Keima tah jong nangho toh gal ikon khom diu ahi,” ati.
És elküldte Dávid a népet: harmadát Jóáb keze alatt, harmadát Abísáj, Czerúja fiának Jóáb testvérének keze alatt, és harmadát a Gátbeli Ittáj keze alatt. – És mondta a király a népnek: ki fogok vonulni én is veletek.
3 Ahivangin mipin aseiyin, “Nangma gal na kon doh louhel ding ahibouve. Ijeh-inem itileh keiho hi hung galjam u jong leng, amahon iman igel khoh pouvin te, keiho akeh khat hel thi jeng tau jong leng amahon ima agel deh lou diu ahi. Nangma vang keiho mi sang som to kibang nahi; chujongle nangman khopi sunga kona kei ho panpi mi nahin sol thojoh ding hi thilphajo ahi,” atiuve.
De így szólt a nép: Ne vonulj ki! Mert ha megfutamodunk is, nem vetnek ránk ügyet, és ha meghal is felerészünk, nem vetnek ránk ügyet, mert hát olyan mint mi tízezer is van; most tehát jobb az, ha a városból leszel segítségünkre.
4 Hichun lengpan jong hitin aseiye, “Ipi hita jongle nang ho dinga aphapen tah hi ding chu keiman kabol jeng ding ahi,” atitai. Hijeh chun lengpa chu kelkot phunga ading den in, sepai te vang chu aja jan asang sang in akitol doh tau’ve.
És szólt hozzájuk a király: Ami jónak tetszik szemeitekben, azt teszem. És odaállt a király a kapu mellé, az egész nép pedig kivonult százanként és ezrenként.
5 Chuin lengpan Joab, Abishai chule Ittai chu ahil dem demin, “Keima ja nan gollhangpa Absalom chu lung neng tah in hin bol’uvin,” ati. Absalom chung changa lengpan sepai lamkai mithum athu lhah na chu mipin abonchan aja soh keiuve.
És megparancsolta a király Jóábnak, Abisájnak és Ittájnak, mondván: Csínján bánjatok ám az ifjúval, Ábsálómmal. És az egész nép hallotta, amint ezt parancsolta a király mind a vezéreknek Ábsálóm felől.
6 Hiti hin sepai techu gamlah a Israel chate toh kisat din akon doh tao’ve; hichea chun Ephraim mite gamsung gammang lah a gal akisat tauvin ahi.
Erre kivonult a nép a mezőre Izrael ellen; és volt a csata Efraim erdejében.
7 David sepai ten Israel mite chu ajou taove, hiche nikho a mi atha u chu atam lheh jeng in, mihem sang som ni alhinge.
És vereséget szenvedett ott Izrael népe Dávid szolgái előtt és nagy volt ott a vereség ama napon – húszezren.
8 Gamsung pumpia gal a kithe chansoh kei tan, chule chemjam a kisat lih sang in gammang lah a ohlih mihem atamjon ahi.
Szétterjedt ott a harc az egész vidéken, és többet emésztett meg az erdő a nép közül, mint amennyit megemésztett a kard ama napon.
9 Absalom jong chun David sepaite atoh kha khel khel’in ahi. Absalom chu asakol pol chunga hung tou ahin, hichun sakol pol chu gangpi thing lentah khat abah kai nel nul lah khat a chun a lhailut’in abah lah ahopan ahileh, Absalom chu aluchang gangpi bah lah a a-oh den tai chule sakol pol chun adalhan anoiya ache pai tan ahi.
És elékerült Ábsálóm Dávid szolgáinak; Ábsálóm ugyanis nyargalt az öszvéren és az öszvér a nagy tölgyfa bogas ágai alá jutott, ekkor megakadt a feje a tölgyfán, úgy hogy lógott ég és föld között, az öszvér pedig, mely alatta volt, továbbment.
10 David sepai khat chun Absalom chu amudoh phat’in Joab koma asei peh in; “Ven, keiman Absalom chu gangpi phung bah lah a akikhai den kamui,” ati.
Látta egy ember és megjelentette Jóábnak s mondta: Íme, láttam Ábsálómot a tölgyfán függve.
11 Joab jong chun akoma thuseipa chu adong pai in, “ipi Absalom kamui natim? Ibola hikoma chu tol'a na satlup da ham? Chutin hinbol le chun keiman dangka shekel som khat beh le kong gah khat nape dinga chu,” ati.
És mondta Jóáb az embernek, aki jelentette: Ám ha láttad, miért nem ütötted őt ott le a földre? Rajtam állt volna, hogy adtam volna neked tíz ezüstöt és egy övet.
12 Ahivang in mipa chun Joab koma asei kit e, “Keiman dangka shekel sang khat kamu ding hijong leh lengpa chapa tha na ding in kakhut lam hih hel inge; ijeh-inem itileh keiho jah tah in jong lengpan nangma le Abi’shai chule Ittai thu nape cheh-uvin, ‘Keima ja nan gollhangpa Absalom chu ahing in hin hoi teitei un,’ tin aseibouve.
