< Tingtoeng 95 >

1 Halo uh lah. BOEIPA taengah tamhoe uh sih lamtah mamih kah daemnah lungpang ham yuhui uh sih.
Jőjjetek el, örvendezzünk az Úrnak; vígadozzunk a mi szabadításunk kősziklájának!
2 Amah mikhmuh ah uemonah neh kun uh sih lamtah laa neh amah taengah yuhui uh sih.
Menjünk elébe hálaadással; vígadozzunk néki zengedezésekkel.
3 BOEIPA tah boeilen Pathen neh pathen boeih sokah boeilen Manghai la om.
Mert nagy Isten az Úr, és nagy király minden istenen felül.
4 Diklai kah a dungnah te a kut ah om tih tlang som rhoek khaw amah hut ni.
A kinek kezében vannak a földnek mélységei, és a hegyeknek magasságai is az övéi.
5 Tuitunli te amah hut tih amah ham ni a saii. Laikoeng khaw amah kut loh a hlinsai.
A kié a tenger, és ő alkotta is azt, és a szárazföldet is az ő kezei formálták.
6 Halo uh lah bakop uh sih lamtah bawk uh lah sih. Mamih aka saii BOEIPA hmai ah yoethen uem uh sih.
Jőjjetek, hajoljunk meg, boruljunk le; essünk térdre az Úr előtt, a mi alkotónk előtt!
7 Tihnin a ol te na yaak uh atah amah te mamih kah Pathen la om coeng tih mamih khaw a rhamtlim kah pilnam neh a kut khuikah boiva la n'om uh.
Mert ő a mi Istenünk, mi pedig az ő legelőjének népei és az ő kezének juhai vagyunk; vajha ma hallanátok az ő szavát.
8 Khosoek kah Meribah neh Massah tue vaengkah bangla na thinko te mangkhak sak boeh.
Ne keményítsétek meg a ti szíveteket, mint Meribáhnál, mint Maszszáh napján a pusztában:
9 Teah te na pa rhoek loh kai n'noemcai uh tih ka bisai a hmuh uh lalah kai n'loepdak uh.
A hol megkisértettek engem a ti atyáitok; próbára tettek engem, jóllehet látták az én cselekedetemet.
10 Thawnpuei taengah kum likip ka ko-oek tih, “Pilnam he a thinko kho a hmang tih ka longpuei ming uh pawh,” ka ti coeng.
Negyven esztendeig bosszankodtam e nemzetségen, és mondám: Tévelygő szívű nép ők, és nem tudják ők az én útamat!
11 Te dongah kai kah duemnah khuila a kun uh pawt ham ka thintoek neh ka toemngam thil.
A kiknek megesküdtem haragomban: Nem mennek be az én nyugalmam helyére.

< Tingtoeng 95 >