< Joba 16 >
1 Te phoeiah Job loh a doo tih,
Felelt Jób és mondta:
2 “Te bang ol te muep ka yaak coeng. Nangmih boeih kah a hloep khaw thakthaenah ni.
Hallottam efféléket sokat, bajt hozó vigasztalók vagytok mindannyian!
3 Khohli ol te a bawtnah om a? Balae tih na doo hamla nang n'huek.
Vége van-e a szeles szavaknak, vagy mi késztet téged, hogy felelj?
4 Kai khaw nang bangla ka thui thai ta. Na hinglu te ka hinglu yueng la om koinih olthui neh nangmih te kan sun vetih ka lu lamloh nangmih taengah ka hinghuen van ni.
Én is úgy beszélnék, mint ti, ha lelketek volna az én lelkem helyén, összefűznék beszédeket ellenetek, csóválnám fölöttetek fejemet!
5 Ka ka neh nangmih te kan duel lah vetih ka hmuilai kah thaphohnah loh n'hoeptlang mako.
Szilárdítanálak titeket szájammal, és ajkaim szánalma enyhülést adna.
6 Ka thui akhaw ka thakkhoeihnah a rhoei moenih. Ka paa koinih kai lamloh metlam a caeh eh?
Ha beszélnék, nem enyhű fájdalmam; s ha abbahagynám, mi tűnik el tőlem?
7 Ka hlangboel boeih khaw na pong uh tih ka ngak ngawn coeng.
Ámde most kifárasztott engem; pusztává tetted egész környezetemet.
8 Kai nan tonga sak khaw laipai la om coeng. Ka laithae khaw ka taengah pai sak tih ka mikhmuh ah n'doo coeng.
Ránczossá tettél, az tanúul tett, soványságom ellenem támadt, szemembe vall.
9 A thintoek loh a baeh tih kai soah a konaeh. Kai taengah a no te a tah coeng. Ka rhal loh kai soah a mik a huel.
Haragja tépett, gyűlölettel támadt engem, vicsorított reám fogaival, szorongatóm szemeit feni reám.
10 A ka neh kai n'ang thil uh. Kokhahnah neh ka kam han taam uh tih kai taengah huek ha cu uh.
Feltátották ellenem szájukat, gyalázattal verték orczáimat, együttesen összecsődülnek ellenem.
11 Pathen loh kai he hlang thae taengla n'det tih halang kut dongla kai m'muek.
Álnoknak szolgáltat ki engem Isten és gonoszok kezébe dönt engem.
12 Thayoeituipan la ka om vaengah kai m'phae. Ka rhawn ah n'khak tih kai he n'taekyak. Te dongah kai he amah ham kutnoek la m'pai sak coeng.
Boldog voltam és összemorzsolt, nyakszirten fogott és összezúzott és czéltáblául állított engem magának.
13 Ka taengah a lithen rhoek loh m'vael uh tih ka kuel a khoh. Lungma a ti kolla diklai dongah ka hmuet phawt coeng.
Körül fognak engem íjászai, átfúrja veséimet s nem kímél, földre ontja epémet.
14 A puut hman ah a puut loh kai m'va. Hlangrhalh bangla kai taengah cu.
Rést tör rajtam, rést résre, mint vitéz nekem rohan.
15 Ka vin soah tlamhni ka hui tih ka ki khaw laipi neh ka poelyoe coeng.
Zsákot varrtam foszló bőrömre és porba dugtam bele szarvamat.
16 Ka maelhmai he rhahnah neh nok la nok uh tih ka mikkhu khaw nut coeng.
Arczom kivörösödött a sírástól, és szempilláimon vakhomály ül:
17 Te cakhaw boethae ka kut ah kuthlahnah om pawt tih ka thangthuinah khaw cil.
bár nincs erőszak kezeimben és imádságom tiszta.
18 Diklai nang loh ka thii he vuei boeh. Ka pang ol he khaw hmuen om boel saeh.
Oh föld, ne fedd be véremet, s ne legyen hely kiáltásom számára!
19 Vaan ah pataeng kai kah laipai om tih ka hlangcal khaw hmuensang ah om coeng ke.
Most is, íme az égben van tanúm, és bizonyságom a magasságban.
20 Ka hui khaw Pathen taengah kai kah hmuiyoi la om tih ka mik khaw pha coeng.
Csúfolóim – barátim: Istenhez könnyezve tekint szemem;
21 Hlang capa tah hlang ham neh a hui ham Pathen taengah a thui ta.
hogy döntsön a férfi mellett Istennel szemben, és ember fiával szemben a barátja mellett.
22 Kum a tarhing ah ha pawk vetih ka mael voel mueh caehlong ah ka cet pawn ni.
Mert még csak kisszámú évek jönnek, és útra, melyről vissza nem térek, megyek el.