Joba 31
1 Paipi te ka mik neh ka saii dongah me tlam lae oila te ka yakming eh?
Szövetségre léptem szemeimmel, és hajadonra mit sem ügyeltem.
2 A so lamkah Pathen khoyo neh hmuensang lamkah Tlungthang rho te menim?
És mi volt jutalmam Istentől felülről; vagy örökségem a Mindenhatótól a magasságból?
3 Boethae ham rhainah neh boethae aka saii ham yoethaenah moenih a?
Avagy nem az istentelent illeti-é romlás, és nem a gonosztevőt-é veszedelem?
4 Amah loh ka longpuei a hmuh tih ka khokan boeih he a tae moenih a?
Avagy nem láthatta-é utaimat, és nem számlálhatta-é meg lépéseimet?
5 A poeyoek taengah ka pongpa tih ka kho loh a hlangthai palat taengla a tawn uh atah,
Ha én csalárdsággal jártam, vagy az én lábam álnokságra sietett:
6 Duengnah cooi dongah kai n'khiing saeh lamtah Pathen loh ka muelhtuetnah ming saeh.
Az ő igazságának mérlegével mérjen meg engem, és megismeri Isten az én ártatlanságomat!
7 Longpuei lamloh ka khokan a buung atah, ka mik hnukah ka lungbuei cet tih ka kut dongah a lolhmaih a kap atah,
Ha az én lépésem letért az útról és az én lelkem követte szemeimet, vagy kezeimhez szenny tapadt:
8 ka soem vaengah a tloe loh ca saeh lamtah ka cadil rhoek te ha uh saeh.
Hadd vessek én és más egye meg, és tépjék ki az én maradékaimat gyökerestől!
9 Huta loh ka lungbuei a hlae tih ka hui kah thohka ah ka rhongngol atah,
Ha az én szívem asszony után bomlott, és leselkedtem az én felebarátomnak ajtaján:
10 Ka yuu loh a tloe la kuelh saeh lamtah a taengah hlang tloe bakop mai saeh.
Az én feleségem másnak őröljön, és mások hajoljanak rája.
11 Te dongah te khonuen rhamtat neh te te thaesainah rhokhan ni.
Mert gyalázatosság volna ez, és birák elé tartozó bűn.
12 Te hmai loh Abaddon duela a hlawp tih ka cangvuei te boeih ha.
Mert tűz volna ez, a mely pokolig emésztene, és minden jövedelmemet tövestől kiirtaná. (questioned)
13 Ka salpa neh ka salnu loh kai taengah a tuituk vaengah tiktamnah ka hnawt atah,
Ha megvetettem volna igazát az én szolgámnak és szolgálómnak, mikor pert kezdtek ellenem:
14 Pathen a thoh vaengah balae ka saii vetih n'hip vaengah amah te metlam ol ka mael eh?
Mi tevő lennék, ha felkelne az Isten, és ha meglátogatna: mit felelnék néki?
15 Bungko khuiah kai aka saii loh anih a saii moenih a? Kaimih he bung khuiah pakhat la n'cuen sak.
Nem az teremtette-é őt is, a ki engem teremtett anyám méhében; nem egyugyanaz formált-é bennünket anyánk ölében?
16 tattloel kah kongaih te ka hloh pah tih nuhmai mik te ka khah sak koinih,
Ha a szegények kivánságát megtagadtam, és az özvegy szemeit epedni engedtem;
17 Kamah buhkam te kamah bueng loh ka caak tih cadah loh ca pawt koinih,
És ha falatomat egymagam ettem meg, és az árva abból nem evett;
18 Ka camoe lamloh napa bangla ka taengah pantai tih nuhmai khaw a nu bung lamloh ka mawt.
Hiszen ifjúságom óta, mint atyánál nevekedett nálam, és anyámnak méhétől kezdve vezettem őt!
19 Pueinak mueh tih himbai tling la aka milh khodaeng te ka hmuh mai tih,
Ha láttam a ruhátlant veszni indulni, és takaró nélkül a szegényt;
20 A pumpu, a pumpu ah kai n'uem uh vaengah ka tu mul neh ka hlung pawt mai koinih,
Hogyha nem áldottak engem az ő ágyékai, és az én juhaim gyapjából fel nem melegedett;
21 Vongka ah kai bomkung te ka hmuh vaengah ka kut he cadah soah ka ka thueng atah,
Ha az árva ellen kezemet felemeltem, mert láttam a kapuban az én segítségemet;
22 ka laengpang he a hnuk lamloh rhul saeh lamtah ka ban a cung dong lamloh tlawt mai saeh.
