Tingtoeng 139
1 Aka mawt ham David kah Tingtoenglung BOEIPA aw kai nan khe tih nan ming coeng.
A karmesternek. Zsoltár Dávidtól. Örökkévaló, átkutattál engem és megismertél.
2 Namah loh ka ngol ka pai khaw na ming tih ka mangtaengnah te a hla lamloh na yakming.
Te ismered ültemet és keltemet, érted gondolatomat messziről.
3 Ka yiin tih ka yalh ah khaw nan dangrhoek tih ka longpuei khaw boeih na hmaiben coeng.
Jártamat és fektemet meghánytad, s mind az útjaimat kitapasztaltad,
4 BOEIPA aw boeih na ming bangla ka lai dongah ol a om moenih he.
mert nincs szó nyelvemen; immár Örökkévaló, ismered azt egészen.
5 A hnuk a hmai la kai nan thingthung tih kai soah na kut nan tloeng thil.
Hátul és elől körülzártál engem és reám tetted kezedet.
6 Mingnah loh mangvawt la mangvawt coeng tih kai lakah a pomdoep te tah ka pha moenih.
Csodálatos nekem a megismerése, túlmagas, nem birom meg.
7 Na Mueihla taeng lamloh melam ka pongpa vetih na mikhmuh lamloh melam ka yong eh?
Hová menjek szellemedtől, s hová szökjem színed elől?
8 Vaan la ka luei cakhaw namah hnap, Saelkhui ah thingkong ka phaih cakhaw namah hnap na om. (Sheol h7585)
Ha felszállok az égbe, te ott vagy, s ha ágyat terítenék az alvilágban, ímhol vagy. (Sheol h7585)
9 Mincang phae ka phuel tih tuitun rhalvang ah kho ka sak.
Venném hajnalnak szárnyait, laknám tengernek végén:
10 Teah pataeng na kut loh kai m'mawt vetih na bantang kut loh kai n'tuuk ni.
ott is kezed vezet engem, és megragad a te jobbod.
11 “Khohmuep loh kai n'thing,” ka ti ngawn cakhaw khoyin he ka taengvai ah vangnah la poeh.
Ha mondom: bizony, sötétség borit el engem és éjjellé válik a világosság körülöttem:
12 Khohmuep pataeng namah taengah hmuep pawh. Te dongah khoyin te khothaih bangla, tamyin khaw khosae bangla sae ni.
a sötétség sem sötét neked, s az éjjel világít mint a nappal, akár sötétség akár világosság!
13 Namah loh ka kuel khaw na lai tih a nu bungko khuiah kai nan cun coeng.
Mert te szerzetted veséimet, szöttél engem anyám testében.
14 Namah te kang hiin dongah ni kang uem. Na bibi khaw khobaerhambae la khobaerhambae coeng tih ka hinglu loh phaeng a ming.
Magasztallak azért, hogy félelmetesen csodás lettem; csodásak a műveid és lelkem tudja nagyon.
15 Ka thaa khaw namah taeng lamloh a thuh moenih. A huephael ah n'saii tih diklai laedil ah n'hlom.
Nem volt rejtve előtted csontozatom, a hogy alkottattam titokban, himeztettem földnek aljaiban.
16 Ka pumho he na mik loh a hmuh coeng. Te boeih te na cabu khuila a daek uh vaengah khohnin khaw saii uh hlan tih amih te pakhat khaw om hlan.
Idomtalan testemet látták szemeid; a könyvedben mind be vannak irva-e a napok, melyek alkotandók, midőn egy sem volt még közülök.
17 Te dongah Pathen namah na mangtaengnah tah kai ham bahoeng a phutlo tih a hnun bahoeng ting.
Nekem pedig mi drágák a gondolataid, oh Isten, mi tetemesek az összegeik!
18 Te te ka tae ham khaw laivin lakah puh. Ka haenghang vaengah kai khaw namah taengla ka om pueng.
Megolvasnám – számosabbak a fövenynél; fölébredek és még veled vagyok.
19 Pathen aw halang ke na rhaem oeh atah hlang thii he kai taeng lamloh khoe mai.
Vajha megölnéd, oh Isten, a gonoszt! És vérontás emberei ti, távozzatok tölem!
20 Namah te tangkhuepnah neh a thui tih na rhal rhoek loh a poeyoek la a phueih.
Kik téged megemlítenek fondorlatnál, hamisan ejtették ki nevedet ellenségeid.
21 BOEIPA nang aka thiinah rhoek pawt nim ka thiinah tih nang aka tloelh rhoek taengah ka ko a oek?
Nemde gyűlölőidet, oh Örökkévaló, gyülölöm és az ellened támadóktól elundorodom.
22 Ka taengah thunkha la a om uh dongah amih te hmuhuetnah neh a khuetnah ka thiinah.
Teljes gyűlölettel gyűlölöm őket, ellenségeimmé lettek nekem!
23 Pathen aw kai n'khe lamtah ka thinko ming lah. Kai noemcai lamtah ka mangvawtnah he ming lah.
Kutass át engem, Isten s ismerd meg szivemet; vizsgálj meg, s ismerd meg tépelődésemet!
24 Tedae ka khuikah tloh longpuei hmu lamtah kumhal longpuei ah kai m'mawt lah.
S lásd, van-e bennem bosszantásnak útja, s vezess engem az örök útra!
