Job 17
1 Ka hinghaih amro boeh moe, kai ih aninawk doeh laemh boeh; taprong mah ang zing kong boeh.
Lelkem meghanyatlott, napjaim elfogynak, vár rám a sír.
2 Nihcae mah kai ang pahnui o thuih na ai maw? Ang pahrue o haih to ka mik mah hnuk toepsoep na ai maw?
Még mindig csúfot űznek belőlem! Szemem az ő patvarkodásuk között virraszt.
3 Vaihi kai han kacak lokkamhaih to na paek ah, mi hoiah maw ban kang sinh hoi han?
Kezest magadnál rendelj, kérlek, nékem; különben ki csap velem kezet?
4 Nihcae panoekhaih palung mik na maengsak boeh; to pongah nihcae to pakoeh hmah.
Minthogy az ő szívöket elzártad az értelem elől, azért nem is magasztalhatod fel őket.
5 Ampui aling kami loe, a caanawk mikmaeng pae tih.
A ki prédává juttatja barátait, annak fiainak szemei elfogyatkoznak.
6 Kaminawk mah kasae thuih hanah anih mah ang suek, kai loe minawk mah mikhmai ah tamtui pathoih ih kami ah ka oh.
Példabeszéddé tőn engem a népek előtt, és ijesztővé lettem előttök.
7 Palungset loiah ka mik amtueng ai boeh, ka takpum boih tahlip baktiah ni oh boeh.
A bosszúság miatt szemem elhomályosodik, és minden tagom olyan, mint az árnyék.
8 Toenghaih hoi khosah kaminawk loe hae hmuen pongah dawnrai o tih, zaehaih tawn ai kaminawk loe angsah cop kaminawk nuiah palungphui o tih.
Elálmélkodnak ezen a becsületesek, és az ártatlan a képmutató ellen támad.
9 Toe katoeng kami loe a caehhaih loklam ah caeh poe ueloe, ban ciim kami loe thacak aep aep tih.
Ám az igaz kitart az ő útján, és a tiszta kezű ember még erősebbé lesz.
10 Nangcae thungah palungha kami maeto doeh ka hnu ai pongah, vaihi amlaem o boih lai ah.
Nosza hát, térjetek ide mindnyájan; jőjjetek, kérlek, úgy sem találok bölcset köztetek.
11 Kai ih aninawk loe laemh boeh moe, ka sak atimhaih hoi palung thungah ka poek ih hmuen doeh amro ving boeh.
Napjaim elmulának, szívemnek kincsei: terveim meghiusulának.
12 Hae kaminawk mah aqum to khodai ah paqoi o moe, khoving naah khodai loe zoi boeh, tiah thuih o.
Az éjszakát nappallá változtatják, és a világosság csakhamar sötétséggé lesz.
Ha reménykedem is, a sír már az én házam, a sötétségben vetettem az én ágyamat. (Sheol h7585)
14 Amrohaih khaeah, Nang loe kam pa ni, tiah ka naa; sadong khaeah, Nang loe kam no hoi ka tanu ah na oh, tiah ka naa.
A sírnak mondom: Te vagy az én atyám; a férgeknek pedig: Ti vagytok az én anyám és néném.
15 Vaihi ka oephaih naa ah maw oh? Mi mah maw ka oephaih to hnu tih?
Hol tehát az én reménységem, ki törődik az én reménységemmel?
