2 Samuel 15
1 Hiti ho jouse kichai nung hin Absalom chun kangtalai khat akisem’in, sakol akai ding ho jong akigot tohsoh keiyin, chule amasanga lhaidin pasal cheh mi som nga akilhen doh tai.
Történt ezek után, szerzett magának Ábsálóm kocsit meg lovakat, és ötven embert, kik futottak előtte.
2 Absalom hi jingkahseh jingpi tah in athou jin, kelkot lampi geiya chun ading jin ahi; hitichun mihem khat tou lengpa koma mi hehna ding thu aneiya, athu tan sah ding ahung teng le, hitobang miho chu Absalomin akou jin ana dong ji'e, “Hoilai khopi pen a kona hung nahim?” tia adoh le mihem pan jong, aphung min aseipih ding ahi.
Korán föl szokott kelni Ábsálóm és kiállni a kapu útja mellé; és volt, minden ember, kinek pöre volt és ítéletre akart menni a királyhoz – azt megszólította Ábsálóm és mondta: Melyik városból való vagy? Mondta: Izrael törzseinek egyikéből való a te szolgád.
3 Hiteng chule Absalom in asei peh kitjin, “nangman chungthu nasatah nahinpolut e! chule hichehi aphamo lheh jenge lengpan hichu ngaidin koima aneipon ahi.
Ekkor szólt hozzá Ábsálóm: Lásd, szavaid jók és helyesek, de nem hallgat rád senki a király részéről.
4 Chujongleh Absalom chun asei kit in, “O kadeh, keima hi gamsunga thutan vaihoma pang ana hileng, mijousen achungthu u keikommatan dia ahin pohlut diu, chule keiman thudihtah a katan pih diu ahi ati.
Majd így szólt Ábsálóm: Vajha engem tennének bírául az országban s hozzám jönne minden ember, kinek pöre vagy ügye van, én meg igazat adnék neki.
5 Hitia chu ama angsunga bohkhup dia mi ahung teng le Absalom chu anomji pon hisang chun aman hitobang miho chu akhut’in atuh chah jeng jin, achop jin ahi.
És volt, mikor közeledett valaki, hogy leboruljon előtte, akkor kinyújtotta kezét, megfogta őt és megcsókolta.
6 Hitobang hin lengpa koma athu kikhola kitan sah dinga hung ji Israel mi tapou chu Absalomin anabol jing jin ahi; hiche a kon hin Absalomin Israel mipi jouse lungthim abonchan athu nun soh hel tai.
Ily módon cselekedett Ábsálóm egész Izraellel, azokkal, kik a királyhoz ítéletre jöttek; így meglopta Ábsálóm Izrael embereinek szívét.
7 Chule kumli alhin jouvin Absalomin lengpa koma chun aseiyin, “Lungset tah in neisol’in lang keima Hebron khopia khun cheng ting Pakaiya kilhaina gasem ingting chule keiman ama toh kitepna kasem chu gabulhit tange ati.
Történt negyven év múlva, így szólt Ábsálóm a királyhoz: Hadd menjek, kérlek, hogy Chebrónban lerójam fogadásomat, melyet fogadtam az Örökkévalónak.
8 Ijeh-inem itileh nalhachapa keima Ram gamsung Geshur a kachen lai chun kitepna khat kanabol’in hitin kana seiye, ‘Pakaiyin Jerusalema einung puilut kit poupouva ahileh keiman Pakai koma kilhaina kabola chibai kaboh ding ahi,’ tin kanaseiye,” ati.
Mert fogadást tett a te szolgád, mikor Gesúrban, Arámban, laktam, mondván: ha engem vissza fog hozni az Örökkévaló Jeruzsálembe, akkor szolgálom az Örökkévalót.
9 Hichun lengpan jong aseipeh in, “aphai, chinlang nakitep nachu gamolso tan ati,” ati. Hijeh chun Absalom jong akipat doh pai in Hebron ache tai.
Mondta neki a király: Menj békével. Fölkelt és elment Chebrónba.
