Job 13
1 Khenah, hae hmuennawk hae ka mik mah hnuk boeh; ka naa mah thaih moe, panoek boeh.
Ímé, mindezeket látta az én szemem, hallotta az én fülem és megértette.
2 Na panoek ih hmuen to, ka panoek toeng; nang pongah ka hnaem kue ai.
A mint ti tudjátok, úgy tudom én is, és nem vagyok alábbvaló nálatok.
3 Toe Thacak Sithaw khaeah ka thuih moe, Sithaw hoi angaek hanah ka koeh.
Azonban én a Mindenhatóval akarok szólani; Isten előtt kivánom védeni ügyemet.
4 Toe nangcae loe amsawnlok thui kami, tidoeh avang ai siboi ah ni na oh o.
Mert ti hazugságnak mesterei vagytok, és mindnyájan haszontalan orvosok.
5 Lok apae ai ah na oh o duem nahaeloe, nangmacae palunghahaih ah om tih.
Vajha legalább mélyen hallgatnátok, az még bölcseségtekre lenne.
6 Ka thuih han ih lok to tahngai oh loe, pahni hoiah ka thuih han ih lok hae tahngai oh.
Halljátok meg, kérlek, az én feddőzésemet, és figyeljetek az én számnak pörlekedéseire.
7 Sithaw kasae na thuih o han maw? Anih to na ling o han maw?
Az Isten kedvéért szóltok-é hamisságot, és ő érette szóltok-é csalárdságot?
8 Anih mikhmai maw na khet o han? Sithaw han lok na aek pae o han maw?
Az ő személyére néztek-é, ha Isten mellett tusakodtok?
9 Anih mah ang khet o naah hoih, tiah thui tih maw? Kami aling baktiah Sithaw to aling thai maw?
Jó lesz-é az, ha egészen kiismer benneteket, avagy megcsalhatjátok-é őt, a mint megcsalható az ember?
10 Tamquta hoi mikhmai na khet o nahaeloe, anih mah na thuitaek o tih.
Keményen megbüntet, ha titkon vagytok is személyválogatók.
11 A lensawkhaih loe nang han zitthok ai maw? Anih zit thohhaih na nuiah krah mak ai maw?
Az ő fensége nem rettent-é meg titeket, a tőle való félelem nem száll-é rátok?
12 Nangcae panoek thaihaih loe maiphu baktiah ni oh, nangcae abuephaih ahmuen doeh long hoiah sak ih abuephaih ah ni oh.
A ti emlékezéseitek hamuba írott példabeszédek, a ti menedékváraitok sárvárak.
13 Anghngai o duem ah, lok ka thuih han vop; to pacoengah kawbaktih hmuen doeh ka nuiah pha nasoe.
Hallgassatok, ne bántsatok: hadd szóljak én, akármi essék is rajtam.
14 Toe kai loe ka ngan hae kaek moe, ka hinghaih hae ban hoi ka sin han.
Miért szaggatnám fogaimmal testemet, és miért szorítanám markomba lelkemet?
15 Anih mah kai na hum cadoeh, a nuiah oephaih ka tawn vop tih; a hmaa ah zae loihhaih lok to ka thuih han vop.
Ímé, megöl engem! Nem reménylem; hiszen csak utaimat akarom védeni előtte!
16 Anih loe kai pahlonghaih ah om tih; amoek kaminawk loe a hmaa ah angzo o mak ai.
Sőt az lesz nékem segítségül, hogy képmutató nem juthat elébe.
17 Ka lok hae palung tang hoi tahngai oh; ka thuih ih lok hae naa patueng oh.
Hallgassátok meg figyelmetesen az én beszédemet, vegyétek füleitekbe az én mondásomat.
18 Khenah, vaihi kaimah kawng taphong hanah ka oh coek, ka zaehaih loih tih boeh, tiah ka panoek.
Ímé, előterjesztem ügyemet, tudom, hogy nékem lesz igazam.
19 Mi mah maw kai hae zaehaih net tang tih? To tiah zaehaih na net nahaeloe, lok apae ai ah kang hngai duem moe, ka duek halat han boeh.
Ki az, a ki perelhetne velem? Ha most hallgatnom kellene, úgy kimulnék.
20 Hmuen hnetto khue ni kang hnik; nang paek nahaeloe na hmaa hoiah kang hawk ving mak ai.
Csak kettőt ne cselekedj velem, szined elől akkor nem rejtőzöm el.
21 Kai khae hoi na ban to azuk ving ah, na zitthohhaih hoiah na pazih hmah.
Vedd le rólam kezedet, és a te rettentésed ne rettentsen engem.
22 To pacoengah na kawk ah, kang pathim han; to tih ai boeh loe kai ka thuih hmaloe han, to pacoengah nang mah pathim ah.
Azután szólíts és én felelek, avagy én szólok hozzád és te válaszolj.
23 Ka sakpazaehaih hoi zaehaih nazetto maw oh? Ka sakpazaehaih hoi ka zaehaih to na patuek ah.
Mennyi bűnöm és vétkem van nékem? Gonoszságomat és vétkemet add tudtomra!
24 Tipongah mikhmai na hawk moe, na misa ah nang suek loe?
Mért rejted el arczodat, és tartasz engemet ellenségedül?
25 Takhi mah hmuh ih thingqam to na zit maw? Kangqo thingqam to na patom han maw?
A letépett falevelet rettegteted-é, és a száraz pozdorját üldözöd-é?
26 Kakhaa parai ka zaehaih to na pakuem moe, thendoeng nathuem ah ka sak ih zaehaih atho to vaihi kai han nang tongsak boeh.
Hogy ily sok keserűséget szabtál reám, és az én ifjúságomnak vétkét örökölteted velem?!
27 Ka khok ah thlong nang thuk moe, ka caehhaih loklamnawk boih to na khet; ka cawh ih khokkong doeh na parui boih.
Hogy békóba teszed lábaimat, vigyázol minden én utamra, és vizsgálod lábomnak nyomait?
28 To tiah raihaih tongh kami loe, kaqong hmuen baktih, karaa mah caak ih laihaw kaprawn baktiah, thazok moe, anghmat zuep boeh.
Az pedig elsenyved, mint a redves fa, mint ruha, a melyet moly emészt.
