Joba 9
1 Job loh koep a doo tih,
Felele pedig Jób, és monda:
2 A tueng te ka ming tangloeng dae hlanghing he Pathen taengah metlam a tang thai eh?
Igaz, jól tudom, hogy így van; hogyan is lehetne igaz a halandó ember Istennél?
3 Amah te oelh ham ngaih cakhaw, anih te thawngkhat ah pakhat long pataeng a doo thai moenih.
Ha perelni akarna ő vele, ezer közül egy sem felelhetne meg néki.
4 A thinko cueih tih a thadueng khaw len rhapsat. A thuung dongah anih taengah unim aka mangkhak?
Bölcs szívű és hatalmas erejű: ki szegülhetne ellene, hogy épségben maradjon?
5 Tlang khaw haimo coeng tih a thintoek ah amih a maelh te khaw ming uh pawh.
A ki hegyeket mozdít tova, hogy észre se veszik, és megfordítja őket haragjában.
6 Diklai he a hmuen lamloh tlai tih a tung khaw tuen coeng.
A ki kirengeti helyéből a földet, úgy hogy oszlopai megrepedeznek.
7 Khomik te a uen tih thoeng pawh, aisi khaw catui tloep a hnah.
A ki szól a napnak és az fel nem kél, és bepecsételi a csillagokat.
8 Vaan ke amah bueng loh a cueh tih tuitunli kah hmuensang dongah a cawt.
A ki egymaga feszítette ki az egeket, és a tenger hullámain tapos.
9 Ning buhol neh airhitbom khaw, tuithim tlungkawt khaw a saii neh.
A ki teremtette a gönczölszekeret, a kaszás csillagot és a fiastyúkot és a délnek titkos tárait.
10 Khenah tloel duela hno len a saii tih tae lek pawt hil ah khobaerhambae coeng.
A ki nagy dolgokat cselekszik megfoghatatlanul, és csudákat megszámlálhatatlanul.
11 Kai taeng long a pah mai akhaw ka hmu pawt tih a tinghil akhaw anih te ka yakming moenih.
Ímé, elvonul mellettem, de nem látom, átmegy előttem, de nem veszem észre.
12 Paco cakhaw ulong anih a mael sak? Ulong long anih te, “Balae na saii,” a ti nah?
Ímé, ha elragad valamit, ki akadályozza meg; ki mondhatja néki: Mit cselekszel?
13 Pathen tah a thintoek mael pawt tih Rahab aka bom rhoek khaw a hmui, a hmui ah ngam uh.
Ha az Isten el nem fordítja az ő haragját, alatta meghajolnak Ráháb czinkosai is.
14 Te dongah anih aisat te kai loh ka doo thai vetih a taengah ka ol ka coelh thai aya?
Hogyan felelhetnék hát én meg ő néki, és lelhetnék vele szemben szavakat?
15 Ka tang cakhaw kai lai aka tloek taengah ka doo thai pawt tih rhennah ni ka bih.
A ki, ha szinte igazam volna, sem felelhetnék néki; kegyelemért könyörögnék ítélő birámhoz.
16 Ka khue tih kai n'doo cakhaw ka ol a hnatun tila ka tangnah moenih.
Ha segítségül hívnám és felelne is nékem, még sem hinném, hogy szavamat fülébe vevé;
17 Hlithae neh kai kai m'phop tih lunglilungla la ka tloh ping.
A ki forgószélben rohan meg engem, és ok nélkül megsokasítja sebeimet.
18 Ka mueihla he mael hamla kai m'pae pawt dae olkhaa ni kai n'kum sak.
Nem hagyna még lélekzetet se vennem, hanem keserűséggel lakatna jól.
19 Thadueng dongah khaw len rhapsat tih laitloeknah dongah khaw unim kai aka tuentah he?
Ha erőre kerülne a dolog? Ímé, ő igen erős; és ha ítéletre? Ki tűzne ki én nékem napot?
20 Ka ka neh ka tang akhaw ka boe hae ni, ka cuemthuek cakhaw ka kawn hae.
Ha igaznak mondanám magamat, a szájam kárhoztatna engem; ha ártatlannak: bűnössé tenne engemet.
21 Ka cuemthuek dae ka hinglu khaw ka ming pawt tih ka hingnah khaw ka kohnue.
Ártatlan vagyok, nem törődöm lelkemmel, útálom az életemet.
22 Te dongah pakhat la, “Cuemthuek neh halang khaw amah loh a khah,” a ti.
Mindegy ez! Azért azt mondom: elveszít ő ártatlant és gonoszt!
23 Rhuihet loh a duek sak buengrhuet kae vaengah ommongsitoe kah noemcainah te a tamdaeng.
Ha ostorával hirtelen megöl, neveti a bűntelenek megpróbáltatását.
24 Diklai he halang kut ah pae tih a laitloek kah maelhmai te a khuk. Te pawt koinih amah te unim?
A föld a gonosz kezébe adatik, a ki az ő biráinak arczát elfedezi. Nem így van? Kicsoda hát ő?
25 Ka khohnin khaw aka yong lakah bawn tih a yong dongah a then khaw hmuh uh pawh.
Napjaim gyorsabbak valának a kengyelfutónál: elfutának, nem láttak semmi jót.
26 Sangpho canghlong bangla tinghil tih, atha bangla caak dongah cu.
Ellebbentek, mint a gyorsan járó hajók, miként zsákmányára csap a keselyű.
27 “Kai he ka kohuetnah ka hnilh pawn eh, ka maelhmai ka hlam saeh lamtah ngaidip saeh,’ ka ti akhaw,
Ha azt mondom: Nosza elfelejtem panaszomat, felhagyok haragoskodásommal és vidám leszek:
28 Ka nganboh he boeih ka rhih tih kai nan hmil mahpawh tila ka ming.
Megborzadok az én mindenféle fájdalmamtól; tudom, hogy nem találsz bűntelennek engem.
29 Kai ka boe coeng dae balae tih a honghi nen he ka kohnue eh?
Rossz ember vagyok én! Minek fáraszszam hát magamat hiába?
30 Vuelsong tui dongah ka hluk vetih ka kut lunghuem neh ka cil cakhaw,
Ha hóvízzel mosakodom is meg, ha szappannal mosom is meg kezeimet:
31 vaam khuila kai nan nuem hae vetih ka himbai neh kamah khaw n'tuei uh ni.
Akkor is a posványba mártanál engem és az én ruháim is útálnának engem.
32 Hlang he kamah bangla a om pawt dongah anih te ka doo koinih laitloeknah la rhenten m'pawk uh ni.
Mert nem ember ő, mint én, hogy néki megfelelhetnék, és együtt pörbe állanánk.
33 Mamih laklo ah oltloek tih mamih rhoi soah a kut aka tloeng om pawh.
Nincs is közöttünk igazlátó, a ki kezét közbe vethesse kettőnk között!
34 A cungkui te kai taeng lamloh a khoe mai vetih a mueirhih loh kai n'let sak pawt mako.
Venné csak el rólam az ő veszszejét, és az ő rettentésével ne rettegtetne engem:
35 Ka thui neh anih ka rhih pawt dae kai he kamah taengah te tlam te ka om moenih.
Akkor szólanék és nem félnék tőle: mert nem így vagyok én magammal!
