Genesis 28
1 To pongah Issak mah Jakob to kawk moe, anih to tahamhoihaih paek pacoengah, anih khaeah, Kanaan tanuh to zu ah la hmah.
Előhívatá azért Izsák Jákóbot, és megáldá őt, és megparancsolá néki és mondá: Ne végy feleséget a Kananeusok leányai közűl.
2 Angthawk ah, nam no ih ampa Bethuel ohhaih Padan Aram ah caeh ah loe, to ah nam no ih thangqoi Laban ih canunawk to nangmah han zu ah la ah, tiah a naa.
Kelj fel, menj el Mésopotámiába, Bethuélnek a te anyád atyjának házához, és onnan végy magadnak feleséget, Lábánnak a te anyád bátyjának leányai közűl.
3 Acaeng pop mang ai karoek to, Thacak Sithaw mah tahamhoihaih na paek nasoe loe, athaih taksak pacoengah, kami doeh pungsak nasoe;
A mindenható Isten pedig áldjon meg, szaporítson és sokasítson meg téged, hogy népek sokaságává légy;
4 Sithaw mah Abraham khaeah paek ih prae to na toep hanah, Angraeng mah Abraham khaeah paek ih tahamhoihaih baktiah, vaihi angvin ah na ohhaih hae prae hae, nangmah hoi na caanawk khaeah paek nasoe, tiah a naa.
És adja néked az Ábrahám áldását, tenéked, és a te magodnak te veled egybe; hogy örökség szerint bírjad a földet, melyen jövevény voltál, melyet az Isten adott vala Ábrahámnak.
5 To pacoengah Issak mah Jakob to caehsak; anih loe Syria acaeng Bethuel capa, Jakob hoi Esau amno Rebekah ih thangqoi, Laban ohhaih Padan Aram ah caeh.
Elbocsátá azért Izsák Jákóbot, hogy menjen Mésopotámiába Lábánhoz a Siriabeli Bethuél fiához, Rebekának, Jákób és Ézsaú anyjának bátyjához.
6 Issak mah Jakob tahamhoihaih paek moe, zu lak hanah Padan Aram ah patoeh; tahamhoihaih paek naah, anih khaeah, Kanaan tanu to zu ah la hmah, tiah lok a thuih pae,
És látá Ézsaú, hogy Izsák megáldotta Jákóbot, és elbocsátotta őt Mésopotámiába, hogy onnan vegyen magának feleséget; és hogy mikor áldja vala, parancsola néki, és monda: Ne végy feleséget a Kananeusok leányai közűl;
7 Jakob loe amno hoi ampa ih lok to tahngaih moe, Padan Aram ah caeh, tito Esau mah panoek,
És hogy Jákób hallgata atyja és anyja szavára, és el is ment Mésopotámiába;
8 Kanaan tanunawk zu ah ka lak pongah kam pa Issak poeknawm ai, tito Esau mah panoek naah,
És látá Ézsaú, hogy a Kananeusok leányai nem tetszenek Izsáknak az ő atyjának:
9 Ishmael khaeah a caeh moe, Nebajoth ih tanuh, Abraham capa Ishmael ih canu Mahalath to zu ah lak let.
Elméne Ézsaú Ismáelhez, és feleségűl vevé még az ő feleségeihez Ismáelnek az Ábrahám fiának leányát Mahaláthot, Nebajóthnak húgát.
10 Jakob loe Beersheba hoiah amsak moe, Haran ah caeh.
Jákób pedig kiindula Beérsebából, és Hárán felé tartott.
11 Niduem boeh pongah, ahmuen maeto phak naah, aqum puek to ahmuen ah anghak; to ih thlungnawk to a lak moe, lu anghnoeng hanah a suek pacoengah, to ahmuen ah a iih.
És juta egy helyre, holott meghála, mivelhogy a nap lement vala: és vőn egyet annak a helynek kövei közűl, és feje alá tevé; és lefeküvék azon a helyen.
