Ezekiel 3
1 Anih mah kai khaeah, Kami capa, na hnuk ih hmuen to caa ah; hae caqam tangoeng caak pacoengah, caeh ah loe Isarael imthung takoh khaeah thui paeh, tiah ang naa.
És szólt hozzám: Ember fia, a mit találsz, azt edd meg; edd meg e tekercset és menj, beszélj Izraél házához.
2 To pongah pakha ka angh, anih mah to caqam tangoeng to ang caksak.
Erre kinyitottam szájamat és enni adta nekem a tekercset.
3 To pacoengah anih mah, Kami capa, kang paek ih caqam tangoeng to caa ah loe zok to koisak ah, tiah ang naa. To pongah ka caak, to naah ka pakha thungah khoitui baktiah luep.
És szólt hozzám: Ember fia, hasadat etesd és beleidet töltsd meg a tekerccsel, melyet neked adok. Megettem és édességre szájamban olyan volt, mint a méz.
4 Anih mah kai khaeah, Kami capa, Israel imthung takoh khaeah caeh ah loe ka thuih ih loknawk hae nihcae khaeah taphong ah.
És szólt hozzám: Ember fia, eredj, menj oda Izraél házához és beszélj szavaimmal hozzájuk.
5 Na panoek ai ih lok apae kami, karai parai lok apae kaminawk khaeah kang patoeh ai, Israel imthung takoh khaeah ni kang patoeh.
Mert nem homályos ajkuak és nehéz nyelvüek népéhez vagy küldve, de Izraél házához;
6 Na panoek ai ih lok, karai parai lok apae kaminawk khaeah kang patoeh ai. To baktih kaminawk khaeah kang patoeh nahaeloe, nihcae mah na lok tahngai o lat tih.
nem homályos ajkú és nehéz nyelvű sok néphez, amelyeknek beszédeit nem értenéd – bizony, ha hozzájuk küldenélek, ők hallgatnának reád
7 Toe Israel imthung takoh loe ka lok tahngai o ai pongah, na lok doeh tahngai o mak ai; Israel imthung takoh loe palung len o moe, palungthah o boih.
– de Izraél háza nem akar majd reád hallgatni, mert nem akarnak reám hallgatni, mert Izraél egész háza – erős homlokuak és kemény szívüek ők.
8 Khenah, nihcae ih mikhmai baktiah na mikhmai tha kang caksak moe, nihcae ih lupataeh baktiah na lupataeh doeh tha ka caksak boeh.
Íme erőssé tettem arczodat az ő arczukkal szemben és homlokodat erőssé az ő homlokukkal szemben.
9 Na lupataeh to kamtak koek thlung pong tamtak kue ah kang sak pae boeh; nihcae loe laisaep thaih kami ah om o cadoeh, zii hmah; nihcae mah doeh na pazih hmah nasoe, tiah ang naa.
Gyémántképpen a sziklánál erősebbé tettem homlokodat ne félj tőlük és ne rettegj miattuk, mert engedetlenség háza ők.
10 To pacoengah kai khaeah, Kami capa, kang thuih ih loknawk boih kahoih ah tahngai ah loe, palung thungah pakuem ah.
És szólt hozzám: Ember fia, mind a szavaimat, amelyeket szólni fogok hozzád, vedd be szívedbe és füleiddel halljad;
11 Misong ah kaom na caengnawk khaeah caeh ah loe Angraeng Sithaw mah thuih, tiah taphong ah, tahngai o maw, tahngai o ai maw, nihcae khaeah lok to taphong ah, tiah ang naa.
s eredj, menj oda a számkivetettséghez, néped fiaihoz és beszélj hozzájuk és mondd meg nekik: Így szól az Úr, az Örökkévaló – akár hallgatnak reá, akár vonakodnak.
12 To pacoengah muithla mah kai ang tapom tahang, a ohhaih ahmuen hoiah Angraeng lensawkhaih tacawt naah, Tahamhoihaih om nasoe! tiah ka hnuk bangah kaom kalen parai lok to ka thaih.
Ekkor szellem vett föl engem és hallottam mögöttem nagy zajnak hangját: Áldva legyen az Örökkévaló dicsősége az ő helyéről!
13 Hinghaih katawn hmuennawk maeto hoi maeto mah boh ih pakhraeh tuennawk, nihcae taeng ih rel khok tuennawk hoi katuen parai atuennawk to ka thaih.
– és hangját az állatok szárnyainak, a mint egymáshoz csapódtak és a kerekeknek hangját mellettük és nagy zajnak a hangját.
14 To naah muithla mah ang tapom tahang moe, kalah bangah ang caeh haih, kai loe mawnhaih, palungphuihaih hoiah ka bang; toe ka nuiah thacak Angraeng ih ban to oh.
És szellem vett föl és elvitt engem és mentem keserűen, lelkem felindulásában, és az Örökkévalónak keze erős volt rajtam.
15 Khebar vapui taeng, misongnawk ohhaih Tel Abib ahmuen ah ka phak, nihcae ohhaih ahmuen ah ka oh, nihcae salakah dawnraihaih hoi ni sarihto thung kang hnut.
Eljöttem a számkivetettséghez Tél-Ábíbba, azokhoz, kik a Kebár folyónál laknak és ültem, ahol ők ültek és álmélkodva ültem ott közöttük hét napig.