10 Ahinla Absalom chun guhthim chan Israel phung jouse koma sot tol le miho ana sola hitia hi ana sei sa ahi, “Nang hon saki pengkul kimut ging najah poupou uva ahileh, ‘Hebron khopia Absalom aleng chang tai,’ tia na sei diu ahi,” tin ana hil masa tan ahi.
És küldött Ábsálóm kémeket mind az Izrael törzsei közé, mondván: Amint halljátok a harsona hangját, mondjátok: király lett Ábsálóm Chebrónban.
11 Mihem jani Jerusalem khopia konin Absalom chutoh akilhon’uvin, ahin amaho chun Absalom lunggel ngaito emacha ahepou vin ahi.
Ábsálómmal pedig ment kétszáz ember Jeruzsálemből, meg voltak hívva és mentek jóhiszemben, nem tudtak ugyanis semmiről.
12 Absalomin kilhaina gantha ima abol laiyin, Gilon mi Ahithophel kitipa, David dinga lungthima kithopi phatah mipa chun mi asol’in achenna Giloh khopia konin aga kousah tai. Chule Absaom in thilse abol'a lengpa adouna chu akhang tul tul jeng in, mipin jong Absalom ajop bebe jeng tau’ve.
És elhozatta Ábsálóm a Gílóbeli Achítófelt, Dávid tanácsosát, városából, Gílóból, mikor bemutatta az áldozatokat. És erős volt az összeesküvés és a nép egyre számosabb lett Ábsálóm mellett.
13 Hijeh chun sot tolle mi khat chu David koma ahung in hitin ahung seiye, “Israel miten alungthim’uvin Absalom nung ajui gamtauve,” ati.
És jött a hírmondó Dávidhoz, mondván: Ábsálóm felé fordult Izrael embereinek szíve.
14 Chuphat’in David jong chun Jerusalem khopia aumkhompi amite hengah hitin aseitai, “khatveijam a ebonchaova ejam diu ahitai, akhuti louleh ivaigeidiu ahitai. Kino loi ute! Absalom ahung lhun masanga khopi sunga kon epotdoh ule, eiho ehiuvin chule Jerusalem khopi sung jong toset akon huidoh thei ding ahi, ati.
Ekkor mondta Dávid mind a szolgáinak, kik vele voltak Jeruzsálemben: Keljetek föl, hadd szökjünk meg, mert nem lesz számunkra menekvés Ábsálóm elől; siessetek elmenni, nehogy sietve utolérjen és ránklökje a veszedelmet és megverje a várost a kard élével.
15 Hichun David lengpa kithopi hon jong ama chu adonbut un, keiho nangma toh kaumjing naove, hijeh chun nangman aphapen ahi tia nagel chu bol tan atiuve.
Szóltak a király szolgái a királyhoz: Egészen aszerint, amit jónak talál uram a király! Itt a szolgáid!
16 Hijeh chun lengpa jong akipat doh pai paiyin a insung mite jouse jong anunga akitol tauve. Chule lengpan in ngah dinga thaikem numei som adalhah tilou koima cha adalha pon ahi.
Erre elindult a király meg egész háza az ő nyomában; és otthagyta a király a tíz ágyasnőt, hogy őrizzék a házat.
17 Hitia lengpa apot doh jeng phat’in mipin anung ajui cheh-taovin ahi; acheu chun khopi ning langa veng pam nu nung pen tah a in khat a aki ngauvin ahi.
Elindult a király meg az egész nép az ő nyomában, és megálltak a legszélső háznál.
18 Chule lengpa lhacha ho jousen ama akhelsoh kei uvin ahi. Gath khoa kipat’a David nung hinjui ho chu mi jagup ahiuvin amaho cheng chu lengpa vengbit a umho toh hung kilhon ahiu vin ahi.
Mind a szolgái pedig elvonultak mellette s mind a keréti és mind a peléti, meg mind a Gátbeliek, hatszáz ember akik nyomában jöttek Gátból, elvonultak a király előtt.
19 David lengpa chu akihei in Gath mite lah a lamkai Ittai kom achun asei tan ahi, “Ipi dinga nangma keiho to nakilhon ham? Chule nangma kinunglen lang Absalom lengpa kom gaumtan, ajeh chu nangma gamchom mi nahin, among monga jong na-in a kona hikoma soh changa hung khopem nahibouve.
