Job 31
1 Tangla to koehhaih mik hoiah ka khet han ai ah, ka mik hoi lokkamhaih to ka sak.
Szövetségre léptem szemeimmel, és hajadonra mit sem ügyeltem.
2 To tiah nahaeloe Sithaw mah ranui bang hoiah kawbaktih taham maw paek ueloe, ranui ih Thacak Sithaw mah kawbaktih toep han koi qawk maw paek tih?
És mi volt jutalmam Istentől felülről; vagy örökségem a Mindenhatótól a magasságból?
3 Kasae kaminawk hanah amrohaih om ueloe, zaehaih sah kaminawk hanah anghmathaih om mak ai maw?
Avagy nem az istentelent illeti-é romlás, és nem a gonosztevőt-é veszedelem?
4 Anih mah loe ka caehhaih loklamnawk to panoek moe, ka khok tangkannawk doeh kroek boih na ai maw?
Avagy nem láthatta-é utaimat, és nem számlálhatta-é meg lépéseimet?
5 Amsoem ai ah ka caeh moe, alinghaih bangah ka khok tangkan to rang nahaeloe,
Ha én csalárdsággal jártam, vagy az én lábam álnokságra sietett:
6 kamsoem coih tahhaih hoiah na tah nasoe loe, coek koi om ai ah kho ka sakhaih to Sithaw mah panoek nasoe.
Az ő igazságának mérlegével mérjen meg engem, és megismeri Isten az én ártatlanságomat!
7 Loklam kam khraeng ving moe, ka palungthin mah ka mik koehhaih hnukah patom moeng maw, to tih ai boeh loe ka ban ah panuet thok hmuen maw akap moeng nahaeloe,
Ha az én lépésem letért az útról és az én lelkem követte szemeimet, vagy kezeimhez szenny tapadt:
8 ka patit ih thingthai to minawk kalah mah caa nasoe, ue, ka patit ih akungnawk doeh aphong o king nasoe.
Hadd vessek én és más egye meg, és tépjék ki az én maradékaimat gyökerestől!
9 Nongpata maeto mah ka palung hae pacuek moe, ka imtaeng kami ih khongkha ah anih to ka zing nahaeloe,
Ha az én szívem asszony után bomlott, és leselkedtem az én felebarátomnak ajtaján:
10 ka zu mah minawk ih cang to daeng pae nasoe loe, minawk mah ka zu to muk o nasoe.
Az én feleségem másnak őröljön, és mások hajoljanak rája.
11 Hae hmuen loe kalen parai zaehaih ah oh; ue, lokcaekkung mah danpaek han koi zaehaih ah oh.
Mert gyalázatosság volna ez, és birák elé tartozó bűn.
12 To zaehaih loe amrosak thaih hmai, ka tawnh ih hmuennawk tangzuun khoek to kangh boih hmai ah oh.
Mert tűz volna ez, a mely pokolig emésztene, és minden jövedelmemet tövestől kiirtaná. (questioned)
13 Ka tamna nongpa hoi nongpatanawk mah kai laisaep o thuih naah, nihcae to khet ka patoek nahaeloe,
Ha megvetettem volna igazát az én szolgámnak és szolgálómnak, mikor pert kezdtek ellenem:
14 Sithaw amtueng naah timaw ka sak moe, lokcaek naah timaw ka pathim han?
Mi tevő lennék, ha felkelne az Isten, és ha meglátogatna: mit felelnék néki?
15 Anih doeh kai sahkung Sithaw mah na ai maw sak? Kaihnik loe sahkung maeto mah na ai maw zok thungah sak hmaek?
Nem az teremtette-é őt is, a ki engem teremtett anyám méhében; nem egyugyanaz formált-é bennünket anyánk ölében?
16 Caaknaek tawn ai kami hanah caaknaek ka paek ai maw, lamhmai ih mik to kam rosak maw,
Ha a szegények kivánságát megtagadtam, és az özvegy szemeit epedni engedtem;
17 to tih ai boeh loe amno ampa tawn ai kaminawk hanah caaknaek paek ai ah, kaimabueng ah ka caak maw,
És ha falatomat egymagam ettem meg, és az árva abból nem evett;
18 (ka thendoeng nathuem hoi ampa ah angcoeng khoek to caaknaek tawn ai kami to ka pacah, ka tapen tangsuek natuem hoi anih to ka bomh boeh; )
Hiszen ifjúságom óta, mint atyánál nevekedett nálam, és anyámnak méhétől kezdve vezettem őt!
19 khukbuen tawn ai ah dueh kami hoi khukbuen tawn ai ah kaom amtang kami to ka hnuk moe,
Ha láttam a ruhátlant veszni indulni, és takaró nélkül a szegényt;
20 kai mah anih to bae um ah tuumui kang khuksak ai pongah, anih mah kai tahamhoihaih paek ai maw,
Hogyha nem áldottak engem az ő ágyékai, és az én juhaim gyapjából fel nem melegedett;
21 lokcaekhaih im ah kai angdoe haih kami om tih hmang, tiah ka poek pongah, amno ampa tawn ai kami to ka pacaekthlaek nahaeloe,
Ha az árva ellen kezemet felemeltem, mert láttam a kapuban az én segítségemet;
22 ka ban tampawk hae palaeng hoiah amkhraeng ving nasoe loe, ka palaeng huh doeh angkhaek lawt nasoe.
