Joba 19
1 Job loh a doo tih,
Felele pedig Jób, és monda:
2 “Me hil nim ka hinglu na pae sak vetih, ol neh kai nan phop uh ve?
Meddig búsítjátok még a lelkemet, és kínoztok engem beszéddel?
3 Voei rha ka hmai na thae sak uh coeng, kai nan toeh te na yak pawh.
Tízszer is meggyaláztatok már engem; nem pirultok, hogy így erősködtök ellenem?
4 Ka taengah ka tholh a rhaeh pueng dongah, ka palang tueng pataeng ngawn.
Még ha csakugyan tévedtem is, tévedésem énmagamra hárul.
5 Kai soah na pantai mai tih, kai kokhahnah bangla kai taengah na tluung tueng pai.
Avagy csakugyan pöffeszkedni akartok ellenem, és feddődni az én gyalázatom felett?
6 Pathen loh kai n'khun sak tih, amah kah tluum te ka kaepvai ah a vael.
Tudjátok meg hát, hogy Isten alázott meg engem, és az ő hálójával ő vett engem körül.
7 Kuthlahnah te ka doek tih bomnah ka bih cakhaw, n'doo pawt dongah tiktamnah om pawh.
Ímé, kiáltozom az erőszak miatt, de meg nem hallgattatom, segélyért kiáltok, de nincsen igazság.
8 Ka caehlong he a biing tih ka muk tloel. Ka hawn ah a hmuep a khueh.
Utamat úgy elgátolta, hogy nem mehetek át rajta, és az én ösvényemre sötétséget vetett.
9 Kai kah thangpomnah te kai dong lamloh a pit tih ka lu dongkah rhuisam khaw a dul.
Tisztességemből kivetkőztetett, és fejemnek koronáját elvevé.
10 Kai kaepvai lamloh m'palet tih ka pongpa vaengah ka ngaiuepnah he thing bangla a puen.
Megronta köröskörül, hogy elveszszek, és reménységemet, mint a fát, letördelé.
11 A thintoek he kai taengah a sai vaengah, kai he amah taengah a rhal bangla m'moeh.
Felgerjesztette haragját ellenem, és úgy bánt velem, mint ellenségeivel.
12 Anih kah caem te rhenten ha pawk uh tih, a longpuei te kai m'picai thil uh. Te phoeiah ka dap ah pin rhaeh uh.
Seregei együtt jövének be és utat csinálnak ellenem, és az én sátorom mellett táboroznak.
13 Ka manuca rhoek kai taeng lamloh lakhla coeng tih, ka ming rhoek khaw kai lamloh kholong uh coeng.
Atyámfiait távol űzé mellőlem, barátaim egészen elidegenedtek tőlem.
14 Ka yoei uh rhoek loh n'toeng uh tih, ka ming uh rhoek loh kai n'hnilh uh coeng.
Rokonaim visszahúzódtak, ismerőseim pedig elfelejtkeznek rólam.
15 Ka im pah neh ka salnu rhoek loh, kholong bangla kai m'poek uh. Amih mikhmuh ah kholong hlang la ka om.
Házam zsellérei és szolgálóim idegennek tartanak engem, jövevény lettem előttök.
16 Ka sal te ka khue dae oei pawh. Anih te ka ka neh ka hloep.
Ha a szolgámat kiáltom, nem felel, még ha könyörgök is néki.
17 Ka mueihla he ka yuu taengah a kholong pah tih, ka bungko kah ka ca rhoek taengah khaw rhennah ka bih.
Lehelletem idegenné lett házastársam előtt, s könyörgésem az én ágyékom magzatai előtt.
18 Casenca rhoek long pataeng kai he n'hnaep uh tih, ka thoh vaengah kai he n'thui uh coeng.
Még a kisdedek is megvetnek engem, ha fölkelek, ellenem szólnak nékem.
19 Ka baecenol dongkah hlang boeih loh kai n'tuei uh tih, ka lungnah he kamah taengah poehlip uh.
Megútált minden meghitt emberem; a kiket szerettem, azok is ellenem fordultak.
20 Ka vin neh ka saa hil khaw ka rhuh dongla kap tih, ka no dongkah nohli neh ka loeih.
Bőrömhöz és húsomhoz ragadt az én csontom, csak fogam húsával menekültem meg.
21 Ka hui rhoek nangmih loh kai n'rhen uh, kai n'rhen uh. Pathen kut loh kai he m'ben coeng.
Könyörüljetek rajtam, könyörüljetek rajtam, oh ti barátaim, mert az Isten keze érintett engem!
22 Balae tih Pathen bangla kai nan hloem uh. Kai saa lamkah khaw na hah uh hae mahpawh.
Miért üldöztök engem úgy, mint az Isten, és mért nem elégesztek meg a testemmel?
23 Kai ol a daek uh te unim a paek bal. Cabu dongkah bangla a unim a paek vetih a taem uh ve?
Oh, vajha az én beszédeim leirattatnának, oh, vajha könyvbe feljegyeztetnének!
24 Thi cacung neh kawnlawk te, lungpang dongah a yoeyah la a dae uh.
Vasvesszővel és ónnal örökre kősziklába metszetnének!
25 Kai tah kai aka tlan te hing tih, hmailong kah laipi dongah thoo ni tila ka ming.
Mert én tudom, hogy az én megváltóm él, és utoljára az én porom felett megáll.
26 Ka vin hnukah he hluep uh cakhaw, ka saa dongah Pathen ka hmuh bitni.
És miután ezt a bőrömet megrágják, testem nélkül látom meg az Istent.
27 Kai kamah long khaw ka hmuh vetih, ka mik long khaw a hmuh pueng ni. Te dongah ka rhang kah ka kuel loh rhalawt te a hue moenih.
A kit magam látok meg magamnak; az én szemeim látják meg, nem más. Az én veséim megemésztettek én bennem;
28 Ka khuikah ol hnun a hmuh parhi te, ‘Anih te metlam n'hloem eh?’ na ti uh akhaw,
Mert ezt mondjátok: Hogyan fogjuk őt üldözni! látva, hogy a dolog gyökere én bennem rejlik.
29 nangmih te cunghang hmai ah bakuep uh laeh. Amah dumlai tah dumlai bangla na ming uh hamla cunghang lamloh thaesainah kosi om coeng,” a ti.
Féljetek a fegyvertől, mert a fegyver a bűnök miatt való büntetés, hogy megtudjátok, hogy van ítélet!