Ekkor szólt a király a Gátbeli Ittájhoz: Minek jössz te is velünk? Menj vissza s maradj a királynál; mert idegen vagy és el is költözhetsz helyedre.
20 Chujongle nangma jania hung lhung bep’a hoilam kajot ding chule hoilama kache ding bon kihe louva iti tunia ken nangma keiho banga kagenthei sah ding ham? Kile kit tan, chule nasopteu kipuiyin lang kile kit mong mong tan; chule Pakai in amingailut nale akitahna namusah jing hen,” ati.
Tegnap jöttél és már ma bujdostassalak, hogy velünk jöjj, míg én megyek, ahová megyek? Menj vissza és vidd vissza magaddal testvéreidet szeretettel és hűséggel!
21 Ahinla Ittai chun lengpa chu adonbut’in, “Pakai hing jing min e kapu lengpa hinlai pet’a kasei ahi, kapu lengpa chuh chuh na a thina ding mun hihen, hinna ding mun hijong le, nachi chi na a chu nasohpa kei jong kahung jeng ding ahibouve,” ati.
Erre felelt Ittáj a királynak és mondta: Él az Örökkévaló és él uram a király, bizony azon a helyen, ahol lesz uram a király, akár életre, akár halálra, bizony ott lesz a te szolgád.
22 Chuphat’in David jong chun adonbut in, “akhuti le aphai hungun chikhom ute,” atileh; Ittai jong ache masan, amite chengse le aki lhonpi nu nao chapang jouse chutoh akitol tau’ve.
Ekkor szólt Dávid Ittájhoz: Menj hát és vonulj el. Elvonult tehát a Gátbeli Ittáj meg mind az emberei és mind a gyermekek kik vele voltak.
23 Mipi chutia akitol jeng phat’uvin gamsung pumpi chu o thong jejun akap tauve; chule lengpa jong achen Kidron lui agal kai tai, hiti hin mipi abonchauvin gamsung lam jon in akitol doh tauvin ahi.
Az egész ország hangosan sírt, míg az egész nép elvonult; a király pedig átkelt a Kidrón patakon és az egész nép átkelt vele, a pusztába való út felé.
24 Chule Zadok jong Levi te se se jong ahiuvin, Pathen kitepna thingkong chu ahinpu’uvin ahi; chuin mipi aboncha khopi akhokhel kah seuvin Abiathar injong pathen hengah kilhaina abollin Pathen thingkong chu tol'a a ngau’vin ahi.
S ott volt Czádók is meg mind a leviták vele, hordozva Isten szövetségének ládáját, és letették az Isten ládáját – Ebjátár is fölment – míg végképen el nem vonult az egész nép a városból.
25 Hichun lengpan jong Zadok koma chun hitin aseiye, “Pathen thingkong hi khopi sunga polut kit tan, Ajeh chu Pakayin avet’a eilungset’a ahileh eihin puikit intin, hiche thingkong le achenna mun hi eimusah kit teitei ding ahi;
És mondta a király Czádóknak: Vidd vissza az Isten ládáját a városba; ha majd kegyet találok az Örökkévaló szemeiben, akkor visszahoz engem és látnom engedi őt és hajlékát.
26 Amavang Pakaiyin, ‘Nachunga kalung alhaipoi,’ tia aseiya ahileh, keima hikoma kaum jinge, aman aphatsah lam lamin eibol jeng hen,” ati.
Ha pedig így szól: nem kedvellek, – itt vagyok, tegyen velem, amint jónak tetszik szemeiben.
27 Chule lengpan Zadok thempupa koma hitin jong aseiye, “Ven, hichehi kalungtup ahi. nang le Abiathar chule nachapa te ni lhon Ahimaaz nangma chapa le Jonathan Abiathar chapa chutoh thipchat in khopi lam kinungle taovin.
És szólt a király Czádókhoz a paphoz: Ugye látod? térj vissza a városba békével; Achímáacz fiad és Jónátán, Ebjátár fia, két fiatok veletek van.
