Genesis 19
1 Van kami hnik loe duembang ah Sodom vangpui ah angzoh hoi; to naah Lot loe Sodom vangpui khongkha ah anghnut; Lot mah nihnik to hnuk hanah angthawk moe, mikhmai long ah kuep tathuk.
És elérkezett a két angyal Szodomába este, Lót pedig ült Szodoma kapujában; midőn Lót látta, fölkelt elébük és meghajolt arccal a földig.
2 Anih mah, Khenah, ka Angraeng hnik, vaihi na tamna im ah angzo hoi ah; khok amsae hoih loe, duem to iip hoi ah; khawnbang khawnthaw ah angthawk hoih loe caeh hoih, tiah a naa. Nihnik mah, To tih na ai, Kaihnik loe qum puek loklam ah ka oh hoi han, tiah a naa.
És mondta: Íme, kérlek, uraim! térjetek csak be szolgátok házába, háljatok meg, mossátok meg lábaitokat és reggel fölkeltek és mentek utatokra. De ők mondták: Nem, hanem az utcán hálunk.
3 Toe anih mah pacae khruek pongah, anih hnuk ah bang hoi moe, anih imthung ah akun hoi; nihnik hanah caak koi, taeh thuh ai ih takaw to patoem pae moe, a caak hoi.
De ő igen unszolta őket és betértek hozzá, bementek házába; és ő készített nekik lakomát, kovásztalan lepényt sütött és ők ettek.
4 Toe nihnik iip hoi ai naah, Sodom vangpui thung ih kaminawk, thendoeng hoi mitongnawk, ahmuen kruek ih kaminawk mah, im to takui o khoep.
Mielőtt lefeküdtek volna, a város emberei, Szodoma emberei körülvették a házat, ifjútól öregig, az egész nép, minden végről.
5 Nihcae mah Lot to kawk o moe, anih khaeah, Vai qum ah na im ah katoem nongpanawk loe naa ah maw oh o? Kaicae khaeah na patoeh ah, ka zae o haih han vop, tiah a naa o.
Szólították Lótot és mondták neki: Hol vannak a férfiak, akik hozzád jöttek az éjjel? Vezesd ki őket hozzánk, hadd ismerjük meg őket.
6 Lot loe nihcae khaeah tasa bang ah caeh moe, a hnuk bang ih thok to khah pacoengah,
És kiment hozzájuk Lót a bejárat elé, az ajtót pedig bezárta maga mögött.
7 nihcae khaeah, Nawkamyanawk, tahmenhaih hoi to baktih kasae hmuen to sah o hmah.
És mondta: Ne, ó testvéreim, ne cselekedjetek rosszat!
8 Khenah, nongpa hoi iip vai ai canu hnetto ka tawnh; nihnik to nangcae khaeah kang zoh haih han, na koeh o ih baktiah sah oh; toe hae kami hnik loe kawbang doeh sah o hmah; nihnik loe ka imphu tlim ah kabuep angvin ni, tiah a naa.
Íme, kérlek, van nekem két leányom, akik még nem ismertek férfit, hadd vezessem ki őket hozzátok és tegyetek velük, amint jónak tetszik szemeitekben; csak ezen férfiaknak ne tegyetek semmit, mivelhogy már jöttek födelem árnyékába.
9 Nihcae mah, Hnuk angnawn ah, tiah naa o. To pacoengah nihcae mah, Nang loe hae ah angvin ah ni nang zoh, toe vaihi loe lokcaekkung ah oh han na koeh; nihnik pong kanung kue ah nangmah to kang sak o lat han, tiah a naa o. Lot to hmaang o moe, thok to phraek hanah a caeh o.
De ők mondták: Állj odébb! És mondták: Ez az egy idejött, hogy itt tartózkodjék és már bíráskodni akar! Most rosszabbul fogunk veled bánni, mint velük. És igen szorították a férfiút, Lótot és odaléptek, hogy betörjék az ajtót.
10 Toe van kami hnik loe ban payangh hoi moe, Lot to imthung ah zaeh hoi pacoengah, thok to khah hoi khoep.
Akkor kinyújtották a férfiak kezüket és bevitték Lótot magukhoz a házba, az ajtót pedig bezárták.
11 Nihnik mah kathoeng kalen tih ai, thok taengah kaom, kaminawk to mikmaengsak boih pongah, nihcae loe thok pakrong naah angpho o.
És az embereket, kik a ház bejáratánál voltak, vaksággal verték meg, kicsinytől nagyig; így belefáradtak, hogy megtalálják a bejáratot.
12 To ih kami hnik mah Lot khaeah, Hae ahmuen ah na imthung takoh kaminawk oh o vop maw? Vangpui thung kaom, na canu ih sava, na capanawk, na canunawk to hae ahmuen hoi tacawt haih boih lai ah.
