< Johan 5 >

1 He phoeiah Judah rhoek kah khotue om tih Jesuh tah Jerusalem la cet.
Ezek után ünnepük volt a zsidóknak, és felment Jézus Jeruzsálembe.
2 Te vaengah Jerusalem kah tuthohka ah Bethesda tila Hebrew loh a khue tuibuem pakhat om tih impup panga om.
Van pedig Jeruzsálemben a Juh-kapunál egy tó, amelyet héberül Betesdának neveznek. Öt tornáca van.
3 Te rhoek ah te aka yuii, aka khaem rhoek, mikdael rhoek neh aka tlotat rhoek loh rhaengpuei la yalh uh.
Ezekben feküdtek a betegek, vakok, sánták, sorvadásosak nagy sokasága, várva a víznek megmozdulását.
4 Saivai ah puencawn ha pawk atah tui a hinghuen sak. Tui a hinghuen vaengah aka cungpung lamhma tah hoeih.
Mert időnként angyal szállt a tóra, és felkavarta a vizet: aki pedig először lépett bele a víz felkavarása után, meggyógyult, akármilyen betegségben volt.
5 Te vaengah kum sawmthum kum rhet khuiah a tloh aka kaem hlang pakhat te tapkhoeh om.
Volt pedig ott egy ember, aki harmincnyolc esztendőt töltött betegségében.
6 Jesuh loh aka yalh sut te a hmuh vaengah kum muep di coeng tila a ming. Te dongah anih te, “Sading la om na ngaih a?” a ti nah.
Amint látta Jézus, hogy ott fekszik, és megtudta, hogy már sok idő óta úgy van, ezt mondta neki: „Akarsz-e meggyógyulni?“
7 Aka tlo loh Jesuh te, “Boeipa, tui a hinghuen vaengah tuibuem khuila kai aka tulh ham te hlang ka khueh moenih, ka caeh pangthuem khaw a tloe loh kai hmaiah cungpung coeng,” a ti nah.
A beteg ezt felelte: „Uram, nincs emberem, hogy amikor a víz felkavarodik, bevigyen engem a tóba, és mire én odaérek, más lép be előttem.“
8 Jesuh loh anih te, “Thoo, na phakdoeng te kawt lamtah cet laeh,” a ti nah.
Mondta neki Jézus: „Kelj fel, vedd fel az ágyadat, és járj!“
9 Tekah hlang tah sading la pahoi a om dongah a phakdoeng te a koh tih pongpa. Tekah khohnin tah Sabbath la om.
És azonnal meggyógyult az ember, és felvette ágyát, és járt. Aznap pedig szombat volt.
10 Te dongah aka hoeih tangtae te Judah rhoek loh, “Sabbath a om vaengah nang tah na phakdoeng te n'koh sak moenih,” a ti na uh.
A zsidók pedig ezt mondták a meggyógyultnak: „Szombat van, nem szabad neked az ágyadat hordanod!“
11 Te long khaw amih te a doo tih, “Kai sading la aka om sak loh kai taengah, ‘Namah kah phakdoeng te kawt lamtah cet laeh,’ a ti,” a ti nah.
Ő ezt felelte nekik: „Aki meggyógyított engem, az mondta nekem: Vedd fel az ágyadat, és járj!“
12 Amah te, “Nang taengah, ‘Kawt lamtah cet,’ aka ti te u hlang nim?” a ti na uh.
Megkérdezték tőle: „Ki az az ember, aki ezt mondta neked: Vedd fel az ágyadat, és járj?“
13 Tedae aka hoeih loh Jesuh te unim ti khaw a ming moenih. Tekah hmuen ah hlangping a om vaengah ni Jesuh tah pawlh a bit uh coeng.
A meggyógyult pedig nem tudta, hogy ki az, mert Jézus félrevonult, mert sokaság volt azon a helyen.
14 Te phoeiah Jesuh loh anih te bawkim khuiah a hmuh tih, “Sading la na om coeng he. Tholh voel boeh saw. Khat khat loh nang taengah a thae la ha pai mahpawt nim,” a ti nah.
Ezek után Jézus találkozott vele a templomban, és mondta neki: „Íme, meggyógyultál, többé ne vétkezzél, hogy rosszabbul ne legyen dolgod!“
15 Tekah hlang te cet tih amah sading la aka om sak te Jesuh ni tila Judah rhoek taengah puen.
Elment az az ember, és hírül adta a zsidóknak, hogy Jézus az, aki őt meggyógyította.
16 Hekah he Sabbath ah a saii dongah Judah rhoek loh Jesuh te a hnaemtaek uh.
Emiatt üldözőbe vették a zsidók Jézust, és meg akarták őt ölni, hogy ezeket művelte szombaton.
