Suencuek 42
1 Egypt ah cangthama om te Jakobloh a hmuh vaengah a carhoek te Jakob loh, “Ba dongah lae sut na sawt uh thae? a ti nah.
És látá Jákób, hogy van gabona Égyiptomban és monda Jákób az ő fiainak: Mit néztek egymásra?
2 phoeiah, “Egypt ah cangtham om tila ka yaak dongah he, n'duek uh pawt tih n'hing uh mak atah te lam khaw cet uh lamtah mah hamla koivawn uh saw,” a ti nah.
És monda: Ímé hallom hogy Égyiptomban van gabona; menjetek le oda, és vegyetek onnan nékünk gabonát, hogy éljünk és ne haljunk meg.
3 Te dongah Joseph kah a maya hlang rha rhoek loh Egypt kah cang lai ham suntla uh.
Leméne azért Józsefnek tíz bátyja Égyiptomba gabonát venni.
4 Tedae Joseph mana Benjamin te tah nganboh yook vea ti dongah a mayarhoek taengah Jakob loh tueih pawh.
De Benjámint a József öcscsét nem bocsátá el Jákób az ő bátyjaival; mert mondá: Netalán veszedelem érhetné.
5 Kanaan kho te khokhaa om dongah koivawn ham aka cetrhoek lakli ah Israel carhoek khaw cet uh.
Elmenének tehát Izráel fiai gabonát venni az oda menőkkel együtt, mert éhség vala Kanaán földén.
6 Te vaengah Joseph tah a kho kah boei neh diklai pilnam boeih ham cang a yoih. Te dongah Joseph kah a maya rhoek te a caeh uh vaengah anih taengaha maelhmai neh diklai la bakop uh.
József pedig az ország kormányzója vala, és ő árulja vala a gabonát a föld minden népének. Eljutának azért a József bátyjai, és arczczal a földre borúlának ő előtte.
7 A hmuh vaengah Joseph loh a mayarhoek tea hmat ngawn dae amih taengah muet uh tih rhaprhapa voek phoeiah, “Me lamkah lae na lo uh,” a tinah hatah, “Caak lai ham Kanaan kho lamkah ka lo,” a ti na uh.
Amint meglátá József az ő bátyjait, megismeré őket, de idegennek mutatá magát hozzájok, és kemény beszédekkel szóla nékik, mondván: Honnan jöttetek? Azok pedig mondának: Kanaán földéről jöttünk eleséget venni.
8 Joseph loh a mayarhoek tea hmat ngawn dae amih loh Josephte hmat uh pawh.
Megismeré pedig József az ő bátyjait, de azok nem ismerék meg őt.
9 Te vaengah Joseph loh amih kawnga man vaengkah mueimang tea poek. Te dongah amih te, “Nangmih he rhalyuep ni, khohmuen kah a yah te sawt hamnina lo uh,” a ti nah.
És megemlékezék József az álmokról, a melyeket azok felől álmodott vala. És monda nékik: Kémek vagytok ti, kik azért jöttetek, hogy az ország védetlen részeit meglássátok.
10 Tedae amah taengah “Pawh, ka boeipa, na salparhoek halo he caak lai ham ngawn ni.
És mondának néki: Nem uram, hanem eleséget venni jöttek a te szolgáid.
11 Kaimih he hlang pakhat kah a carhoek boeih ni. Kaimih hmantang rhoek ni, na sal kaimih ah he longyama om moenih,” a ti uh.
Mi mindnyájan egy ember fiai vagyunk: igaz emberek vagyunk. Soha nem voltak kémek a te szolgáid.
12 Tedae amih te Joseph loh khohmuen kah a yah dongah sawt hamna lo uh pawt het nim,” a ti nah.
Ismét monda: Nem úgy van, hanem azért jöttetek, hogy az ország védetlen részeit meglássátok.
13 Na salrhoek kaimih boeinaphung he hlang pakhat kah a ca rhoek la Kanaan kho ah hlai nit ka lo uh tiha poeih tah tahaeah a pa neh om rhoi dae pakhat te om voelpawh,” a ti na uh.
Amazok mondának: Mi, te szolgáid, tizenketten vagyunk testvérek, egy embernek fiai, Kanaán földén; és ímé legkisebbikünk most atyánknál van, egyikünk pedig nincsen meg.
14 Tedae amih te Joseph loh, “Nangmih taengah ka thui bangla nangmih he longyam ni ka ti,
József pedig monda nékik: Úgy van a mint néktek mondám: kémek vagytok.
15 Pharaoh kah a hingnah vanbangla he nen he kan noem ni. Na manaa poeih te he la halo pawt atah he lamlohna voei uh mahpawh.