És mondták a férfiak Lótnak: Még kid van itt? Vőt, fiaidat, leányaidat és mindazt, akid van a városban vidd ki a helységből;
13 Hae ahmuen hae ka phraek hoi han boeh; hae ih kaminawk hanghaih lok Angraeng ih naa ah koi sut boeh pongah, hae vangpui hae phraek hanah ang patoeh boeh, tiah a naa.
mert mi elpusztítjuk ezt a helységet, mert nagy lett a jajkiáltás miattuk az Örökkévaló színe előtt; és elküldött bennünket az; Örökkévaló, hogy elpusztítsuk.
14 To pongah Lot loe tacawt moe, a canu kazu haih, a canu ih sava khaeah, Angthawk ah loe, hae ahmuen hoiah tacawt hoi lai ah; Angraeng mah hae vangpui hae phrae tih boeh, tiah a naa. Toe a canu ih sava hnik mah loe tamhnuilok thuih rumram ih lok tok mue, tiah a poek hoi.
És kiment Lót és szólt az ő vejeihez, akik el akarták venni leányait és mondta: Fel, menjetek ki ezen helységből, mert az Örökkévaló elpusztítja a várost; de ő tréfálkozónak tűnt fel vejei szemeiben.
15 Khodai naah loe, van kami hnik mah Lot khaeah, Karangah angthawk ah loe, hae ah kaom na zu hoi na canu hnik to kawk ah; to tih ai nahaeloe hae vangpui zaehaih mah na pha thuih moeng tih, tiah a naa.
És amint a hajnalpír feljött, sürgették az angyalok Lótot, mondván: Fel, vedd feleségedet, két leányodat, akik itt vannak, hogy el ne vessz a város vétke miatt.
16 Angtawt hnung parai pongah, Angraeng mah nihcae to tahmen, to naah van kami hnik mah Lot ih ban, a zu hoi a canu hnik ih ban to patawnh pae, vangpui tasa bang khoek to zaeh moe, caeh haih.
Midőn késedelmeskedett, akkor megragadták a férfiak a kezét, az ő feleségének a kezét és két leánya kezét – az Örökkévaló könyörülete lévén rajta és kivezették őt és otthagyták a városon kívül.
17 Nihcae to vangpui tasa bang khoek to zaeh pacoengah loe anih mah, Na hing o hanah cawn oh, hnukbang angqoi o hmah loe, azawn ah doeh anghak o hmah, mae nuiah cawn oh; to tih ai nahaeloe na dueh o moeng tih, tiah a naa.
És volt, midőn kivezette őket a szabadba, mondta: Menekülj lelked kedvéért, ne tekints magad mögé és meg se állj az egész környékben; a hegységbe menekülj, hogy el ne vessz.
18 Toe Lot mah nihnik khaeah, Aw, ka angraeng, to tih na ai ni;
És mondta nekik Lót: Ó ne uraim!
19 khenah, vaihi na tamna kai loe mikcuk naakrak ah ka oh pongah, nang tahmenhaih amtuengsak moe, ka hinghaih nang pathlung boeh; toe mae ah loe ka cawn thai ai; sethaih maeto ka tongh ueloe, ka dueh moeng tih.
Íme, kegyet talált szolgád szemeidben és naggyá tetted kegyelmedet, melyet műveltél velem, hogy életben tartod lelkemet, de én nem menekülhetek a hegységbe, hogy utol ne érne a veszedelem és én meghalok.
20 Khenah, vaihi cawnhhaih kanghnai daek ah vangpui tetta maeto oh, to ih vangpui tetta ah na cawnsak ah; (to vangpui loe tetta na ai maw?) to ah ka cawnh nahaeloe ka hinghaih loih tih, tiah a naa.
Íme, kérlek, ez a város közel van, hogy oda meneküljek és kicsiny is az, hadd meneküljek oda, hisz kicsiny az, hogy életben maradjon lelkem.
21 Anih mah, khenah, nang thuih ih lok to ka tapom, nang hnik ih baktih toengah, to vangpui to ka phrae mak ai.
És mondta neki: Íme, tekintetbe veszlek ebben a dologban is, hogy nem forgatom föl ama várost, melyről szóltál.
22 Toe to ah karangah cawn ah, to ahmuen na pha ai karoek to tidoeh ka sah thai mak ai, tiah a naa. To pongah to vangpui to Zoar, tiah ahmin sak.
Siess, menekülj oda, mert nem tehetek semmit amíg oda nem érsz azért nevezte el ama várost Cóárnak.
23 Zoar vangpui thungah Lot akun naah loe, long nuiah ni tacawt boeh.
A nap feljött a földre és Lót Cóárba ért.
24 To naah Angraeng mah van bang hoiah kaat hmai hoi kangqong hmai to Sodom hoi Gomorrah vangpui nuiah khotui baktiah angzohsak.
