Joba 27
1 Job loh amah kah a huel ham te a koei tih,
Jób pedig folytatá az ő beszédét, monda:
2 “Pathen kah hingnah loh kai kah laitloeknah a khoe tih Tlungthang lo ka hinglu a phaep.
Él az Isten, a ki az én igazamat elfordította, és a Mindenható, a ki keserűséggel illette az én lelkemet,
3 Ka khuikah ka hiil boeih neh ka hnarhong khuikah he Pathen mueihla ni.
Hogy mindaddig, a míg az én lelkem én bennem van, és az Istennek lehellete van az én orromban;
4 Ka hmuilai loh dumlai thui boel saeh lamtah ka lai loh palyal la caitawk boel saeh.
Az én ajakim nem szólnak álnokságot, és az én nyelvem nem mond csalárdságot!
5 Nangmih te kan tang sak atah kai ham savisava. Ka pal duela ka muelhtuetnah he kamah lamloh ka khoe mahpawh.
Távol legyen tőlem, hogy igazat adjak néktek! A míg lelkemet ki nem lehelem, ártatlanságomból magamat ki nem tagadom.
6 Ka duengnah te ka kop vetih ka hlah mahpawh. Kamah tue lamlong tah ka thinko he veet voel mahpawh.
Igazságomhoz ragaszkodom, róla le nem mondok; napjaim miatt nem korhol az én szívem.
7 Ka thunkha te a halang bangla, kai aka tlai thil khaw a boethae bangla om saeh.
Ellenségem lesz olyan, mint a gonosz, és a ki ellenem támad, mint az álnok.
8 Lailak kah ngaiuepnah tah menim? A mueluem tih Pathen loh a hinglu a bong pah.
Mert micsoda reménysége lehet a képmutatónak, hogy telhetetlenkedett, ha az Isten mégis elragadja az ő lelkét?
9 A soah citcai loh a pai vaengah a pangngawlnah te Pathen loh a hnatun nim?
Meghallja-é kiáltását az Isten, ha eljő a nyomorúság reá?
10 Tlungthang dongah pang a dok vetih, a tue boeih ah Pathen a khue bitni.
Vajjon gyönyörködhetik-é a Mindenhatóban; segítségül hívhatja-é mindenkor az Istent?
11 Pathen kah kut te nangmih kan thuinuet phoe vetih, Tlungthang taengkah te ka phah mahpawh.
Megtanítlak benneteket Isten dolgaira; a mik a Mindenhatónál vannak, nem titkolom el.
12 Nangmih boeih khaw na hmuh vaengah balae tih a honghi neh na hoemdawk he.
Ímé, ti is mindnyájan látjátok: miért van hát, hogy hiábavalósággal hivalkodtok?!
13 Halang hlang loh Pathen taeng lamkah khoyo neh hlanghaeng loh Tlungthang taeng lamkah rho a dang he,
Ez a gonosz embernek osztályrésze Istentől, és a kegyetlenek öröksége a Mindenhatótól, a melyet elvesznek:
14 a ca te cunghang hamla a ping pah tih a cadil cahma khaw buh cung uh mahpawh.
Ha megsokasulnak is az ő fiai, a kardnak sokasulnak meg, és az ő magzatai nem lakhatnak jól kenyérrel sem.
15 A rhaengnaeng, a rhaengnaeng te dueknah loh a up vetih a nuhmai rhoek loh rhah uh mahpawh.
Az ő maradékai dögvész miatt temettetnek el, és az ő özvegyeik meg sem siratják.
16 Cak te laipi bangla hmoeng vetih hnicu te dikpo bangla soe ni.
Ha mint a port, úgy halmozná is össze az ezüstöt, és úgy szerezné is össze ruháit, mint a sarat:
17 Tawn cakhaw aka dueng loh a bai vetih cak te ommongsitoe loh a tael ni.
Összeszerezheti ugyan, de az igaz ruházza magára, az ezüstön pedig az ártatlan osztozik.
18 A im te ning bangla a sak tih dungtlungim bangla rhalrhing a khueh.
Házát pók módjára építette föl, és olyanná, mint a csősz-csinálta kunyhó.
19 Hlanglen la yalh dae khoem uh mahpawh. A mik a dai dae amah om voel pawh.
Gazdagon fekszik le, mert nincsen kifosztva; felnyitja szemeit és semmije sincsen.
20 Anih te tui bangla mueirhih loh a phatawt khoyin ah cangpalam loh a pom.
Meglepi őt, mint az árvíz, a félelem, éjjel ragadja el a zivatar.
21 Anih te kanghawn loh a khuen tih khum. Te vaengah anih te amah hmuen lamloh a yawn.
Felkapja őt a keleti szél és elviszi, elragadja őt helyéről.
22 Anih te a voeih tih lungma a ti pawt dongah a kut lamloh yong la yong coeng.
Nyilakat szór reá és nem kiméli; futva kell futnia keze elől.
23 A taengah a kut a paeng uh tih anih te amah hmuen lamloh kut a ving thil.
Csapkodják felette kezeiket, és kisüvöltik őt az ő lakhelyéből.