A lapoczkájáról essék ki a vállam, és a forgócsontról szakadjon le karom!
23 Sithaw khae hoi ih amrohaih to ka zit, a Lensawkhaih to ka zit pongah to baktih hmuen to ka sah ai.
Hiszen úgy rettegtem Isten csapásától, és fensége előtt tehetetlen valék!
24 Sui to kang oep haih maw, to tih ai boeh loe kaciim suitui khaeah, Nang loe ka buephaih ah na oh, tiah ka thuih moeng maw,
Ha reménységemet aranyba vetettem, és azt mondtam az olvasztott aranynak: Én bizodalmam!
25 hmuenmae paroeai ka tawnh moe, ka ban mah hmuenmae paroeai hak thaih pongah kam oek moeng maw,
Ha örültem azon, hogy nagy a gazdagságom, és hogy sokat szerzett az én kezem;
26 ni aengh to ka khet moe, a aanghaih hoiah kacaeh khrah to ka khet naah,
Ha néztem a napot, mikor fényesen ragyogott, és a holdat, mikor méltósággal haladt,
27 tamquta hoi anghoehaih ka tawnh moe, ka pakha mah ka ban hae mok cadoeh;
És az én szívem titkon elcsábult, és szájammal megcsókoltam a kezemet:
28 lokcaek koi kaom zaehaih ah ni oh, ranui koekah kaom Sithaw angphat taak baktiah ni oh.
Ez is biró elé tartozó bűn volna, mert ámítottam volna az Istent oda fent!
29 Kai hnuma kami amro naah, kang hoe moe, anih raihaih tongh naah, kam oek vai maw,
Ha örvendeztem az engem gyűlölőnek nyomorúságán, és ugráltam örömömben, hogy azt baj érte;
30 a hinghaih tangoeng moe, zaehaih sak hanah pakha ka aang mak ai.
(De nem engedtem, hogy szájam vétkezzék azzal, hogy átkot kérjek az ő lelkére!)
31 Ka imthung ah kaom kaminawk mah, zok kamhah ah Job ih moi caa o vai ai, tiah thui o mak ai.
Ha nem mondták az én sátorom cselédei: Van-é, a ki az ő húsával jól nem lakott?
32 Angvinnawk loklam ah iih o han ai ah, kholong caeh kaminawk hanah khongkha to ka paongh pae.
(A jövevény nem hált az utczán, ajtóimat az utas előtt megnyitám.)
33 Adam baktiah ka zaehaih ka hawk ai, ka zaehaih palung thungah ka hawk vai ai;
Ha emberi módon eltitkoltam vétkemet, keblembe rejtve bűnömet:
34 pop parai kami to ka zit, to tih ai boeh loe acaeng kaminawk mah pahnui thui haih to ka zit pongah, kang hngai duem moe, tasa bang tacawt ai ah ka oh vai maw?
Bizony akkor tarthatnék a nagy tömegtől, rettegnem kellene nemzetségek megvetésétől; elnémulnék és az ajtón sem lépnék ki!
35 Aw kami maeto mah loe ka lok hae tahngai nasoe! Khenah, vaihi koehhaih lok ka thuih han vop; Thacak Sithaw mah na pathim nasoe; ka zaehaih netkung mah ka zaehaih hae ca ah tarik nasoe.
Oh, bárcsak volna valaki, a ki meghallgatna engem! Ímé, ez a végszóm: a Mindenható feleljen meg nékem; és írjon könyvet ellenem az én vádlóm.
36 To ca to palaeng ah ka put moe, sui lumuek baktiah kang muek han.
Bizony én azt a vállamon hordanám, és korona gyanánt a fejemre tenném!
37 Ka caehhaih khok tangkannawk anih khaeah ka thuih moe, siangpahrang capa baktiah a taengah ka caeh han.
Lépteimnek számát megmondanám néki, mint egy fejedelem, úgy járulnék hozzá!
38 Kai ih long mah kai hae kasae thuih maw, to tih ai boeh loe mikkhraetui hoiah a qah maw,
Ha földem ellenem kiáltott és annak barázdái együtt siránkoztak;
39 atho paek ai ah anih ih thingthai to ka caak pae moe, laikok tawnkungnawk hinghaih to kam rosak nahaeloe,
Ha annak termését fizetés nélkül ettem, vagy gazdájának lelkét kioltottam:
40 cang zuengah soekhringkung amprawk nasoe loe, barli cang zuengah phroh amprawk lat nasoe, tiah a naa. Job ih lok loe hae ah boeng boeh.
Búza helyett tövis teremjen és árpa helyett konkoly! Itt végződnek a Jób beszédei.