28 Chule keima Jordan vadunga kana kingah ding nanghon thu neihung hetsah kah seuva kana nga nga jeng ding ahi,” ati.
Lássátok, én majd késedelmezek a puszta síkságain, míg üzenet jön tőletek, hogy értesítsetek engem.
29 Hijeh chun Zadok le Abiathar chun Pathen thingkong chu Jerusalem khopi sunga anung poh lut kit lhonin, chule khopi sunga aumden lhontan ahi.
Visszavitték tehát Czádók és Ebjátár Isten ládáját Jeruzsálembe, és ott maradtak.
30 Ahin David vang chu Olive thinglhang vum lama akaltou in, alamjot pum pumin akap peh jeng in, chule akeng keovin lam ajotin, ponlu aki khuh in ahi; chujongle akilhonpi mipi jong chun abonchauvin ponlu aki khuh soh keiyun, akitol tou paiyun, chule mipi jouse jong chu kap pum pumin lam ajot’un ahi.
Dávid pedig fölment az olajfák hegye hágóján, sírva, fölmentében, feje betakarva és mezítláb ment; az egész nép is, mely vele volt, betakarta kiki fejét, és fölmentek, sírva fölmentükben.
31 Hichun mihon David koma thu guh ahung sei peh un hitin asei uve, “Ahithophel jong leng pa doumah bol miho lah a apang in, chule Absalom toh aki thokhom e,” ahung ti peh’uve. Chuphat’in David jong chun hitin aseiye, “Vo Pakai, Ahithophel lungthim ngaito jouse chu ngol nan heidoh peh tan, tia katao ahi,” ati.
Dávidnak pedig tudtára adták, mondván: Achítófel az összeesküvők közt van Ábsálóm mellett; s így szólt Dávid: Tedd, kérlek, balgává Achítófel tanácsát, oh Örökkévaló!
32 Hichun Pathen kihouna mun molvum asang lai a chun David ahung kaldoh phat’in vetan, David golpa Arkite mi Hushai kitipa chu a sangkhol chol akibot tel san alu jang a leivui akinun David lam to din ahung e.
Midőn Dávid épen a csúcsig ért, ahol Isten előtt leborulni szokott, íme, elébe jön az Arkibeli Chúsáj, megtépett köntössel és földdel a fején.
33 Hichun David jong chun Hushai koma hitin aseiye, “Nangman nei kilhonpi le chun kei dinga noh phah sah na hi bep ding ahi.
És mondta neki Dávid: Ha vonulnál velem, terhemre lennél nekem;
34 Chu sang in nangma Jerusalem khopi sunga lut’in lang Absalom koma chun, ‘Vo lengpa, masang laiya napa lhacha kapan bang chun, tunjong keima hi nangma lhachan neipan sah tan,’ ga tin; chuti chun pang theile chun nangman Ahithophel kitipa lung gel ngaito chu nasuh lhah thei ding ahi.
de ha visszatérsz a városba és azt mondod Ábsálómnak: szolgád leszek én, oh király, atyád szolgája voltam régen, most meg a te szolgád leszek, – akkor majd meghiusítod javamra Achítófel tanácsát.
35 Khosunga khu Zadok le Abiathar thempu teni chun nangma napanpi lou dinga nagel ham? Hiti hin gabol in lang, ipi pi hijongle nangman lengpa insunga kaseidoh najah chan chu Zadok le Abiathar thempu te ni koma hin sei son ji jin ati.
Hiszen ott vannak veled Czádók és Ebjátár a papok, s lesz, minden dolgot, amit hallasz a király házából, tudtára adsz Czádók és Ebjátár papoknak.
36 Chule epipi thil um hitam ti hetnadia chu achapa te ni lhon Ahimaaz le Jonathan chu ahinsol jiji; hon ding ahi.
Íme, ott van velük két fiuk, Achímáacz Czádóké és Jónátán Ebjátáré; küldjetek általuk hozzám minden dolgot, mit hallani fogtok.
37 Hijeh chun David golpa Hushai chu Abalom Jerusalem khopi sunga ahung lut pet tah chun ama jong khopi sunga ahung lut’in ahi.
Bement tehát Chúsáj, Dávid barátja, a városba, midőn Ábsálóm Jeruzsálembe érkezett.