17 Tedae Jesuh loh amih te, “A pa loh tahae duela a saii dongah kai khaw ka saii,” a ti nah.
Jézus pedig felelte nekik: „Az én Atyám mind ez ideig munkálkodik, én is munkálkodom.“
18 Te vaengah Sabbath te a phae bueng kolla Pathen khaw a pa a ti tih Pathen te amah neh vanat la a khueh bal dongah Judah rhoek loh amah te ngawn ham taoe a mae uh.
Emiatt aztán még inkább meg akarták őt ölni a zsidók, mivel nemcsak a szombatot törte meg, hanem az Istent is saját Atyjának mondta, egyenlővé téve magát az Istennel.
19 Te dongah Jesuh loh amih te a doo tih, “Nangmih taengah rhep rhep ka thui, pa loh a saii te a hmuh pawt atah capa loh amah lamkah a saii ham a coeng loeng loeng moenih. Te loh a saii te tah capa long khaw a saii van he.
Jézus ezt felelte nekik: „Bizony, bizony mondom néktek: a Fiú semmit sem tehet önmagától, csak ha látja cselekedni az Atyát, mert amiket ő cselekszik, ugyanazokat hasonlatosképpen a Fiú is cselekszi.
20 Pa loh capa te a lungnah dongah amah loh a saii te a taengah boeih a tueng. Te lakah bibi tanglue te a taengah a tueng bal ni. Te daengah ni na ngai a hmang uh eh.
Mert az Atya szereti a Fiút, és mindent megmutat neki, amiket ő maga cselekszik, és ezeknél nagyobb dolgokat is mutat majd neki, hogy ti csodálkozzatok.
21 Pa loh aka duek rhoek te a thoh tih a hing sak bangla capa long khaw a ngaih te tah a hing sak van.
Mert amint az Atya feltámasztja a halottakat és megeleveníti, úgy a Fiú is akiket akar, megelevenít.
22 Pa loh pakhat khaw lai a tloek thil moenih. Tedae laitloeknah he capa taengah boeih a paek coeng.
Mert az Atya nem ítél senkit, hanem az ítéletet egészen a Fiúnak adta,
23 Te daengah ni pa a hinyah bangla capa te boeih a hinyah eh. Capa te aka hinyah pawt long tah anih aka tueih pa te hinyah pawh.
hogy mindenki úgy tisztelje a Fiút, miként tisztelik az Atyát. Aki nem tiszteli a Fiút, nem tiszteli az Atyát, aki elküldte őt.
24 Nangmih taengah rhep rhep kan thui, kai ol a yaak tih ka tueih hlang te aka tangnah loh dungyan hingnah a khueh. Te dongah laitloeknah khuila kun pawh, dueknah lamloh hingnah khuila thoeih coeng. (aiōnios g166)
Bizony, bizony mondom néktek, hogy aki az én beszédemet hallja, és hisz annak, aki engem elküldött, örök élete van, és nem megy a kárhozatra, hanem átment a halálból az életre. (aiōnios g166)
25 Nangmih taengah rhep rhep kan thui, a tue ha pawk tih om coeng. Aka duek rhoek khaw Pathen capa kah ol te a hnatun tih aka ya rhoek tah hing uh ni.
Bizony, bizony mondom néktek, hogy eljön az idő, és az most van, amikor a halottak hallják az Isten Fiának szavát, és akik hallják, élnek.
26 Pa loh a khuiah hingnah a khueh bangla capa long te khaw a khuiah hingnah khueh ham a paek van.
Mert amiként az Atyának élete van önmagában, akként adta a Fiúnak is, hogy élete legyen önmagában:
27 Hlang capa la a om dongah laitloeknah saii ham saithainah khaw amah taengah a paek.
És hatalmat adott neki az ítélettételre is, mert ő az Emberfia.
28 A tue ha pawk coeng dongah phuel khuikah rhoek boeih loh a ol te a khuiah a yaak uh vetih ha moe uh ni.
Ne csodálkozzatok ezen: mert eljön az óra, amelyben mindazok, akik a koporsókban vannak, meghallják az ő szavát,
29 He he ngaihmang sak uh boeh. A then aka saii rhoek tah hingnah dongkah thohkoepnah la, tedae a thae la kho aka boe rhoek tah laitloeknah kah thohkoepnah dongla pawk.
és kijönnek. Akik a jót cselekedték, az életre támadnak fel, akik pedig a gonoszt művelték, a kárhozatra támadnak fel.
30 Kai tah kamah lamkah loh bakhaw saii ham ka coeng moenih. Ka yaak bangla lai ka tloek dongah kai kah laitloeknah khaw a dueng la om. Kamah kongaih te ka toem pawt tih kai aka tueih kung kah kongaih te ka toem.
