Suencuek 27
1 Tedae Isaak te a patong vaengah a mik hmang tih tueng pa pawh. Te vaengah a capaa ham Esau tea khue tih, “Ka capa,” a tinah hatah a taengah, “Kai ni he,” a ti nah.
És lőn, a mikor megvénhedett vala Izsák, és szemei annyira meghomályosodtak vala, hogy nem látott, szólítá a nagyobbik fiát Ézsaút, és monda néki: Fiam; és ez monda néki: Imhol vagyok.
2 Te phoeiah, “Ka patong coengtih ka dueknah khohnin khaw ka ming moenih he.
És monda: Ímé megvénhedtem; nem tudom halálom napját.
3 Te dongah na hnopai, na liva neh na liite lo laeh. Te phoeiah pongah cet lamtah kai ham lampu sakah han yuep laeh.
Most tehát vedd fel kérlek a te fegyvereidet, tegzedet és kézívedet, és menj ki a mezőre, és vadászsz énnékem vadat.
4 Te phoeiah ka ngaih vanbangla kai ham antui saii lamtah ka taengla han khuen. Ka ca saeh lamtah ka hinglu loh ka duek hlan ah nang te yoethen kan pae eh?,” a ti nah.
És csinálj nékem kedvem szerint való ételt, és hozd el nékem, hogy egyem: hogy megáldjon téged az én lelkem minekelőtte meghalok.
5 Isaak loh a capa Esau taengaha thui vaengah Rebekahloh a yaak. Te dongah Esau tah pong ah maeh loh ham saa yuep la cet.
Rebeka pedig meghallá, a mit Izsák az ő fiának Ézsaúnak monda; s a mint elméne Ézsaú a mezőre, hogy vadat vadászszon és hozzon:
6 Te vaengah Rebekah loh a capa Jakob tea uen tih, “Na pa loh na maya Esau tea voek coeng ne.
Szóla Rebeka Jákóbnak az ő fiának mondván: Ímé hallám, hogy atyád szóla bátyádnak Ézsaúnak mondván:
7 'Sakahte kai taengah han khuen lamtah kai ham antui saii laeh. Te phoeiah ka ca saeh lamtah ka duek hlan ah BOEIPA hmuh ah nang yoethen kan pae eh,’ a tinah te ka yaak coeng he.
Hozz nékem vadat, és csinálj nékem kedvem szerint való ételt, hogy egyem; és megáldjalak téged az Úr előtt, minekelőtte meghalok.
8 Te dongah ka ca, kai loh nang kan uen bangla ka ol he ngai laeh.
Most azért fiam, hallgass az én szavamra, a mit én parancsolok néked.
9 Boiva taengla cet lamtah maae caa then panit te kamah taengla han khuen laeh. Te phoeiah na pa hama ngaih bangla antui ka saii eh.
Menj el, kérlek, a nyájhoz, és hozz nékem onnan két kecskegödölyét a javából, hogy csináljak azokból a te atyádnak kedve szerint való ételt, a mint ő szereti.
10 Te phoeiah na pa taengla khuen lamtah ca saeh. Te nen te a duek hlan ah nang te yoethen m'paesaeh,” a ti nah.
Te pedig beviszed atyádnak, hogy egyék, azért, hogy téged áldjon meg, minekelőtte meghal.
11 Tedae Jakob loh a manu Rebekah taengah, “Ka maya Esau tah mulsui hlang tih kai tah sahnal hlang ni he.
Jákób pedig monda Rebekának az ő anyjának: Ímé az én bátyám Ézsaú szőrös ember, én pedig sima vagyok.
12 A pa loh kai te m'phatuem khaming, a mik ah laithae la ka om vetih kai soah rhunkhuennah thoeng koinih yoethennah moenih,” a ti nah.
Netalán megtapogat engem az én atyám s olyan leszek előtte, mint valami csaló, és akkor átkot és nem áldást hozok magamra.
13 Tedae a manu loh anih taengah, “Ka capa nang sokah rhunkhuennah te kai soah tla saeh. Kai ol he duem ngai laeh. Te dongah cet lamtah kamah taengla hang khuen,” a ti nah.
És monda néki az ő anyja: Reám szálljon a te átkod fiam, csak hallgass az én szavamra, és menj és hozd el nékem.
