Joba 30
1 Tedae a kum la kai lakah aka noe long khaw kai taengah luem uh coeng. Te rhoek kah a napa pataeng ka boiva kah ui taengah khueh ham ka hnawt lah mako.
Most pedig nevetnek rajtam, a kik fiatalabbak nálam a kiknek atyjokat az én juhaimnak komondorai közé sem számláltam volna.
2 Amih kut dongkah thadueng khaw kai taengah metlam a om? Amih te a hminkhah lamni a paltham.
Mire való lett volna nékem még kezök ereje is? Rájok nézve a vénség elveszett!
3 Vaitahnah neh khokha rhamling lamkah pumhong loh hlaem vaengah khohaeng neh imrhong kah rhamrhae te a cilh.
Szükség és éhség miatt összeaszottak, a kik a kopár földet futják, a sötét, sivatag pusztaságot.
4 Tangpuem dongkah baekkoi te a hlaek uh tih a buh la hlingcet yung a khueh.
A kik keserű füvet tépnek a bokor mellett, és rekettyegyökér a kenyerök.
5 A nam lamloh a haek uh tih amih taengah hlanghuen bangla a o uh.
Az emberek közül kiűzik őket, úgy hurítják őket, mint a tolvajt.
6 Soklong cakhom kah laipi neh thaelsawk khui ah kho a sak.
Félelmetes völgyekben kell lakniok, a földnek és szikláknak hasadékaiban.
7 Tangpuem khuiah pang uh tih lota hmuiah poem uh.
A bokrok között ordítanak, a csalánok alatt gyülekeznek.
8 Aka ang ca rhoek neh ming mueh ca rhoek ni khohmuen lamloh a hawt uh.
Esztelen legények, sőt becstelen fiak, a kiket kivertek az országból.
9 Te dongah amih kah rhotoeng la ka om coeng tih amih taengah ol la ka om.
És most ezeknek lettem gúnydalává, nékik levék beszédtárgyuk!
10 Kai aka tuei rhoek tah kai lamloh lakhla uh tih ka mikhmuh ah timtui khaw tuem uh pawh.
Útálnak engem, messze távoznak tőlem, és nem átalanak pökdösni előttem.
11 A lirhui lakah ka lirhui he pawl coeng. Te dongah kai he m'phaep tih ka mikhmuh ah kamrhui han tueih uh.
Sőt leoldják kötelöket és bántalmaznak engem, és a zabolát előttem kivetik.
12 Ka bantang kah hlangyoe loh tlai ka kho a kalh. Amih kah rhainah caehlong te kai taengah a picai uh.
Jobb felől ifjak támadnak ellenem, gáncsot vetnek lábaimnak, és ösvényt törnek felém, hogy megrontsanak.
13 Ka talnah khuiah ka hawn a mak uh tih, amih aka bom pawt khaw hoeikhang uh.
Az én útamat elrontják, romlásomat öregbítik, nincsen segítség ellenök.
14 A puut aka len bangla ael uh tih a khohli rhamrhael hmuiah paluet uh.
Mint valami széles résen, úgy rontanak elő, pusztulás között hömpölyögnek ide.
15 Kai soah mueirhih pai tih khohli bangla ka moeihoeihnah a hloem vaengah kai kah khangnah te khomai bangla a yah.
Rettegések fordultak ellenem, mint vihar űzik el tisztességemet, boldogságom eltünt, mint a felhő.
16 Kai lamloh ka hinglu a kingling coeng tih phacip phabaem khohnin loh kai n'tuuk.
Mostan azért enmagamért ontja ki magát lelkem; nyomorúságnak napjai fognak meg engem.
17 Khoyin ah ka rhuh te ka pum dong lamloh a cueh. Kai aka thuek he a dim moenih.
Az éjszaka meglyuggatja csontjaimat bennem, és nem nyugosznak az én inaim.
18 Thadueng cungkuem dongah ka pueinak a phuelhthaih tih ka angkidung te rhawnmoep bangla ka vah.
A sok erőlködés miatt elváltozott az én ruházatom; úgy szorít engem, mint a köntösöm galléra.
19 Kai he dikpo khuila n'dong tih laipi neh hmaiphu bangla n'thuidoek.
A sárba vetett engem, hasonlóvá lettem porhoz és hamuhoz.
20 Na taengah bomnah kam bih dae kai nan doo moenih. Ka pai akhaw kai he nan yakming moenih.
Kiáltok hozzád, de nem felelsz; megállok és csak nézel reám!
21 Kai soah a muen la na poeh tih na ban thaa neh kai nan konaeh thil.
Kegyetlenné változtál irántam; kezed erejével harczolsz ellenem.
22 Kai he khohli dongah nan phueih. Kai nan ngol thil vaengah kai nan paci sak tih lungming cueihnah a yawn.
Felemelsz, szélnek eresztesz engem, és széttépsz engem a viharban.
23 Mulhing boeih kah tingtunnah im la dueknah neh kai nan mael sak ham khaw ka ming.
Hiszen tudtam, hogy visszatérítesz engem a halálba, és a minden élő gyülekező házába;
24 A yoethaenah khuiah bombihnah a yaak vaengah kut aka thueng he lairhok dongah a om moenih.
De a roskadóban levő ne nyujtsa-é ki kezét? Avagy ha veszendőben van, ne kiáltson-é segítségért?
25 Khohnin a mangkhak dongah ka rhap tih khodaeng dongah ka hinglu a omdam moenih.
Avagy nem sírtam-é azon, a kinek kemény napja volt; a szűkölködő miatt nem volt-é lelkem szomorú?
26 A then ka lamtawn vaengah boethae ha pawk. Vangnah te ka ngaiuep vaengah a hmuep ha pai.
Bizony jót reméltem és rossz következék, világosságot vártam és homály jöve.
27 Ka bung he tlawk tih a kuemsuem moenih. Kai he phacip phabaem khohnin loh n'doe.
Az én bensőm forr és nem nyugoszik; megrohantak engem a nyomorúságnak napjai.
28 Khomik a tal dongah maelhmai a hmuep la ka cet. Hlangping neh ka pai tih ka pang.
Feketülten járok, de nem a nap hősége miatt; felkelek a gyülekezetben és kiáltozom.
29 Pongui kah a manuca neh tuirhuk vanu kah a hui la ka om.
Atyjok fiává lettem a sakáloknak, és társokká a strucz madaraknak.
30 Ka vin khaw kamah dong lamloh mu tih ka rhuh khaw kholing neh tlum coeng.
Bőröm feketülten hámlik le rólam, és csontom elég a hőség miatt.
31 Ka rhotoeng te nguekcoinah la, ka phavi rhah ol la poeh.
Hegedűm sírássá változék, sípom pedig jajgatók szavává.