A lapoczkájáról essék ki a vállam, és a forgócsontról szakadjon le karom!
23 Pathen taengkah rhainah te kai ham ka birhihnah la a om dongah a boeimangnah te ka noeng moenih.
Hiszen úgy rettegtem Isten csapásától, és fensége előtt tehetetlen valék!
24 Sui te ka uepnah la ka khueh tih sui cilh te ka pangtungnah la ka thui koinih,
Ha reménységemet aranyba vetettem, és azt mondtam az olvasztott aranynak: Én bizodalmam!
25 Ka thadueng len tih ka kut loh a khuet la a hmuh dongah ka kokhahnah atah,
Ha örültem azon, hogy nagy a gazdagságom, és hogy sokat szerzett az én kezem;
26 Vangnah dongah a thangthen tih hla vang a thoeih te ka hmuh vaengah,
Ha néztem a napot, mikor fényesen ragyogott, és a holdat, mikor méltósággal haladt,
27 ka lungbuei he yinhnuk ah hloih tih ka kut loh ka ka te mok koinih.
És az én szívem titkon elcsábult, és szájammal megcsókoltam a kezemet:
28 He khaw a so kah Pathen taengah ka basa la om vetih thaesainah lai la om ni.
Ez is biró elé tartozó bűn volna, mert ámítottam volna az Istent oda fent!
29 Ka lunguet kah yoethaenah dongah ka kohoe tih yoethae loh anih taengla a thoeng te ka haenghang puei atah,
Ha örvendeztem az engem gyűlölőnek nyomorúságán, és ugráltam örömömben, hogy azt baj érte;
30 A hinglu te thaephoeinah neh hoe hamla ka ka he laihmu la ka khueh aih moenih.
(De nem engedtem, hogy szájam vétkezzék azzal, hogy átkot kérjek az ő lelkére!)
31 Ka dap kah hlang rhoek loh, “U long nim a maeh te a cung pawt la a paek eh?” a ti uh moenih a?
Ha nem mondták az én sátorom cselédei: Van-é, a ki az ő húsával jól nem lakott?
32 Ka thohkhaih kah yinlai te caehlong ka ong pah tih vongvoel ah a rhaeh moenih.
(A jövevény nem hált az utczán, ajtóimat az utas előtt megnyitám.)
33 Hlang bangla ka boekoeknah ka dah tih, kai kathaesainah he ka thindang ah ka det mai akhaw,
Ha emberi módon eltitkoltam vétkemet, keblembe rejtve bűnömet:
34 hlangping te yet taengah ka sarhing tih huiko kah nueihbu loh kai n'rhihyawp sak. Te dongah ka kuemsuem tih thohka la ka moe pawh.
Bizony akkor tarthatnék a nagy tömegtől, rettegnem kellene nemzetségek megvetésétől; elnémulnék és az ajtón sem lépnék ki!
35 Kai taengkah aka hnatun la kamah taengah u long nim m'paek lah mako? Ka kutha he Tlungthang loh kai n'doo saeh lamtah ka tuituknah he hlang loh cabu la daek saeh.
Oh, bárcsak volna valaki, a ki meghallgatna engem! Ímé, ez a végszóm: a Mindenható feleljen meg nékem; és írjon könyvet ellenem az én vádlóm.
36 Te te ka laengpang ah ka koh vetih te te ka soah rhuisam la ka laikoeinah het mahpawt nim?
Bizony én azt a vállamon hordanám, és korona gyanánt a fejemre tenném!
37 Ka khokan tarhing la a taengah ka puen lah vetih anih te rhaengsang bangla ka paan lah mako.
Lépteimnek számát megmondanám néki, mint egy fejedelem, úgy járulnék hozzá!
38 Ka khohmuen loh kai m'pang thil tih a kong te rhenten rhap koinih,
Ha földem ellenem kiáltott és annak barázdái együtt siránkoztak;
39 A thadueng te tangka mueh la ka caak tih a kungmah kah hinglu ka yawn sak atah,
Ha annak termését fizetés nélkül ettem, vagy gazdájának lelkét kioltottam:
40 Cang yueng la mutlo hling, cangtun yueng la saeldol khaw poe saeh,” a ti. Job kah ol bawt coeng.
Búza helyett tövis teremjen és árpa helyett konkoly! Itt végződnek a Jób beszédei.