14 Te dongah cet tiha loh phoeiah a manu taenglaa khuen. Te vaengah a manu loh a napa kah a ngaih bangla antuia saii pah.
Elméne azért, és elhozá, és vivé az ő anyjának; és az ő anyja ételt készíte, a mint szereti vala az ő atyja.
15 Te phoeiah Rebekah loh a capaa ham Esau kah himbai then te, im aha loh tih a ca noe Jakob tea bai sak.
És vevé Rebeka az ő nagyobbik fiának Ézsaúnak drága ruháit, melyek ő nála otthon valának, és felöltözteté Jákóbot az ő kisebbik fiát.
16 Te phoeiah maae ca kah a vin te a kut neh a rhawn kah a sahnal soaha dah pah.
A kecskegödölyék bőrével pedig beborítá az ő kezeit, és nyakának simaságát.
17 Te phoeiah antui neh buha saii te a capa Jakob kut aha doe.
És az ételt a melyet készített vala, kenyérrel együtt adá Jákóbnak az ő fiának kezébe.
18 Te phoeiah a napa taengla cet tih, “A pa,” a tinah hatah, “Kai ni he, ka ca nang he unim?” a ti nah.
És beméne az ő atyjához és monda: Atyám! és az monda: Ímhol vagyok. Ki vagy te fiam?
19 Tedae Jakob loh a napa taengah, “Kai he na caming Esau ni. Kai taengah nan thui bangla ka saii coeng. Thoo lamtah, ngol laeh. Ka sakah he ca lamtah na hinglu loh kai he yoethen paek saeh,” a ti nah.
Monda Jákób az ő atyjának: Én vagyok Ézsaú a te elsőszülötted, aképen cselekedtem a mint parancsolád, kelj fel, kérlek, űlj le és egyél vadászatomból, hogy megáldjon engem a te lelked.
20 Tedae Isaak loh a capa te, “Ka ca metlam lae hekah he koena hmuh lah,” a ti nah. Te dongah, “Na Pathen BOEIPA loh kai hama thoeng sak dongah ni,” a ti nah.
És monda Izsák az ő fiának: Hogy van az, hogy ily hamar találtál, fiam? És felele: Mert az Úr, a te Istened hozta előmbe.
21 Te dongah Isaak loh Jakob te, “Bet ha thoeih lamtah ka ca nang te, ka ca Esau taktak neh taktak pawta khaw kan yam lah eh,” a ti nah.
És monda Izsák Jákóbnak: Jer közelebb, kérlek, hadd tapogassalak meg fiam: hogy vajjon te vagy-é az én fiam Ézsaú vagy nem?
22 Te dongah Jakob loh a napa Isaak taengla thoeih tiha phatuem vaengah, “Ol tah Jakob ol daea kut tah Esau kut,” a ti nah.
Oda méne tehát Jákób Izsákhoz az ő atyjához, a ki megtapogatván őt, monda: A szó Jákób szava, de a kezek Ézsaú kezei.
23 Tedae a kutte a maya Esau kut phek, mulsuilaa om dongah anihte hmat pawt tih yoethen a paek.
És nem ismeré meg őt, mivelhogy kezei szőrösek valának mint Ézsaúnak az ő bátyjának kezei; annakokáért megáldá őt.
24 Te vaengah, “Nang he ka ca Esau taktak a?” a tinah hatah, “Kai ni ue,” a ti nah.
És monda: Te vagy fiam Ézsaú? Felele: Én vagyok.
25 Te dongah, “Kai taengla han thoeih lamtah ka ca kah sakah te ka ca eh. Ka hinglu loh nang yoethen m'pae saeh,” a ti nah. Te phoeiah a taenglaa thoeih pah. Te vaengaha caak phoeiah misurtui khaw a khuen pah tiha ok.
Az pedig monda: Hozd ide, hadd egyem az én fiam vadászatából, hogy megáldjon téged az én lelkem; és oda vivé, és evék; bort is vive néki és ivék.
26 Te phoeiah a napa Isaak loh anih te, “Ka ca bet ha thoeih lamtah kai m'mok,” a ti nah.
Akkor monda néki Izsák az ő atyja: Jer közelebb fiam, és csókolj meg engem.