Én semmit sem cselekedhetem magamtól, amint hallok, úgy ítélek, és az én ítéletem igazságos, mert nem a magam akaratát keresem, hanem annak akaratát, aki elküldött engem, az Atyáét.
31 Kai loh kamah kawng ka phong koinih kai kah olphong te oltak om pawh.
„Ha én teszek bizonyságot magamról, az én bizonyságtételem nem igaz.
32 Kai kawng aka phong te hlang tloe om. Te dongah kai kawng a phong te aka thuem olphong ni tila ka ming.
Más az, aki bizonyságot tesz rólam, és tudom, hogy igaz az a bizonyságtétel, amellyel bizonyságot tesz rólam.
33 Nangmih loh Johan taengla na tueih uh vaengah oltak te a phong.
Ti elküldtetek Jánoshoz, és bizonyságot tett az igazságról.
34 Kai loh hlang taengkah olphong te ka doe moenih. Tedae nangmih khang ham he rhoek he ka thui.
De én nem embertől nyerem a bizonyságtételt, hanem ezeket azért mondom, hogy ti megtartassatok.
35 Anih te tok tangtae hmaiim la om tih a vang hatah nangmih loh anih kah vangnah khuiah kohoe kolkalh ham na ngaih uh.
Ő az égő és fénylő szövétnek volt, ti pedig csak egy ideig akartatok örvendezni az ő világosságában.
36 Tedae kai loh Johan lakah olphong tanglue ka khueh. Tekah bitat te coeng hamla pa loh kai taengah m'paek coeng. Tekah bibi ka saii dongah kai aka tueih a pa loh kai kawng te a phong.
De nekem nagyobb bizonyságom van Jánosénál: mert azok a dolgok, amelyeket rám bízott az Atya, hogy elvégezzem azokat, azok a dolgok, amelyeket én cselekszem, azok tesznek bizonyságot rólam, hogy az Atya küldött engem.
37 Kai aka tueih a pa loh kai kawng te a phong. A ol te na ya uh noek pawt tih a mueimae khaw na hmu uh noek pawh.
Aki elküldött engem, maga az Atya is bizonyságot tett rólam. Sem hangját nem hallottátok soha, sem ábrázatát nem láttátok.
38 A ol te na khuiah na khueh uh pawt tih a naeh pawt dongah amah loh a tueih te khaw na tangnah uh pawh.
Az ő igéje sincs maradandóan bennetek: mert akit ő elküldött, ti annak nem hisztek.
39 A khuiah dungyan hingnah om ni tila na poek uh dongah cacim te na khe uh. Tedae te dongkah aka om rhoek loh kai kawng ni a phong uh. (aiōnios g166)
Tudakozzátok az Írásokat, mert azt hiszitek, hogy azokban van a ti örök életetek, és ezek azok, amelyek bizonyságot tesznek rólam, (aiōnios g166)
40 Te phoeiah hingnah dang ham kai taengla na lo ngaih uh moenih.
és nem akartok hozzám jönni, hogy életetek legyen!
41 Hlang lamkah thangpomnah te ka doe moenih.
Dicsőséget emberektől nem nyerek.
42 Tedae nangmih loh namamih khuiah Pathen kah lungnah na khueh uh pawt te ka ming.
De ismerlek benneteket, hogy az Istennek szeretete nincs meg bennetek:
43 A pa kah ming neh kai ka pawk dae kai nan doe uh moenih. Hlang tloe te amah ming neh amah ngaih la ha pawk koinih anih te na doe uh suidae.
Én az én Atyám nevében jöttem, és nem fogadtatok be engem, ha más jönne a maga nevében, azt befogadnátok.
44 Nangmih loh metlam na tangnah uh thai eh. Khat khat lamkah thangpomnah te na doe uh vaengah Pathen bueng lamkah thangpomnah te na toem uh moenih.
Mi módon hihettek ti, akik egymástól nyertek dicsőséget, és azt a dicsőséget nem keresitek, amely az egy Istentől van?
45 Pa taengah nangmih te kai loh m'paelnaeh ni tila poek uh boeh. Nangmih aka paelnaeh la Moses om, anih la na ngaiuep uh dae.
Ne állítsátok, hogy én vádollak majd benneteket az Atyánál, van, aki vádol titeket, Mózes, akiben ti reménykedtetek.
46 Moses te na tangnah uh koinih kai nan tangnah uh ni. Anih long khaw kai kawng ni a daek.
Mert ha hinnétek Mózesnek, nekem is hinnétek, mert rólam írt ő.
47 Tedae anih kah cabu te na tangnah uh pawt atah metlamlae kai olka he na tangnah uh eh?” a ti nah.
Ha pedig az ő Írásainak nem hisztek, mi módon hisztek az én beszédeimnek?“

< Johan 5 >