És szólt az ember Jóábhoz: Még ha ezer ezüstöt mérhetnék is tenyereimre, nem nyújtanám ki kezemet a király fia ellen; mert fülünk hallatára parancsolta meg a király neked, Abisájnak és Ittájnak, mondván: vigyázzatok, bárki is, az ifjúra, Ábsálómra.
13 Lang khatma keiman kathi le kathi, tin jou le nal’in hin bol jeng jong leng, lengpa mudin imacha akisel theiya aum deh poi, chutengle nangman nang ding bou nagel a neidon lou hel ding ahi,” ati.
Vagy ha hűtlenséget követnék el lelkem veszélyével hiszen semmi sem marad eltitkolva a király előtt akkor te félreállnál.
14 Hichun Joab in asei paiyin, “Keiman hitobang hin nangma toh phat sumang mang ponge,” atin, gangpi phung bah lah a Absalom ahinga aum nah laiya ahileh tin Joab chun tengcha achom thum alan agah pei a ahileh Absalom lungchang don tah a akiphut tai.
Mondta Jóáb: Nem akarok így vesztegelni miattad. És vett három dárdát a kezébe és beledöfte azokat Ábsálóm szívébe, még mikor élt a tölgyfa közepén.
15 Chuin Joab galvon poa pang gollhang sepai som khat’in Absalom aumkim’uvin ajep’un athat tauve.
Ekkor körülállt tíz legény, Jóáb fegyverhordozói, ütötték Ábsálómot és megölték.
16 Chuin Joab chun saki pengkul amut’in ahi leh sepai ho chu Israel te nung adel nauva konin ahung kinungle soh keitauve.
S megfúvatta Jóáb a harsonát, és visszatért a nép Izrael üldözésétől, mert visszatartotta Jóáb a népet.
17 Chuin amahon Absalom long chu adom lhauvin gammang lah a kokhuh lentah khat sunga aleh lut’uvin, achunga song tum tampi asep khum’uvin ahi; Israel chate vang chu ama ama inlam cheh a akijam lut sohtauvin ahi.
Vették Ábsálómot és bedobták őt az erdőben a nagy verembe és felhánytak rá igen nagy kőrakást; egész Izrael pedig megfutamodott, ki-ki a sátraihoz.
18 Chule Absalom hin ahinlaiyin lengpa phaicham a chun khom khat ana phut doh in ahi; ijeh-inem itileh aman ana seiye, “Keiman kamin aman louna ding in chapa la kaneipon,” atin, akhom phudoh chu ama min aputsah in, hijeh chun hiche hi tuni gei in Absalom kihet jingna tin akiseiye.
Ábsálóm még életében vett és állított magának egy oszlopot, azt, mely a király völgyében van, mert mondta nincs nekem fiam, a végett, hogy említsék nevemet; és nevezte az oszlopot a maga nevéről. És így neveztetik Ábsálóm emléke mind a mai napig.
19 Chujouvin Zadok chapa Ahimaaz kitipa hin “Keima lhai jing ting, Pakaiyin amelmate khut’a kon in am, a ahuh doh tai, tin lengpa David koma ga seipeh tang e,” ati.
Achímáacz, Czádók fia, mondta: Hadd futok és viszek hírt a királynak, mert igazat tett neki az Örökkévaló, segítvén őt ellenségei kezéből.
20 Ahinla Joab chun ajah a aseiye, “Tuni nangma thupole a napan thei lou ding ahi; nidang dang leh thupon pang nan nate, tunia vang thupo a napan thei louhel ding ahi; ijeh-inem itileh lengpa chapa athi tai,” ati.
De mondta neki Jóáb: Nem leszel te hírmondó e mai napon, majd hírt viszel más napon, de a napon ne vigyél hírt, mert hiszen a király fia halt meg.
21 Chuin Joab chun mipa koma, “Nangma chen lang nathil mubang bang chun, lengpa ga seipeh tan,’ ati. Chuin mipa jong chu salam bolnan akun in, chujouvin alhai jel tai.
És mondta Jóáb a kúsinak: Menj, jelentsd a királynak, amit láttál. Leborult a kúsi Jóáb előtt és elfutott.
22 Chujouvin jong Ahimaaz kitipa le Zadok chapa chun Joab koma hitin asei kit na lai e, “Asoh soh sohjeng hen, kei jong mipa nung a khun lhai tang e,’ ati kit leuvin ahi. Hichun Joab chun aphoh in, “Nathupoh jeh a kipaman bon mulou dinga, ipi pen deichat na a nangma nalhai jeng ding ham chapa?” ati.
De továbbra is szólt Achímáacz, Czádók fia, Jóábhoz: Legyen bármi, hadd futok, kérlek, én is a kúsi után. Mondta Jóáb: Minek is futnak, fiam, hisz nem neked jut ki hírbér.
23 Ahivang in aman, “Asoh soh soh jeng hen, kei jong lhai jeng ing e,” atia asei kit phat’in, Joab jong chun ajah a asei peh in, “Lhaijo lhai in,” ati tai. Chutah chun Ahimaaz chu phaicham lang Mahanaim lampi a chun alhai in ahi leh Ethopia mipa chu akhel tai.
