Job 16
1 To naah Job mah,
Felelt Jób és mondta:
2 to baktih loknawk ka thaih pop parai boeh; pathloephaih lok nang thuih o, toe poek amrosakkung ah ni na oh o boih.
Hallottam efféléket sokat, bajt hozó vigasztalók vagytok mindannyian!
3 Avang ai loknawk to boeng thai ai boeh maw? Tipongah maw lok pathim hanah misa na hoih o?
Vége van-e a szeles szavaknak, vagy mi késztet téged, hogy felelj?
4 Kang doethaih ahmuen ah na oh o nahaeloe, na thuih o ih baktiah ka thuih thai toeng; lok hoi kang zoeh o thaih moe, lu kang haek o thuih thaih.
Én is úgy beszélnék, mint ti, ha lelketek volna az én lelkem helyén, összefűznék beszédeket ellenetek, csóválnám fölöttetek fejemet!
5 Toe ka pahni hoi tacawt pathloephaih lok mah nangcae poek mongsak hanah, thapaekhaih lok ni kang thuih o han.
Szilárdítanálak titeket szájammal, és ajkaim szánalma enyhülést adna.
6 Lok ka thuih cadoeh, ka nathaih hoihkhang ai; lokthui ai ah ka pauep cadoeh, hoih kuehaih om ai.
Ha beszélnék, nem enyhű fájdalmam; s ha abbahagynám, mi tűnik el tőlem?
7 Toe vaihi loe Anih mah kai angphosak boeh; ka imthung takoh boih nam rosak boeh.
Ámde most kifárasztott engem; pusztává tetted egész környezetemet.
8 Ka nganhin loe angcu boih boeh, nganhin angcu loe kai hnukung ah oh; kai loe ka zaek keng boeh, ka nganhin zaekhaih loe kai hnukung ah oh hanah mikhmai kangtong ah angdoet tahang.
Ránczossá tettél, az tanúul tett, soványságom ellenem támadt, szemembe vall.
9 Sithaw palungbethaih mah kai hae angsih pet pet moe, ang pacaekthlaek; haa ang kaek thuih; ka misa mah miktamai hoiah ang khet.
Haragja tépett, gyűlölettel támadt engem, vicsorított reám fogaival, szorongatóm szemeit feni reám.
10 Nihcae mah pakha ang angh o thuih; nihcae loe nawnto amkhueng o moe, khet patoekhaih hoiah tangbaeng ah ang tabaeng o.
Feltátották ellenem szájukat, gyalázattal verték orczáimat, együttesen összecsődülnek ellenem.
11 Anih mah Sithaw panoek ai kaminawk ban ah ang paek moe, kahoih ai kaminawk ban ah ang vah.
Álnoknak szolgáltat ki engem Isten és gonoszok kezébe dönt engem.
12 Kamongah ka oh naah, anih mah kai amrosak; tahnong ah ang patawnh moe, apet pat hanah ang thuek pacoengah, kah han patoep ih ahmuen maeto baktiah ang suek.
Boldog voltam és összemorzsolt, nyakszirten fogott és összezúzott és czéltáblául állított engem magának.
13 Kalii kaat kop anih ih kaminawk mah kai ang takui o khoep moe, tahmenhaih tawn ai ah kaeng ah ang thun o; kai ih ahmuet tui to long ah ang kraih pae.
Körül fognak engem íjászai, átfúrja veséimet s nem kímél, földre ontja epémet.
14 Anih mah ahmaa maeto pacoeng maeto angsihsak moe, misatuh kami baktiah tha hoiah ang hmang.
Rést tör rajtam, rést résre, mint vitéz nekem rohan.
15 Ka nganhin nuiah kazii to ka huih moe, kaimah ih taki to maiphu thungah ka phum.
Zsákot varrtam foszló bőrömre és porba dugtam bele szarvamat.
16 Ka qah loiah ka mikhmai hae amro moe, ka miklakoek nuiah duekhaih to oh;
Arczom kivörösödött a sírástól, és szempilláimon vakhomály ül:
17 toe ka ban ah sethaih hmuen tidoeh om ai; lawk ka thuihaih loe ciim.
bár nincs erőszak kezeimben és imádságom tiszta.
18 Aw long, kai ih athii hae kraeng hmah; ka hanghaih lok loe natuek naah doeh anghak hmah nasoe!
Oh föld, ne fedd be véremet, s ne legyen hely kiáltásom számára!
19 Khenah, vaihi kai hnukung van ah oh, kai angdoe haih kami doeh hmuensang ah oh.
Most is, íme az égben van tanúm, és bizonyságom a magasságban.
20 Kam puinawk mah ang pahnui o thuih, kai loe mikkhraetui hoiah ni Sithaw hmaa ah ka oh.
Csúfolóim – barátim: Istenhez könnyezve tekint szemem;
21 Kami maeto mah ampui han tahmenhaih hnik pae baktih toengah, kami maeto mah Sithaw khaeah tahmenhaih na hni pae nahaeloe ka koeh.
hogy döntsön a férfi mellett Istennel szemben, és ember fiával szemben a barátja mellett.
22 Saning akra ai ah, amlaem let han ai ih loklam to ka pazui han boeh.
Mert még csak kisszámú évek jönnek, és útra, melyről vissza nem térek, megyek el.