27 Te dongah thoeih tiha mok. Te vaengah a himbai bo tea him pah tih yoethen a paek. Te phoeiah, “So lah, ka capa bo he, BOEIPA loh yoethen a paek khohmuen bo bangla om.
Oda méne azért, és megcsókolá őt: s megérezvén ruháinak szagát, megáldá őt, és monda: Lám az én fiamnak illatja olyan, mint a mezőnek illatja, a melyet megáldott az Úr.
28 Te dongah Pathen loh nang taengah vaan lamkah buemtui khaw, diklai khuehtawn khaw, cangpai cungkuem neh misur thai khaw m'pae saeh.
Adjon az Isten tenéked az ég harmatából, és a föld kövérségéből, és gabonának és bornak bőségét.
29 Pilnam rhoek loh nang taengah thotat uh saeh lamtah, namtu loh nang taengah bakuep khaw bakuep saeh. Na pacaboeina rhoek taengah boei la om lamtah na manu ca rhoek loh nang taengah bakop uh saeh. Nang thae aka phoei thil tah thaephoei thil saeh. Nang yoethen aka pae te yoethen pae saeh,” a ti nah.
Népek szolgáljanak néked és nemzetségek hajoljanak meg előtted; légy úr a te atyádfiain, és hajoljanak meg előtted a te anyádnak fiai. Átkozott, a ki téged átkoz, és a ki téged áld, legyen áldott.
30 Tedae Isaak loh Jakob yoethen a paek tea khah van neh Jakob tah a napa Isaak mikhmuh lamloh nongtih vawl cet. Te phoeiah a maya Esaute a sakahnah lamkah tloep pai.
És lőn a mint elvégezé Izsák Jákóbnak megáldását; és épen csakhogy kiment vala Jákób az ő atyjának Izsáknak színe elől; az ő bátyja Ézsaú is megjöve vadászásából.
31 Anih long khaw antuia saii van tih a napa taenglaa khuen. Te phoeiah a napa te, “A pa thoo lamtahna capa kah sakah he ca laeh. Na hinglu loh kai yoethen m'pae saeh,” a ti nah.
És készíte ő is ételt, s vivé az ő atyja elé, és mondá az ő atyjának: Keljen fel az én atyám, és egyék az ő fia vadászatából, hogy áldjon meg engem a te lelked.
32 Tedae anih te a napa Isaak loh, “Nang ulae?” a tinah hatah, “Kai, na capa na caming Esau ni,” a ti nah.
És monda néki az ő atyja Izsák: Kicsoda vagy te? És monda: Én vagyok a te elsőszülött fiad Ézsaú.
33 Te dongah Isaak tah thuennah neh a nah la mat lakueng tih, “Saaa yuep phoeiah kai taengla aka khuen te ulae? Na lo hlan ah boeih ka caak tih anihte yoethen ka paek dongah a yoethen ngawn coeng,” a ti nah.
Akkor Izsák elrémüle igen nagy rémüléssel, és monda: Ki volt hát az, a ki vadat fogott és behozá nékem, és én mindenből ettem minekelőtte te megjöttél, és megáldottam őt, és áldott is lészen.
34 Esau loh a napa kah olka tea yaak tiha len la pangngawlnah neh hluthlut mat pang. A napa taengah, “A pa, kai khaw yoethen m'pae,” a ti nah.
A mint hallotta vala Ézsaú az ő atyjának beszédét, nagy és igen keserves kiáltással felkiálta, és monda atyjának: Áldj meg engem is atyám.
35 Tedae, “Na manate thailatnah neh halo tih nang kah yoethennaha loh coeng,” a ti nah.
Ez pedig monda: A te öcséd jöve el álnoksággal, és ő vevé el a te áldásodat.
36 Te dongah Esau loh, “A ming khaw Jakoblaa khue pai. Te dongah ni a pabae la kai n'rhimtih kai kah caminghamsum tea loh. Te phoeiah kai kah yoethennaha loh coeng he,” a ti. Te phoeiah, “Kai ham tah yoethennahna paih pawt nim?,” a ti nah.
Az pedig monda: Nem méltán hívják-é őt Jákóbnak? mert immár két ízben csalt meg engemet; elvevé elsőszülöttségemet, most pedig áldásomat vevé el. És monda: Nem tartottál-é nékem is valami áldást?