Ezzel lesztek próbára téve: Úgy éljen a Faraó, hogy ki nem mentek innen, míg ide nem jő a ti legkisebbik atyátokfia.
16 Nangmih khuikah pakhatte tueih uh lamtah na mana te lo saeh. Nangmih ngawntah kang khoh uh vetih nangmih kah olkate na khuikah oltak la a om atah kan nuemnai pueng ni. Te pawt koinih Pharaoh kah a hingnah vanbangla nangmih he longyam ni,” a ti nah.
Küldjetek el közűletek egyet, hogy hozza ide testvérteket; ti pedig fogva lesztek. Így lesz próbára téve beszédetek, hogy igaz járatban vagytok-é vagy nem? Úgy éljen a Faraó, hogy ti kémek vagytok.
17 Te dongah amih te thongim ah hnin thuma khoh.
Annakokáért fogságban tartá őket harmadnapig.
18 Tedaea thum khohnin ah Josephloh a mayarhoek la he tlam he ka saii dae, kai khaw aka hing Pathen te ka rhih van.
Harmadnap pedig monda nékik József: Ezt cselekedjétek, hogy éljetek; az Istent én is félem.
19 Na thuem uh atah na manuca khatte im kah thongim khuiah khoh saeh. Te vaengah nangmihte cet uh lamtah na im kah aka lamlum ham cang khuen pauh.
Ha igaz emberek vagytok, maradjon fogva egyik testvéretek a ti tömlöczötökben, ti pedig menjetek el, vigyetek gabonát házaitok szükségére.
20 Tedae na manaa poeih te kai taengah nan khuen uh vaengah nangmih kah olka te khaw cak vetihna duek uh van mahpawh,” a tinah dongah te tlam te a rhoi uh.
Legkisebbik atyátokfiát pedig hozzátok én hozzám, akkor igazolva lesznek beszédeitek és nem haltok meg. És aképen cselekedének.
21 Te vaengah amah boeinaphung te khat khat ah, “Manuca a hinglu kah citcaite hmuh uh tih mamih taengah calcal a pang lalah n'yaak pah uh pawt dongah tekah citcai loh m'mah taengla ha thoeng tih mamih he rheprhep n'rhaem coeng,” a ti uh.
És mondának egymásnak: Bizony vétkeztünk mi a mi atyánkfia ellen, a kinek láttuk lelki szorongását, mikor nékünk könyörög vala, de nem hallgattunk reá; azért következett reánk ez a nyomorúság.
22 Te vaengah Reuben loh amih tea doo tih, “Nangmih taengah ka thui moenih a? Camoe te veet uh boeh ka ti lalahna ya uh pawt tih a thii han suk coeng he,” a ti nah.
Rúben pedig felele nékik, mondván: Avagy nem mondtam-é néktek, hogy ne vétkezzetek a gyermek ellen, de ti nem hallgattatok reám. És ímé vérét is keresik rajtunk!
23 Tedae amih lakloah oldoeaom dongah Josephloh a yakming te amih loh ming uh pawh.
És nem tudják vala ők, hogy József érti őket, mert tolmács vala közöttük.
24 Te dongah Joseph loh amih taeng lamkah mael tiha rhah phoeiah amih taengla koep halo. Tedae amih tea voek phoeiah amih khui kah Simeon tea loh tih amamih kah mikhmuh aha khoh pah.
És elfordula tőlök és síra: Azután hozzájok fordula és szóla nékik, és visszatartá közűlök Simeont, és szemök láttára megkötözteté őt.
25 Tedae Josephloh a uen coeng dongah amih kah hnopai te canga sang thiluh. Te vaengah a tangka te khaw a tolkhui khuiah rhipa khueh ham khaw, amih hamte longpueng kah lampu khaw paek ham khaw, a saii pah.
És parancsola József, hogy töltsék meg edényeiket gabonával, és tegyék vissza pénzöket mindeniknek az ő zsákjába, és hogy adjanak nékik enni valót az útra; és így cselekedének velök.
26 Te dongah amamih kah cang te laak donglaa pom hang uh tih pahoi cet uh.
És felveték gabonájokat szamaraikra és elmenének onnan.
27 Tedae rhaehim ah tah pakhat loh laak rhamcak loh ham a tolkhui tea hlam hatah a tangka te sungkoi kah a rhai ah lawta hmuh tarha.
És egyik kioldá zsákját, hogy abrakot adjon szamarának a szálláson és meglátá az ő pénzét, hogy ímé zsákja szájában van az.