16 Ni sarihto pacoengah, Angraeng ih lok kai khaeah angzoh,
És volt hét nap múlva – lett hozzám az Örökkévaló igéje, mondván:
17 kami capa, Israel imthung takoh khenzawnkung ah kang suek boeh; to pongah kang thuih ih lok hae tahngai ah loe, kai khae ih acoehaih lok hae nihcae khae thuiah.
Ember fia, őrnek tettelek meg Izraél háza számára: majd hallasz igét szájamból és intsd meg őket részemről.
18 Kai mah, Kahoih ai kami maeto khaeah, Nang loe na dueh tangtang tih boeh, tiah ka naa; Toe nang mah anih to acoehaih na paek ai, kahoih ai kami hinghaih pahlong hanah, kahoih ai kami khaeah acoe paekhaih lok na thui pae ai: to naah a sak ih zaehaih baktiah kahoih ai kami to dueh ving nahaeloe, anih ih athii tho to nang khaeah ka suk han.
Mikor azt mondom a gonosznak: meg kell halnod, és nem intetted meg és nem beszéltél, elintve a gonoszt az ő gonosz útjától, hogy éljen: ő mint gonosz bűnében fog meghalni, de vérét kezedtől fogom követelni.
19 Toe kasae kami to acoehaih na paek to mah, kasae sakhaih hoi sethaih loklam to angqoi taak ai nahaeloe, a zaehaih pongah dueh tih; toe nang loe na hinghaih to pahlong boeh.
Te pedig – midőn megintettél egy gonoszt és nem tért meg gonoszságától és gonosz útjától, ő bűnében fog meghalni, te pedig megmentetted lelkedet.
20 To baktih toengah katoeng kami loe a toenghaih to toengsut moe, kahoih ai hmuen to sah nahaeloe, a hmaa ah amthaekhaih ka suek pae han, anih loe to ah dueh tih; anih khaeah acoehaih lok na thui pae ai pongah, anih loe a zaehaih baktiah dueh tih, a sak ih toenghaih to panoek pae mak ai boeh; anih ih athii tho to nang khaeah ka suk han.
És mikor egy igaz elfordul igazságától és jogtalanságot követ el, én meg gáncsot vetek eléje, akkor meg fog halni; mivel nem intetted meg, vétkében hal meg és nem maradnak emlékezetben az ő igaz tettei, a melyeket cselekedett, de vérét kezedtől fogom követelni.
21 Toe zaehaih sak han ai ah katoeng kami to acoehaih na paek pongah, katoeng kami mah zaehaih sah ai nahaeloe, acoehaih lok tahngai pongah, anih loe hing tih; nang doeh na hinghaih to pahlong tih, tiah ang naa.
Te pedig – midőn őt megintetted, az igazat, hogy ne vétkezzék az igaz és ő nem vétkezett: életben fog maradni, mert megintetett, te pedig megmentetted lelkedet.
22 To ah Angraeng ih ban ka nuiah oh; anih mah kai khaeah, Angthawk loe, azawn ah caeh ah, to ah nang khaeah lok kang thuih han, tiah ang naa.
És volt ott rajtam az Örökkévalónak keze, és szólt hozzám: Kelj fel, menj ki a síkságra, ott majd beszélek veled.
23 To pongah kang thawk moe, azawn ah ka caeh; Khenah, Khebar vapui taengah ka hnuk ih lensawkhaih baktih toengah, to ah doeh Angraeng lensawkhaih to oh, to naah kai loe tabok hoiah ka kuep.
Fölkeltem tehát és kimentem a síkságra és íme ott áll az Örökkévalónak dicsősége, mint ama dicsőség, melyet a Kebár folyónál láttam; és arczomra borultam.
24 To pacoengah muithla kai thungah akun moe, ka khok nuih ang doetsak, kai khaeah, Caeh ah, thok to khah loe im thungah om ah, tiah ang naa.
És szellem szállt belém és lábaimra állított; erre beszélt velem és szólt hozzám: Menj be, zárkózzál el a házadban.
25 Toe nang, Aw kami capa, khenah, nihcae mah qui hoi na pathlet o ueloe, minawk salakah na caeh thaih han ai ah, qui hoiah na pathlet o tih.
És te ember fia, íme köteleket tettek reád, azokkal megkötöznek, hogy ki ne menj közéjük.
26 Nihcae loe laisaep thaih imthung takoh ah oh o pongah, nihcae na zoeh thaih han ai ah, na palai to pakha ranuiah kang betsak caeng han.
Nyelvedet pedig ínyedhez fogom tapasztani, és el fogsz némulni, és nem lész számukra feddő ember, mert engedetlenség háza ők.
27 Toe lok kang thuih naah, na pakha to kang paongh pae han, to naah nihcae khaeah, nangcae loe laisaep thaih imthung takoh ah na oh o pongah, tahngai kami loe tahngai nasoe loe, tahngai ai kami loe tahngai hmah nasoe, tiah Angraeng Sithaw mah thuih.
És mikor beszélni fogok veled, majd kinyitom szádat és szólsz hozzájuk: így szól az Úr, az Örökkévaló; a ki hallgat reá, hallgasson reá s aki vonakodik, vonakodjék, mert engedetlenség háza ők.
