Joba 37
1 He dongah ka lungbuei lakueng tih a hmuen lamloh cungpet.
Ezért remeg az én szívem, és csaknem kiszökik helyéből.
2 A ol dongkah khoponah te hnatun hnatun. A ka lamloh caitawknah thoeng.
Halljátok meg figyelmetesen az ő hangjának dörgését, és a zúgást, a mely az ő szájából kijön!
3 Vaan boeih hmuiah a hlah tih a vangnah loh diklai hmoi duela pawk.
Az egész ég alatt szétereszti azt, és villámát is a földnek széléig.
4 A hnukkah a kawk ol khaw a hoemdamnah ol neh hum tih a ol a yaak vaengah rhaek uelh sak boeh.
Utána hang zendül, az ő fenségének hangjával mennydörög, s nem tartja vissza azt, ha szava megzendült.
5 Pathen loh a ol neh khobaerhambae a saii khungdaeng tih hum dae m'ming uh moenih.
Isten az ő szavával csudálatosan mennydörög, és nagy dolgokat cselekszik, úgy hogy nem érthetjük.
6 Vuelsong neh khotlan khonal te, 'Diklai ah om saeh,’ a ti vaengah khotlan khonal khaw a sarhi tak.
Mert azt mondja a hónak: Essél le a földre! És a zápor-esőnek és a zuhogó zápornak: Szakadjatok.
7 Amah kutngo hlang boeih ming sak ham hlang boeih kah kut te rhodaek a soei pah.
Minden ember kezét lepecsétli, hogy megismerje minden halandó, hogy az ő műve.
8 Te vaengah mulhing khaw a khui la kun tih a khuisaek ah kho a sak.
Akkor a vadállat az ő tanyájára húzódik, és az ő barlangjában marad.
9 Cangpalam te imkhui lamloh, khosik te tlangpuei lamloh ha thoeng.
Rejtekéből előjön a vihar, és az északi szelektől a fagy.
10 Pathen kah hiil lamloh rhaelnu khaw a khueh tih tui daang mangdaeng mangtok la om.
Isten lehellete által támad a jég, és szorul össze a víznek szélessége.
11 Khomai te cingtui loh a rhih sak tih cingmai loh amah kah vangnah te a taekyak.
Majd nedvességgel öntözi meg a felleget, s áttöri a borulatot az ő villáma.
12 Te khaw diklai kah lunglai hman ah a uen boeih te saii hamla a niing, a niing dongah kuluk la a hil.
És az köröskörül forog az ő vezetése alatt, hogy mindazt megtegyék, a mit parancsol nékik, a föld kerekségének színén.
13 Te te caitueng lam khaw, a khohmuen ham khaw, sitlohnah ham khaw a thoeng sak.
Vagy ostorul, ha földjének úgy kell, vagy áldásul juttatja azt.
14 Job, he he hnakaeng lah. Pai lamtah Pathen kah khobaerhambae he yakming lah.
Vedd ezt füledbe Jób, állj meg és gondold meg az Istennek csudáit.
15 Te rhoek soah Pathen loh a khueh tih a cingmai kah vangnah a sae te na ming a?
Megtudod-é, mikor rendeli azt rájok az Isten, hogy villanjon az ő felhőjének villáma?
16 Poeknah rhuemtuet, mangvawt khomai a haainah te na ming a?
Tudod-é, hogy miként lebegnek a felhők, vagy a tökéletes tudásnak csudáit érted-é?
17 Tuithim loh khohmuen a mong sak vaengah na himbai te aka bae sak,
Miképen melegülnek át ruháid, mikor nyugton van a föld a déli széltől?
18 Hmaidan a hlawn bangla khomong a thah la amah taengah na nulh thai aya?
Vele együtt terjesztetted-é ki az eget, a mely szilárd, mint az aczéltükör?
19 Amah taengah metla n'thui ham khaw kaimih tueng lah. Hmaisuep hmai ah n'tawn uh thai pawt oe.
Mondd meg nékünk, mit szóljunk néki? A setétség miatt semmit sem kezdhetünk.
20 Hlang loh a dolh hamla thui cakhaw ka thui bangla amah taengah a tae pa aya?
Elbeszélik-é néki, ha szólok? Ha elmondaná valaki: bizony vége volna!
21 Tahae ah khaw vangnah a hmuh uh moenih. A aa te khohli loh a yawn tih a caihcil hnukkah khomong dongah tueng.
Néha nem látják a napot, bár az égen ragyog; de szél fut át rajta és kiderül.
22 Tlangpuei lamkah sui te mueithennah rhih om Pathen taengla pawk.
Észak felől aranyszínű világosság támad, Isten körül félelmetes dicsőség.
23 Tlungthang te thadueng a len dongah a tiktamnah m'hmuh lek moenih. Duengnah khaw a cungkuem dongah hlang a phaep moenih.
Mindenható! Nem foghatjuk meg őt; nagy az ő hatalma és ítélő ereje, és a tiszta igazságot el nem nyomja.
24 Hlang rhoek loh amah te a rhih uh tangloeng dongah lungbuei aka cueih rhoek takuem khaw a sawt moenih,” a ti.
Azért rettegjék őt az emberek; a kevély bölcsek közül nem lát ő egyet sem.