Az Örökkévaló pedig hullatott Szodomára és Gomorrhára kénkövet és tüzet, az Örökkévalótól az égből.
25 To vangpuinawk hoi nawnto azawn boih, vangpui thungah kaom kaminawk boih, long ah kamprawk akungnawk to amro boih.
És felforgatta a városokat, meg az egész környéket, a városok összes lakóit és a föld növényzetét.
26 Toe Lot zu loe hnukbang ah angqoi pongah, paloi tungah angcoeng ving.
És felesége hátratekintett és sóoszloppá lett.
27 Abraham loe khawnbang khawnthaw ah angthawk moe, Angraeng hmaa ah angdoethaih ahmuen ah caeh;
Ábrahám pedig kora reggel fölkelt (és elment) azon helyre, ahol állott az Örökkévaló színe előtt.
28 Sodom hoi Gomorrah, azawn boih to doeng tathuk; khenah, hmaitikhaih ahmuen ih hmaikhue baktiah prae thung boih ah tacawt hmaikhue to a hnuk.
És tekintett Szodoma meg Gomorrha felé és a környék egész földje felé és látta, íme fölszállt a földből, mint a kemence füstje.
29 Angraeng mah azawn ih vangpuinawk to phraek naah, Sithaw mah Abraham to pahnet ai, Lot ohhaih vangpui to phraek han oh naah doeh, kamro vangpui thung hoiah Lot to a loihsak.
És volt, midőn elpusztította Isten a környék városait, megemlékezett Isten Ábrahámról és elküldte Lótot a felforgatás közepéből, midőn felforgatta a városokat, melyekben Lót lakott.
30 Lot loe Zoar vangpui thungah oh han zit pongah, Zoar vangpui thung hoiah tacawt moe, a canu hnik hoi nawnto mae nuiah khosak; a canu hnik hoi nawnto thlung khaw thungah oh.
És Lót fölment Cóárból és lakott a hegyen, és két leánya vele, mert félt Cóárban lakni; és lakott a barlangban, ő és két leánya.
31 Nito naah loe a canu kacoeh mah, a canu kanawk khaeah, Aihnik ampa loe mitong boeh, long pum ah aihnik iih haih han angzo nongpa maeto doeh om ai boeh.
És szólt az idősebbik a fiatalabbikhoz: Atyánk öreg, férfi pedig nincs a földön, hogy jönne hozzánk az egész föld szokása szerint.
32 Pa ih atii anghmat han ai ah, aihnik ampa to misurtui naesak si loe, anih to iip haih si, tiah a naa.
Jer, adjunk apánknak bort inni és háljunk vele, hogy fenntartsunk magzatot atyánktól.
33 To na aqum ah ampa to misurtui panaek hoi moe, canu kacoeh mah ampa to iih haih; a canu mah natuek naah maw iih haih moe, natuek naah maw angthawk taak, tito ampa mah panoek ai.
És adtak inni bort az atyjuknak azon éjjel és bement az idősebbik és hált atyjával, s ő nem tudott annak sem lefekvéséről, sem fölkeléséről.
34 Khawnbang ah loe a canu kacoeh mah amnawk khaeah, Khenah, cangduem aqum ah pa to ka iih haih; vaiduem doeh misurtui naesak let si; anih khaeah nang caeh ah loe, pa ih atii anghmat han ai ah, nang doeh anih to iip haih toeng ah, tiah a naa.
És történt másnap, szólt az idősebbik a fiatalabbikhoz: Íme, én háltam tegnap éjjel atyámmal, adjunk neki inni bort ez éjjel is és menj be, hálj vele, hogy fenntartsunk magzatot atyánktól.
35 To naduem doeh ampa to misurtui panaek hoi let, canu kanawk loe angthawk moe, ampa to iih haih; natuek naah maw iih haih moe, natuek naah maw angthawk, tito ampa mah panoek ai.
És adtak inni azon éjjel is atyjuknak bort, és fölket a fiatalabbik s hált vele, és ő nem tudott annak sem lefekvéséről, sem fölkeléséről.
36 To pongah a canu hnik loe ampa ih caa to pomh hoi hmaek.
És viselős lett Lót két lánya atyjuktól;
37 Canu kacoeh mah capa maeto sak moe Moab, tiah ahmin phui; anih loe vaihni ni khoek to Moab kaminawk ih ampa ah oh.
és szült az idősebbik fiút és elnevezte Moábnak; az Moáb atyja mind e napig;
38 Canu kanawk mah doeh capa maeto sak moe Ben-Ammi, tiah ahmin phui; anih loe vaihni ni khoek to Ammon kaminawk ih ampa ah oh.
és a fiatalabbik is szült fiút és elnevezte őt Ben-Amminak: az Ammón fiainak atyja mind e napig.
