Solomon Laa 2
1 Kai loe Sharon ih Rose pawk, azawn ih lili pawk ah ka oh.
Én vagyok a Sárón nárczisza, a völgyek lilioma.
2 Ka tlangai loe tanglanawk hoi patah naah, nang loe soekhring salak ih lili pawk baktiah na oh.
Mint liliom a tövisek közt, olyan kedvesem a leányok között.
3 Ka tlangai loe, thendoengnawk hoi patah naah, nang loe tupui thungah kaom thingnawk salak ih epal thing baktiah na oh; poeknawmhaih hoiah anih ih tahlip ah kang hnut moe, kaluep dueng anih ih athaih to ka caak.
Mint almafa az erdő fái közt, olyan barátom a fiuk közt, árnyékát megkívántam és ültem benne, és gyümölcse édes az ínyemnek.
4 Anih mah buhraenghaih im ah ang caeh haih moe, amlunghaih kahni to ka nui ah ang khuk pae.
Bevitt engem a boros házba és zászlója fölöttem a szerelem.
5 Tlangai dawn loiah kang pho sut boeh pongah, misur thaih kazaek hoiah tha na caksak ah loe, epal thaih hoiah poekhaih na caisak ah.
Erősítsetek engem szőlőlepénynyel, üdítsetek föl almával, mert betegje vagyok a szerelemnek.
6 Anih ih banqoi ban ah lu kang hngoeng, anih ih bantang ban hoiah kai ang takoih.
Balja fejemen alól és jobbja átölel!
7 Jerusalem canunawk, taw ih sakhi hoi tasuknawk, angmah koehah angthawk ai karoek to ka tlangai to, palawt o han ai ah lok kang thuih o.
Megesketlek titeket, Jeruzsálem leányai, a szarvasünőkre vagy a mező őzikéire: ne ébreszszétek és ne ébresztgessétek a szerelmet, míg nincsen kedve.
8 Ka tlangai ih lok to ka thaih! Khenah, anih loe maenawk hoi maesomnawk to poeng moe, angzoh boeh.
Hallga, barátom ímhol jön, szökdel a hegyeken, ugrándoz a halmokon.
9 Kai ih tlangai loe saning nawk sakhi, to tih ai boeh loe tasuk baktiah oh; khenah, anih loe aicae im tapang hnuk bangah angdoet, thokbuem hoiah a khet, thokbuem akhaw hoiah a bih.
Hasonlít barátom a szarvashoz vagy az őzök gidájához; ímhol áll házfalunk mögött, betekint az ablakon át, bepillant a rácson át.
10 Ka tlangai mah kai khaeah, Thendoeng ih lok Ka tlangai, kranghoih ka tlangai, angthawk ah loe, angzo ah.
Megszólalt barátom és mondta nekem: Kelj föl, kedvesem, én szépem, és jőj el!
11 Khenah, sik tue laemh boeh, khotui doeh cing boeh moe, anghmat boeh.
Mert íme a tél elmult, az esőzés elvonult, elment;
12 Long ah apawknawk apawk o boeh, tavaanawk hanghaih tue to phak boeh, prae thungah pahuu oihaih lok to a thaih o let bae boeh.
a virágok mutatkoztak az országban, az ének ideje elérkezett, és a gerle hangja hallatszott országunkban;
13 Thaiduetkung mah athaih kahing to athaih boeh, misurkung doeh tadok tacawt boeh moe, ahmui amsong boeh. Ka tlangai, kranghoih ka tlangai, angthawk ah loe angzo ah.
a fügefa érlelni kezdte gyümölcseit s a szőlőtők virágban állnak, illatot adnak: kelj föl, kedvesem, én szépem, és jőj el
14 Aw cathaeng khaw ah kaom, mae taeng ih anghawkhaih ahmuen ah kaom, kai ih pahuu, na mikhmai to na patuek ah loe, na lok to na thaisak ah; na lok loe amding rue moe, na mikhmai loe palung han akap.
Galambom a sziklahasadékokban, a lejtő rejtekében, hadd látnom ábrázatodat, hadd hallanom hangodat, mert hangod kellemes és ábrázatod bájos.
15 Misurkungnawk amrosak tasuinawk hoi tasui caanawk to kaicae hanah na naeh pae oh; kaicae ih misurkungnawk loe apawk apawk o boeh.
Fogjátok meg nekünk a rókákat, a kis rókákat, szőlőrontókat, hisz a mi szőlőink virágban állanak.
16 Ka tlangai loe kai ih ni, kai doeh anih ih ni; anih mah angmah ih tuunawk to lili pawknawk salakah rawkcak to pacah.
Barátom az enyim s én vagyok az övé, a ki a liliomok közt legeltet.
17 Ka tlangai oe, khodai tom moe, khoving anghma ai naah, Bether mae nui ih sakhi hoi tasuk baktiah amtueng let rae ah.
Mig hűvösödik a nap és futnak az árnyékok, fordulj, légy hasonlóvá, barátom, a szarvashoz vagy az őzök gidájához a szakadékos hegyeken.