12 Amang ah tadong van khoek to kapha thlak maeto long ah oh; khenah, to thlak nuiah daw tahang moe, anghum tathuk, Sithaw ih van kaminawk to a hnuk.
És álmot láta: Ímé egy lajtorja vala a földön felállítva, melynek teteje az eget éri vala, és ímé az Istennek Angyalai fel- és alájárnak vala azon.
13 Khenah, Angraeng loe thlak ranui ah anghnut moe, Kai loe nam pa Abraham ih Angraeng Sithaw hoi Issak ih Sithaw ah ka oh; nang songhaih ahmuen to nangmah hoi na caanawk khaeah ka paek han;
És ímé az Úr áll vala azon és szóla: Én vagyok az Úr, Ábrahámnak a te atyádnak Istene, és Izsáknak Istene; ezt a földet a melyen fekszel néked adom és a te magodnak.
14 na caanawk loe long nui ih maiphu zetto pung o ueloe, niduem, ni angyae, aluek aloih bang khoek to koi o tih; nang hoi na caanawk rang hoiah long kaminawk boih tahamhoihaih hnu o tih.
És a te magod olyan lészen mint a földnek pora, és terjeszkedel nyugotra és keletre, északra és délre, és te benned és a te magodban áldatnak meg a föld minden nemzetségei.
15 Khenah, nang to kang oh thuih han, na caehhaih ahmuen kruekah kang khetzawn moe, hae prae ah kang hoih let han; kang thuih ih lok koep ai karoek to kang caehtaak mak ai, tiah a naa.
És ímé én veled vagyok, hogy megőrizzelek téged valahova menéndesz, és visszahozzalak e földre; mert el nem hagylak téged, míg be nem teljesítem a mit néked mondtam.
16 Jakob loe iihhaih ahmuen hoiah angthawk pacoengah, hae ahmuen ah Angraeng oh tangtang, tito ka panoek ai, tiah thuih.
Jákób pedig fölébredvén álmából, monda: Bizonyára az Úr van e helyen, és én nem tudtam.
17 Anih loe zit moe, Hae ahmuen loe zit kaom ahmuen ni; hae ahmuen loe tih kalah doeh na ai, toe Angraeng ih im ah ni oh; hae loe van khongkha ni, tiah a thuih.
Megrémüle annak okáért és monda: Mily rettenetes ez a hely; nem egyéb ez, hanem Istennek háza, és az égnek kapuja.
18 Jakob loe khawnbang khawnthaw ah angthawk moe, lu koeng han suek ih thlung to a lak, thlung to a thlingh pacoengah, a nuiah situi to a bawh.
És felkele Jákób reggel, és vevé azt a követ, melyet feje alá tett vala, és oszlopul állítá fel azt, és olajat önte annak tetejére;
19 Tangsuek naah loe to vangpui to Luz, tiah ahmin sak, toe to ahmuen to Bethel, tiah a paek.
És nevezé annak a helynek nevét Béthelnek, az előtt pedig Lúz vala annak a városnak neve.
20 Jakob mah, Kai khaeah Sithaw oh moe, vaihi ka caehhaih loklam ah doeh ang khetzawn pacoengah, caaknaek hoi khukbuen doeh ang paek pongah,
És fogadást tőn Jákób, mondá: Ha az Isten velem leénd, és megőriz engem ezen az úton, a melyen most járok, és ha ételűl kenyeret s öltözetűl ruhát adánd nékem;
21 kam pa im ah lunghoih ta hoi kam laem thai let nahaeloe, Angraeng loe ka Sithaw ah om ueloe,
És békességgel térek vissza az én atyámnak házához: akkor az Úr leénd az én Istenem;
22 haeah ka thling ih thlung loe Angraeng ih im ah om tih; nang paek ih hmuennawk boih thung hoi hato thungah maeto kang paek han, tiah lokkamhaih a sak.
És ez a kő, a melyet oszlopul állítottam fel, Isten háza lészen, és valamit adándasz nékem, annak tizedét néked adom.