28 Te dongah a manucarhoek taengah, “Kai kah sungkoi dongah kamah kah tangka koep ham mael bal he,” a tinah hatah amih lungbuei khaw mawt sut dongah lakueng uh tih a boeinaphung khat rhip loh, “Pathen loh mamih ham balaea saii he,” a ti uh.
És monda az ő atyjafiainak: Visszatették az én pénzemet, és ímé zsákomban van. Akkor megrettene szívök, és remegve mondának egymásnak: Micsoda ez, a mit Isten cselekedett velünk?
29 Te dongah Kanaan kho kah a napa Jakob taenglaa pha uh vaengah amih taengah aka thoeng boeih te amah taengah puen uh.
És eljutának atyjokhoz Jákóbhoz Kanaán földére és mindazt elbeszélék néki a mi velök történt vala, mondván:
30 Tekah hlang, a kho kah boei te kaimih taengah rhaprhap cal tih kaimih tea kho kah longyam bangla n'khueh.
Az a férfiú, annak a földnek ura, keményen szóla nékünk, és úgy bánt velünk, mintha az országot kémleltük volna.
31 Tedae anih taengah, 'hmantangah kaimih he longyam la ka om moenih.
És mondánk néki: Igaz emberek vagyunk, soha nem voltunk mi kémek.
32 A pa kah a ca rhoek la ka boeinaphungah hlai nit ka lo uh dae pakhat om voelpawt tiha poeih ngawn tah tihnin ah khaw a pa neh Kanaan kho ah hmaih om,’ ka ti na uh.
Tizenketten vagyunk atyafiak, a mi atyánknak fiai, egyikünk nincs meg, legkisebbikünk pedig most atyánkkal van Kanaán földén.
33 Tedae tekah hlang, a kho kah boei loh kaimih te, 'boeinaphung kah pakhat te kai taengahna caehtak uh tih te nente nangmihna thuem ka ming phoeiah na im kah aka lamlum ham caak khuen uh lamtah cet uh.
És monda nékünk az a férfiú, annak a földnek ura: Erről ismerem meg, hogy igaz emberek vagytok: egyik atyátokfiát hagyjátok nálam, a házaitok szükségére valót vigyétek, és menjetek el;
34 Tedae na manaa poeih te kai taengah han khuen uh. Te daengah ni nangmihte longyamrhoek pawt tih na hmantang tila ka ming eh. Na manuca te nangmih taengla kan paek vetih khohmuen ah na thenpom uh bitni,’ a ti,” a ti uh.
És hozzátok hozzám a ti legkisebbik atyátokfiát, akkor megtudom, hogy nem vagytok kémek, hanem igaz emberek; akkor visszaadom néktek a ti atyátokfiát, és ebben az országban kereskedhettek.
35 Te dongah amamih kah tolkhui te a kong uh hatah a tangka cunte tolkhui dongah rhip tarha om tih tangka cuna hmuhuhvaengah amamih long khaw a napa long khawa rhih uh.
És lőn a mint zsákjaikat kiüresíték, ímé az ő csomó pénze mindeniknek zsákjában vala. A mint látták az ő csomó pénzeiket ők és az ő atyjok, megfélemlének.
36 Te vaengah a napa Jakob loh amih te, “Kai taengah, Josephna hlong uh tih om voelpawh. Simeon khaw om voelpawh. Tahaeah Benjamin bal atah kai taengkah aka om boeih te lo loh ne,” a ti nah.
És monda nékik az ő atyjok Jákób: Megfosztotok engem gyermekeimtől; József nincsen, Simeon sincsen. Benjámint is elviszitek? mindez engem ér!
37 Te dongah Reuben loh a napa taengah, “Anihte namah taengla kan khuen pawt atah kai ca rhoi khaw ngawn mai. Ka kut dongah han tloeng lamtah kamah loh nang taengla kang khuen bit ni,” a ti nah tih a thui pah.
Akkor szóla Rúben az ő atyjának, mondván: az én két fiamat öld meg, ha meg nem hozom őt néked. Bízd az én kezemre őt, és én visszahozom néked.
38 Tedae anih loh, “Ka cate a maya duek tih amah buenga sueng dongah nangmih taengla ha suntla boel saeh. Longpuengna caeh uh vaengah yoethae puei vetih kai sampok he saelkhui ah kothae la nan hla uh ve,” a ti nah. (Sheol h7585)
Az pedig monda: Nem megy le oda az én fiam ti veletek, mert az ő bátyja megholt és ő maga maradt meg; ha veszedelem érné őt az úton, a melyen elmentek, ősz fejemet búba borítva bocsátanátok le a koporsóba. (Sheol h7585)
