Joba 3
1 Te phoeiah Job a ka te a ang tih a khohnin te a tap.
Ezután felnyitotta Jób a száját és megátkozta napját.
2 Te vaengah Job loh a doo tih,
Megszólalt Jób és mondta:
3 Amah kah thang nah khohnin neh, “Tongpa a yom,” a ti hlaem khaw paltham mai saeh.
Vesszen el a nap, melyen születtem, s az éj, mely mondta: fiúgyermek fogantatott.
4 Te khohnin te a hmuep la om palueng vetih, Pathen loh a so la toem pawt mako. Te dongah vangnah loh te soah sae boel saeh.
Az a nap legyen sötétség, ne tartsa számon Isten fölülről s ne tündököljön reája napfény.
5 Te te hmaisuep neh dueknah hlipkhup loh suk saeh. A soah khomai yaal saeh lamtah, hlamhop hnin bangla let saeh.
Váltsák magukhoz sötétség és vakhomály, lakozzék rajta felhőzet, ijesszék nappalnak elborulásai.
6 Tekah hlaem te a hmuep loh lo saeh lamtah kum khat kah khohnin dongah a kohoe boel saeh, hla taenah dongah khaw kun boel saeh.
Az az éj – vigye el homályosság, ne örvendjen az év napjai között, a hónapok számába ne jusson.
7 Tekah hlaem te pumhong la om saeh lamtah a khuiah omngaih laa cuen boel saeh ne.
Íme, az az éj legyen meddő, ne jusson belé ujjongás.
8 Khohnin thae aka phoei thil tih, a coekcoe la Leviathan aka haeng loh, te te tap saeh.
Szidalmazzák a napnak átkozói, kik készek felriasztani a leviatánt.
9 Hlaemhmah aisi khaw hmuep saeh lamtah, khosae te lamtawn cakhaw sae boel saeh, mincang khosaeng te hmu boel saeh.
Sötétedjenek el szürkületének csillagai, reménykedjenek világosságra, de ne legyen, s ne lássa a hajnal szempilláit.
10 Ka bungko thohkhaih te a khaih mai vetih thakthaenah he ka mik lamloh a thuh mai kolla.
Mert nem zárta el méhemnek ajtait, hogy elrejtette volna a szenvedést szemeim elől.
11 Balae tih bung khuiah ka duek pawh. Bungko lamloh ka thoeng tih ka pal hae.
Miért nem haltam el az anyaméhtől fogva, hogy a méhből kijövet kimúltam volna?
12 Balae tih khuklu loh kai n'doe, balae tih rhangsuk loh n'khut.
Miért jöttek elémbe térdek, s miért emlők, hogy szopjak?
13 Ka yalh to palueng koinih la ka ip mong vetih ka duem lah ni.
Mert most fekünném és pihennék, aludnám, akkor nyugtom volna;
14 Manghai rhoek neh a imrhong aka thoh diklai olrhoep rhoek taengla,
királyokkal s országtanácsosokkal együtt, a kik romokat építettek maguknak,
15 Amih taengkah sui mangpa rhoek neh a im ah tangka aka hawn rhoek taengah.
vagy nagyokkal, kiknek aranyuk van, kik ezüsttel töltötték meg házaikat.
16 Rhumpu bangla n'thuh kanoek vetih vangnah aka hmuh noek pawh camoe rhoek bangla ka om pawt mako.
Vagy úgy, mint az elföldelt idétlen, nem volnék, mint kisdedek, kik világosságot nem láttak!
17 Teah te halang rhoek loh khoponah a toeng uh tih thadueng aka bawt khaw pahoi duem.
Ott felhagynak a gonoszok a háborgással, s ott nyugosznak a fáradt erejűek.
18 Thongtla rhoek te rhenten rhalthal uh tih, tueihno ol ya uh pawh.
Egyaránt gond nélkül vannak a rabok, nem hallják a robottisztnek hangját.
19 Tanoe neh kangham khaw amah la om pahoi tih sal khaw a boei taeng lamloh sayalh coeng.
Kicsiny és nagy ott van, s a szolga szabad az urától.
20 Balae tih thakthaekung taengah vangnah, hinglu khahing taengah hingnah a paek?
Miért ad a szenvedőnek világosságot s életet az elkeseredett lelkűeknek?
21 Dueknah hamla aka rhingda long khaw dang hae pawt tih kawn lakah te te a too.
Kik várják a halált, de nincs, jobban ásnak utána, mint kincsek után;
22 Phuel a hmuh uh vaengah omngaihnah neh a ngaingaih la a kohoe uh.
kik örülnek ujjongásig, örvendenek, midőn a irt találják.
23 A longpuei te hlang ham tah a thuh dae a taengah Pathen loh a mak pah.
A férfinak, kinek útja el van rejtve, a kit az Isten körülkerített?
24 Ka buh hmai ah ka hueinah ha pawk tih ka kawknah he tui bangla pha.
Mert kenyerem előtt jön sóhajtásom, és ömlenek, mint a víz, jajdulásaim.
25 Birhihnah neh ka birhih akhaw kamah m'vuei tih ka rhih nawn te khaw kamah taengah thoeng.
Mert mitől rettegve rettegtem, az utolért, és a mitől féltem, az reám jött.
26 Ka dingsuek pawt tih ka mong pawh, ka duem pawt vaengah khoponah ha thoeng,” a ti.
Nem volt boldogságom, s nem volt pihenésem és nem volt nyugtom, s jött a háborgás.
