Joba 29
1 Job loh amah kah a pom te a cong tih,
És továbbá előadta Jób a példázatát és mondta:
2 “Kai he hlamat kah hla bangla aka khueh tih Pathen kah khohnin bangla kai aka tuem te unim?
Vajha úgy volnék, mint a múltnak hónapjaiban, mint a napokban, mikor Isten megőrzött engem;
3 Amah loh a hmaithoi te ka lu soah a thangthen tih amah kah vangnah nen ni a. hmuep ah khaw ka caeh.
mikor ragyogott fejem fölött a mécsese s világosságánál sötétben jártam!
4 Ka cavaa tue vaengah khaw ka dap ah Pathen kah baecenol la ka om.
Mint a hogy voltam férfikorom napjaiban, midőn Isten meghittsége volt sátorom felett;
5 Tlungthang te kai taengah om pueng tih, ka kaepvai ka ca rhoek om.
midőn még velem volt a Mindenható, körülöttem gyermekeim;
6 Ka khokan te suknaeng neh a hluk tih lungpang loh kai ham situi sokca a long sak.
midőn lépteim tejfölben fürödtek; s a szikla ontott mellettem olajpatakokat.
7 Vangpuei vongka ah ka thoeng tih toltung ah ka ngolhmuen cikngae sak.
Midőn a kapuhoz mentem a városba, a piaczon választottam ülőhelyemet:
8 Kai m'hmuh uh vaengah cadong rhoek te thuh uh. Patong rhoek khaw thoo uh tih pai uh.
megláttak ifjak s elbújtak, aggastyánok fölkeltek, megállottak;
9 Mangpa rhoek loh olthui te a phah uh tih a kut te a ka dongla a khueh uh.
vezérek visszatartották beszédjöket és kezüket tették szájukra;
10 Rhaengsang rhoek ol te a phah tih a lai khaw a dang dongla kap.
előkelőknek hangja elbújt és nyelvök inyökhöz tapadt.
11 Hna loh a yaak vaengah kai n'uem tih mik loh a hmuh vaengah kai n'rhalrhing sak.
Mert fül, mely hallott, boldognak mondott engem és szem, mely látott, tanúskodott mellettem.
12 Mangdaeng loh bomnah a bih tih cadah neh a taengah aka bom aka om pawt khaw ka loeih sak.
Mert megmentettem a szegényt, ki esedezett, és az árvát, kinek nem volt segítője.
13 Hlang milh kah yoethennah te kai soah pai tih nuhmai kah lungbuei khaw ka tamhoe sak.
Bujdosónak áldása reám szállt és özvegynek szívét ujjongtattam.
14 Duengnah te ka bai tih hnikul bangla kai n'khuk. Ka tiktamnah he ka sammuei nah ni.
Igazságot öltöttem fel s az felöltött engem, mint köpeny és süveg volt jogosságom.
15 Mikdael taengah mik la, khokhaem taengah kho la ka om.
Szeme voltam a vaknak és lába én a sántának;
16 Kai tah khodaeng taengah a napa la ka om tih ming pawt kah tuituknah te ka khe pah.
apjuk én a szűkölködőknek, és annak, kit nem ismertem, pörét átkutattam.
17 Boethae kah pumcu te ka thuk pah tih a no lamkah maeh te ka voeih pah.
Összetörtem a jogtalannak zápfogait, és fogai közül vetettem ki a ragadmányt.
18 Te dongah, “Ka bu ah ka pal mako,” ka ti tih laivin bangla khohnin ka puh.
Mondtam: fészkemmel együtt fogok kimúlni s mint a főnix sokasítom napjaimat;
19 Ka yung loh tui taengla a muk tih buemtui loh ka cangvuei dongah rhaeh.
gyökerem nyitva van a víznek, és harmat időz gallyamon;
20 Ka thangpomnah ka taengah thai tih ka lii ka kut dongah tinghil.
dicsőségem szinte új nálam s íjam a kezemben megifjodik.
21 Kai taengah a hnatun uh tih a lamtawn uh dongah ka cilsuep ham kuemsuem uh.
Rám hallgattak és várakoztak és csendben figyeltek tanácsomra.
22 Ka ol hnukah talh uh voel pawt tih kai olthui he amih soah tla.
Szavam után nem szóltak többet, rájuk cseppegett beszédem;
23 Kai ham tah khotlan bangla a lamtawn uh tih a ka loh tlankhol bangla a ang uh.
s mint esőre várakoztak: reám, és szájukat tátották tavaszi esőre.
24 Amih taengah ka luem dae n'tangnah uh pawt tih ka maelhmai vangnah dongah khaw yalh uh pawh.
Mosolyogtam rájuk, nem hitték; de arczom világosságát nem sötétítették el.
25 Amih kah longpuei te ka coelh tih boeilu la ka ngol. Caem lakli ah manghai bangla kho ka sak tih rhahdoe cangpoem akhaw a hloep.
Választottam útjokat s fejtől ültem s ott időztem, mint király a csapatban mint a ki gyászolókat vigasztal.
