Joba 7
1 Diklai hman ah hlanghing hamla caempuei a om moenih a? A khohnin te kutloh kah khohnin banghui ni.
Nemde szolgálati ideje van a halandónak a földön, és mint a béres napjai olyanok a napjai!
2 Sal bangla hlipkhup a hloep tih kutloh bangla a bisai a lamtawn.
Mint rabszolga, ki liheg árnyék után, s mint a zsoldos, ki reményli munkabérét:
3 Ka taengah a poeyoek la a hla ka pang van tih thakthaenah hlaem he kai hamla a khueh.
úgy kaptam én örökbe bajnak hónapjait és szenvedésnek éjszakáit rendelték nekem.
4 Ka yalh tih, “Me vaengah nim ka thoh ve?” ka ti. Khoyin loh puh tih hlaemhmah duela yutnah khaw ka cung.
Ha lefeküdtem, azt mondom: mikor kelek fel, és nyúlik az este és jóllakom a hánykódással szürkületig.
5 Ka saa loh a rhit a bai, ka vin laipi tiknong khaw uet tih a tuei.
Magára öltött húsom férget és porgöröngyöt, bőröm felfakadt s megevesedett.
6 Ka khohnin loh tampai lakah bawn tih lungli lungla la ngaiuepnah bawt.
Napjaim gyorsabbak a vetélőnél, s remény nélkül enyésztek el.
7 Ka hingnah mueihla he poek lah. Hnothen hmuh ham khaw ka mik loh mael voel mahpawh.
Gondolj rá, hogy lehelet az életem, jót nem fog többé látni a szemem;
8 Kai aka so mik loh kai m'mae voel mahpawh. Na mik te kai soah om dae kai ka om voel pawh.
nem pillant meg engem nézőm szeme, szemeid rajtam vannak, de nem vagyok.
Felhő elenyészett és eltűnt: úgy ki alvilágba száll, nem jöhet fel, (Sheol h7585)
10 A im la koep mael pawt vetih a hmuen loh anih hmat voel mahpawh.
nem tér vissza többé házába és nem ismer rá többé az ő helye.
11 Te dongah kai khaw ka ka tuem mahpawh. Ka mueihla khobing doela ka thui vetih. Ka hinglu khahing doela ka lolmang pueng ni.
Én sem tartóztatom számat, hadd beszélek lelkem szorultában, hadd panaszkodjam lelkem keservében!
12 Kai he tuipuei tuihnam tih nim kai soah thongim na khueh.
Tenger vagyok-e avagy szörnyeteg, hogy őrséget vetsz reám?
13 Ka soengca kai n'hloep bitni, ka thingkong loh ka kohuetnah te a phueih bitni ka ti.
Ha azt mondom: majd megvigasztal ágyam, panaszomat viselnem segít fekvőhelyem:
14 Mueimang neh kai nan rhihyawp sak tih olphong neh kai nan let sak.
akkor rémítgetsz engem álmokkal és látomások által ijesztesz engem.
15 Ka hinglu loh ka rhuhrhong lakah khaknah neh dueknah ni a coelh.
Választotta lelkem a megfulladást, a, halált inkább csontjaimnál.
16 Ka kohnue coeng, kumhal duela ka hing mahpawh, kai he n'toeng laeh, ka khohnin khaw a honghi ni.
Megvetettem: nem örökké élek; hagyj föl velem, mert lehelet a napjaim!
17 Mebang hlanghing lae amah na pantai sak tih a taengah na lungbuei na khueh te.
Mi a halandó, hogy nagyra tartod, s hogy reá fordítod szívedet,
18 Anih te mincang ah na cawh tih mikhaptok ah ni anih te na loepdak.
és reá gondolsz reggelenként, perczenként megvizsgálod őt?
19 Balae tih kai lamloh na mangthong pawt eh? Ka timtui ka dolh hil kai nan rhael moenih.
Meddig nem tekintesz el tőlem, nem eresztesz el, míg nyálam lenyelhetem?
20 Hlang aka kueinah nang taengah ka tholh tih balae ka saii? Balae tih kai he na kutnoek la nan khueh. Te dongah kai ham tah hnorhih la ka om coeng.
Vétettem: mit cselekszem neked, emberőrző? Miért tettél engem támadásul magadnak, hogy önmagamnak terhére lettem?
21 Te dongah ka boekoek he na phueih tih kai kathaesainah he nan khoe mai pawt lae? Laipi khuila ka yalh pawn ni. Kai na toem cakhaw ka om voel moenih,” a ti nah.
S mit nem bocsátod meg; bűnömet s nem veszed el vétkemet? Mert most porban feküdném, keresnél engem és nem volnék.
