Joba 29
1 Job loh amah kah a pom te a cong tih,
Jób pedig folytatá az ő beszédét, és monda:
2 “Kai he hlamat kah hla bangla aka khueh tih Pathen kah khohnin bangla kai aka tuem te unim?
Oh, vajha olyan volnék, mint a hajdani hónapokban, a mikor Isten őrzött engem!
3 Amah loh a hmaithoi te ka lu soah a thangthen tih amah kah vangnah nen ni a. hmuep ah khaw ka caeh.
Mikor az ő szövétneke fénylett fejem fölött, s világánál jártam a setétet;
4 Ka cavaa tue vaengah khaw ka dap ah Pathen kah baecenol la ka om.
A mint java-korom napjaiban valék, a mikor Isten gondossága borult sátoromra!
5 Tlungthang te kai taengah om pueng tih, ka kaepvai ka ca rhoek om.
Mikor még a Mindenható velem volt, és körültem voltak gyermekeim;
6 Ka khokan te suknaeng neh a hluk tih lungpang loh kai ham situi sokca a long sak.
Mikor lábaimat édes tejben mostam, és mellettem a szikla olajpatakokat ontott;
7 Vangpuei vongka ah ka thoeng tih toltung ah ka ngolhmuen cikngae sak.
Mikor a kapuhoz mentem, fel a városon; a köztéren székemet fölállítám:
8 Kai m'hmuh uh vaengah cadong rhoek te thuh uh. Patong rhoek khaw thoo uh tih pai uh.
Ha megláttak az ifjak, félrevonultak, az öregek is fölkeltek és állottak.
9 Mangpa rhoek loh olthui te a phah uh tih a kut te a ka dongla a khueh uh.
A fejedelmek abbahagyták a beszédet, és tenyeröket szájukra tették.
10 Rhaengsang rhoek ol te a phah tih a lai khaw a dang dongla kap.
A főemberek szava elnémult, és nyelvök az ínyökhöz ragadt.
11 Hna loh a yaak vaengah kai n'uem tih mik loh a hmuh vaengah kai n'rhalrhing sak.
Mert a mely fül hallott, boldognak mondott engem, és a mely szem látott, bizonyságot tett én felőlem.
12 Mangdaeng loh bomnah a bih tih cadah neh a taengah aka bom aka om pawt khaw ka loeih sak.
Mert megmentém a kiáltozó szegényt, és az árvát, a kinek nem volt segítsége.
13 Hlang milh kah yoethennah te kai soah pai tih nuhmai kah lungbuei khaw ka tamhoe sak.
A veszni indultnak áldása szállt reám, az özvegynek szívét megörvendeztetém.
14 Duengnah te ka bai tih hnikul bangla kai n'khuk. Ka tiktamnah he ka sammuei nah ni.
Az igazságot magamra öltém és az is magára ölte engem; palást és süveg gyanánt volt az én ítéletem.
15 Mikdael taengah mik la, khokhaem taengah kho la ka om.
A vaknak én szeme valék, és a sántának lába.
16 Kai tah khodaeng taengah a napa la ka om tih ming pawt kah tuituknah te ka khe pah.
A szűkölködőknek én atyjok valék, az ismeretlennek ügyét is jól meghányám-vetém.
17 Boethae kah pumcu te ka thuk pah tih a no lamkah maeh te ka voeih pah.
Az álnoknak zápfogait kitördösém, és fogai közül a prédát kiütém vala.
18 Te dongah, “Ka bu ah ka pal mako,” ka ti tih laivin bangla khohnin ka puh.
Azt gondoltam azért: fészkemmel veszek el, és mint a homok, megsokasodnak napjaim.
19 Ka yung loh tui taengla a muk tih buemtui loh ka cangvuei dongah rhaeh.
Gyökerem a víznek nyitva lesz, és ágamon hál meg a harmat.
20 Ka thangpomnah ka taengah thai tih ka lii ka kut dongah tinghil.
Dicsőségem megújul velem, és kézívem erősebbé lesz kezemben.
21 Kai taengah a hnatun uh tih a lamtawn uh dongah ka cilsuep ham kuemsuem uh.
Hallgattak és figyeltek reám, és elnémultak az én tanácsomra.
22 Ka ol hnukah talh uh voel pawt tih kai olthui he amih soah tla.
Az én szavaim után nem szóltak többet, s harmatként hullt rájok beszédem.
23 Kai ham tah khotlan bangla a lamtawn uh tih a ka loh tlankhol bangla a ang uh.
Mint az esőre, úgy vártak rám, és szájukat tátották, mint tavaszi záporra.
24 Amih taengah ka luem dae n'tangnah uh pawt tih ka maelhmai vangnah dongah khaw yalh uh pawh.
Ha rájok mosolyogtam, nem bizakodtak el, és arczom derüjét nem sötétíték be.
25 Amih kah longpuei te ka coelh tih boeilu la ka ngol. Caem lakli ah manghai bangla kho ka sak tih rhahdoe cangpoem akhaw a hloep.
Örömest választottam útjokat, mint főember ültem ott; úgy laktam ott, mint király a hadseregben, mint a ki bánkódókat vigasztal.