Legyen bármi, én futok. Mondta neki: Fuss! Futott hát Achímáacz a Kerület felé és megelőzte a kúsit.
24 David chu kelkot te ni kikah a toujing jeng ahin, kelkot ngah pachu kelkot chung, inchung a chun akaldoh in palvum a chun a um'in ahileh mikhat achanga amaho langa hunglhai khat amutan ahi.
Dávid a. két kapu között ült; és ment az őr a kapu tetejére a falra, fölemelte szemeit és látta, íme egy ember fut egyedül.
25 Chuphat’in kelkot ngah pan leng pa ahin kouvin asei peh tai. Lengpan jong ale seipeh kit’in, aching ahileh thusoh ahinpoh ding ahi atin “Ahung lhailut pai pai in, ahin nailut tai.
Ekkor kiáltott az őr és tudtára adta, a királynak; mondta a király: Ha egyedül van, hír van a szájában. És egyre közelebb jött.
26 Chuin kelkot ngah pan michom khat ma amukit in, ama jong chu ahung lhai lhai jeng e; chuphat’in kelkot ngah pan kelkot phung lama chun ahin kouvin, “Ven, ven, mi khat jong achang seh in ahung lhai kit e,” ati. Lengpan jong asei kit’in, “Ama jong khun thupha ahin poh hiya khu,” ati.
Erre látott az őr egy másik embert, amint fut; és kiáltott az őr a kapusnak és mondta: Íme, egy ember fut egyedül. Mondta a király: Ez is hírhozó.
27 Kelkot ngah pa chun, “Ahung lhai masajo pa khu Zadok chapa Ahimaaz lhaitoh kakilom sah lheh jenge,” atileh; leng pan jong, “Ama chu mipha ahin thupha ahin poh hiteiyin te,” ati.
És szólt az őr: Úgy látom, hogy az elsőnek futása olyan, mint Achímaacz, Czádók fiának futása. Mondta a király: Jó férfi az s jó hírrel jön.
28 Chutah chun Ahimaaz hin lengpa ahin kouvin, “Ijakai aphasoh keiye,” ati. Chujongle ama chu lengpa angsung a abohkhup’in tol'a amai asulut’in aseiye, “Pakai na-Pathen, kapu lengpa douna akhut lam jouse eipedoh soh kei uvah ama chu nun nom hen,” ati.
Ekkor kiáltott Achímáacz és szólt a királyhoz: Béke! És leborult a király előtt arccal a földre; mondta: Áldva legyen az Örökkévaló, a te Istened, aki kiszolgáltatta azokat az embereket, kik fölemelték kezüket uram, a király ellen.
29 Hichun lengpan jong adong pai in, “Gollhangpa Absalom ima tilou hinam?” atileh, Ahimaaz chun adonbut’in, “Nasohpa hi Joab in eihin sol pet chun mihon pi kinong lul lul kamun, ipi iti ham ti kahepoi,” ati tai.
Mondta a király: Béke van-e a fiúval, Ábsálómmal? És szólt Achímáacz: Láttam a nagy tolongást, mikor elküldte Jóáb a király szolgáját meg szolgádat; de nem tudok semmit.
30 Chuphat’in lengpan jong, “kikhin doh inlang hikoma khun ga ding tan,” atileh; ama jong akikhin doh pai jeng in, ading thip beh jeng tai.
Mondta a király: Fordulj, állj ide. Fordult és megállt.
31 Vetan, hichun Ethopia mipa chu ahung lhung pai tan ahi; hichun Ethopia mipan hitin asei e, “Kapu lengpa ding in thupha tah kahinpoi! Ijeh-inem itileh Pakaiyin tunia nangma dou dia kipan mite khut’a konin nahuh doh tan ahi,” ati.
És íme, a kúsi megérkezett; és szólt a kúsi: Hírül legyen uramnak, a királynak, hogy igazat tett neked ma az Örökkévaló, megsegítvén téged mind az ellened feltámadók kezéből.
32 Chuin lengpan jong Ethopia mipa chu adong paiyin, “Golhangpa melmate jouse leh nangma douna a thilse bol dinga kipan jouse hiche golhangpa chutoh bang soh kei u hen,’ ati tai.
Szólt a király a kúsihoz: Béke van-e a fiúval, Ábsálómmal? És mondta a kúsi: Úgy legyenek mint e fiú, uramnak, a királynak ellenségei és mindazok, kik ellened támadtak veszedelemre!
33 Chuphat’in lengpa chu adip dam behseh jengin, hichun indan chung nunga chun akaldoh in, akap tai; ache pum pumin, “O kachapa Absalom, kachapa; kachapa Absalom! Nang khel a kei kathileh iti ham, vo Absalom, kachapa, kachapa!” atin ahi.
Erre megrendült a király és fölment a kapu felső termébe és sírt; s így szólt mentében: Fiam Ábsálóm, fiam, fiam Ábsálóm, bárcsak én haltam volna meg te helyetted, Absálóm fiam, fiam!