< Rom 13 >

1 Hinghaih tawnh kami boih mah akaa tawn ukkung ih lok to tahngai o nasoe. Sithaw mah paek ai ah loe sakthaihaih om ai: sakthaihaih akaa tawn kaminawk loe Sithaw mah paek ih ni.
Πᾶσα ψυχὴ ἐξουσίαις ὑπερεχούσαις ὑποτασσέσθω. οὐ γὰρ ἔστιν ἐξουσία εἰ μὴ ὑπὸ θεοῦ, αἱ δὲ οὖσαι ὑπὸ θεοῦ τεταγμέναι εἰσίν.
2 To pongah mi kawbaktih doeh sakthaihaih tawn kaminawk ih lokaek kami loe, Sithaw khokhanhaih aek kami ah oh, lokaek kaminawk loe lokcaekhaih hnu o tih.
ὥστε ὁ ἀντιτασσόμενος τῇ ἐξουσίᾳ τῇ τοῦ θεοῦ διαταγῇ ἀνθέστηκεν· οἱ δὲ ἀνθεστηκότες ἑαυτοῖς κρῖμα λήμψονται.
3 Kahoih hmuen sah kami mah loe ukkungnawk to zit han om ai, toe kasae hmuen sah kaminawk hanah loe zit thoh. Ukkungnawk zii ai ah oh han na koeh o maw? Kahoih hmuen to sah ah, to tih nahaeloe nihcae pakoehhaih to na hnu tih.
οἱ γὰρ ἄρχοντες οὐκ εἰσὶν φόβος τῷ ἀγαθῷ ἔργῳ ἀλλὰ τῷ κακῷ. θέλεις δὲ μὴ φοβεῖσθαι τὴν ἐξουσίαν; τὸ ἀγαθὸν ποίει, καὶ ἕξεις ἔπαινον ἐξ αὐτῆς·
4 Kahoih hmuen sak hanah, anih loe nangcae khaeah Sithaw toksah kami ah oh. Toe kahoih ai hmuen na sak nahaeloe, zii ah; anih loe sumsen to azom ah angnaengh ai: anih loe kahoih ai hmuen sah kami nuiah palungphui hoiah lokcaek, lu lakung Sithaw toksah kami ah oh.
θεοῦ γὰρ διάκονός ἐστιν σοὶ εἰς τὸ ἀγαθόν. ἐὰν δὲ τὸ κακὸν ποιῇς, φοβοῦ· οὐ γὰρ εἰκῆ τὴν μάχαιραν φορεῖ. θεοῦ γὰρ διάκονός ἐστιν ἔκδικος εἰς ὀργὴν τῷ τὸ κακὸν πράσσοντι.
5 To pongah palungphuihaih zit khue ai ah, kasae kahoih panoekhaih hoiah doeh ukkung tlim ah na kun han oh.
διὸ ἀνάγκη ὑποτάσσεσθαι, οὐ μόνον διὰ τὴν ὀργήν, ἀλλὰ καὶ διὰ τὴν συνείδησιν.
6 Hae tiah oh pongah tamut doeh na paek o han oh: nihcae loe Sithaw toksah kami ah oh o baktih toengah, boeng ai ah tok to a sak o poe.
διὰ τοῦτο γὰρ καὶ φόρους τελεῖτε· λειτουργοὶ γὰρ θεοῦ εἰσιν εἰς αὐτὸ τοῦτο προσκαρτεροῦντες.
7 To pongah kami boih mah paek han koi kaom hmuen to paek oh: tamut paek han koi kami khaeah tamut to paek oh; hmuen tho paek han koi kami khaeah atho to paek oh; zit han koi kami to zii oh; pakoeh koi kami to pakoeh oh.
ἀπόδοτε πᾶσιν τὰς ὀφειλάς, τῷ τὸν φόρον τὸν φόρον, τῷ τὸ τέλος τὸ τέλος, τῷ τὸν φόβον τὸν φόβον, τῷ τὴν τιμὴν τὴν τιμήν.
8 Maeto hoi maeto amlung oh, laiba tawn o hmah: minawk kalah palung kami loe kaalok to koepsak boeh.
μηδενὶ μηδὲν ὀφείλετε, εἰ μὴ τὸ ἀλλήλους ἀγαπᾶν· ὁ γὰρ ἀγαπῶν τὸν ἕτερον νόμον πεπλήρωκεν·
9 Kaalok pongah, Na zu sava laep ah zaehaih sah hmah, Kami hum hmah, Paqu hmah, Amsawn hnukung ah om hmah, Ut hmah, tiah oh; kalah kaalok to om vop nahaeloe, to kaaloknawk loe, Na imtaeng kami to na takpum baktih toengah palung ah, tiah thuih ih hae kaalok thungah akun boih boeh.
τὸ γάρ, Οὐ μοιχεύσεις, οὐ φονεύσεις, οὐ κλέψεις, οὐκ ἐπιθυμήσεις, καὶ εἴ τις ἑτέρα ἐντολή, ἐν τῷ λόγῳ τούτῳ ἀνακεφαλαιοῦται, [ἐν τῷ, ] Ἀγαπήσεις τὸν πλησίον σου ὡς σεαυτόν.
10 Amlunghaih mah imtaeng kami amrosak ai: to pongah amlunghaih loe kaalok akoephaih ah oh.
ἡ ἀγάπη τῷ πλησίον κακὸν οὐκ ἐργάζεται· πλήρωμα οὖν νόμου ἡ ἀγάπη.
11 Aicae pahlonghaih loe, aicae mah tanghaih a tawnh o tangsuek nathuem ih pongah doeh, vaihiah anghnaih kue: vaihi loe iih angthawkhaih atue boeh ni, atue to panoek oh.
Καὶ τοῦτο, εἰδότες τὸν καιρόν, ὅτι ὥρα ἤδη ἡμᾶς ἐξ ὕπνου ἐγερθῆναι· νῦν γὰρ ἐγγύτερον ἡμῶν ἡ σωτηρία, ἢ ὅτε ἐπιστεύσαμεν·
12 Aqum boeng tom boeh moe, khodai tom boeh: to pongah khoving toksakhaih to va o si loe, aanghaih maiphaw maica to angkhuk o si boeh.
ἡ νὺξ προέκοψεν, ἡ δὲ ἡμέρα ἤγγικεν. ἀποθώμεθα οὖν τὰ ἔργα τοῦ σκότους, ἐνδυσώμεθα δὲ τὰ ὅπλα τοῦ φωτός.
13 Poih sakhaih, mu paquihaih, taksa koehhaih, zae sak koehhaih, angaekhaih, uthaihnawk to ayae moe, khodai thungah a oh o baktih toengah, toenghaih hoiah caeh o si.
ὡς ἐν ἡμέρᾳ εὐσχημόνως περιπατήσωμεν, μὴ κώμοις καὶ μέθαις, μὴ κοίταις καὶ ἀσελγείαις, μὴ ἔριδι καὶ ζήλῳ·
14 Angraeng Jesu Kri to angkhuk oh, taksa koehhaih akoepsak hanah, taksa khaeah angpaek o hmah.
ἀλλὰ ἐνδύσασθε τὸν κύριον Ἰησοῦν χριστόν, καὶ τῆς σαρκὸς πρόνοιαν μὴ ποιεῖσθε εἰς ἐπιθυμίας.

< Rom 13 >