37 Tedae Isaak loh Esau tea doo tih, “Anihte nang soah boei la ka khueh coeng ne. Te dongah a pacaboeina boeih te a taengah sal la ka paek. Te phoeiah cangpai neh misur thai khaw anih ka pang sak coeng. Te dongah ka ca nang ham balae ka saii bal eh?,” a ti nah.
Felele Izsák és monda Ézsaúnak: Ímé uraddá tettem őt, és minden atyjafiát szolgául adtam néki, gabonával is borral is őt láttam el; mit míveljek azért immár veled fiam?
38 Tedae Esau loh a napa taengah, “a pa na taengkah yoethennah te pakhat khaw ta? Kai khaw yoethen m'pae van saw a pa,” a ti nah. Te vaengah Esau loh a ol te a huel tih rhap.
Monda Ézsaú az ő atyjának: Avagy csak az az egy áldásod van-é néked atyám? Áldj meg engem, engem is atyám; és felemelé szavát Ézsaú és sír vala.
39 Te dongah a napa Isaak loh anih tea doo tih, “Diklai kah khuehtawn neh vaan dong sosang lamkah buemtui loh namah tolrhumah om bitni ne.
Felele azért Izsák az ő atyja, és monda néki: Ímé kövér földön lesz lakásod, és részed lesz az ég harmatjából onnan felűl;
40 Na cunghang nehna hing vetih na mana taengahna thotat ni. Tedaena van van neh na rhawn dongkah a hnamkun te na bawt bitni,” a ti nah.
És fegyvered után élsz, és öcsédet szolgálod. De lészen, a mikor ellene támadsz, letöröd igáját nyakadról.
41 Tedae a napa kah yoethennah te anihte yoethen a paek dongah Esau loh Jakob taengaha konaeh. Te dongah Esau loh a lungbuei khuiah,” A pa kah nguekcoinah tue yoei, ka mana Jakob te ka ngawn ni,” a ti.
Gyűlöli vala azért Ézsaú Jákóbot az áldásért, a melylyel megáldotta vala őt az ő atyja, és monda Ézsaú az ő szívében: Közelgetnek az én atyámért való gyásznak napjai, és akkor megölöm az én öcsémet Jákóbot.
42 Tedae a capaa ham Esau kah olka te Rebekah taengaha puen pah. Te dongah a capaa noe Jakob tea tah tiha khue sak. Te phoeiah amah taengah, “Na maya Esau loh nang ngawn daengah ni nang ham dam a ti eh ne.
Mikor pedig hírűl vivék Rebekának, az ő nagyobbik fiának Ézsaúnak beszédit, elkülde és magához hívatá az ő kisebbik fiát Jákóbot, és monda néki: Ímé Ézsaú a te bátyád azzal fenyeget, hogy megöl téged.
43 Te dongah ka ca, kai ol he ngai laeh. Thoo lamtah Haran ah ka nganpa Laban taengla namah yong laeh.
Most azért fiam, hallgass az én szavamra, és kelj fel és fuss Lábánhoz az én bátyámhoz Háránba,
44 Na maya kah kosia mael hil hnin at khaw anih taengla khosa mai.
És maradj nála egy kevés ideig, míg a te bátyád haragja elmúlik;
45 Na maya loh nang taengkah thintoekte mael tih anih taengahna saii tea hnilh phoeiah kan tah vetih te lamkah nang kan loh bitni. Balae tih nangmih rhoi khaw hnin at ah kan hlong eh?” a ti nah.
Míg elfordul a te bátyád haragja te rólad, és elfelejtkezik arról a mit rajta elkövettél: akkor elküldök és haza hozatlak téged: miért fosztatnám meg mindkettőtöktől egy napon?
46 Te dongah Rebekah loh Isaak taengah, “Kheth nu mikhmuh ah ka hingnah loha mueipuel. Amih Kheth nu bang tolrhum kah huta te Jakobloh a yuu la lo koinih kai kah hingnah he metlam a om eh?,” a ti nah.
Izsáknak pedig monda Rebeka: Eluntam életemet a Khitteusok leányai miatt. Ha Jákób a Khitteusok leányai közűl vesz feleséget, a milyenek ezek is, ez ország leányai közűl valók; minek nékem az élet?
