Ezekiel 15
1 Angraeng ih lok kai khaeah angzoh,
És lőn az Úr beszéde hozzám, mondván:
2 kami capa, tipongah maw misurkung loe kalah thingnawk pongah hoih kue moe, tu thung ih thing tanghangnawk pongah doeh hoih kue?
Embernek fia! mire való a szőlőtőke fája egyéb fa között, a venyige, mely az erdő fái között van?
3 Hmuen maeto sak hanah misurkung to lak o vai maw? To tih ai boeh loe kami mah misurkung hoiah hmuen bangh haih sak o vai maw?
Avagy vesznek-é abból fát, hogy valami eszközt csináljanak belőle? avagy vesznek-é belőle szeget, hogy mindenféle edényt akaszszanak reá?
4 Khenah, hmai ah ni a tik o, hmai mah loe takung, a um hoi tadong khoek to kangh. Hmai mah kang pacoengah to thing to patoh han hoih vop maw?
Ímé a tűznek adatott, hogy megemészsze; két végét megemésztette már a tűz, és közepe megpörkölődött, vajjon való-é valami eszközre?
5 Khenah, hmai mah kang ai akung ah oh naah mataeng doeh avanghaih om ai nahaeloe, hmai mah kangh moe, hmai saae ah oh pacoeng naah cae loe, kawkruk maw patoh han avang ai ah om tih?
Ímé, míg ép vala, semmi eszközre nem vala jó; menynyivel kevésbbé csinálhatnak belőle valamit most, mikor a tűz megemésztette és megpörkölődött!
6 To pongah Angraeng Sithaw mah, Tupui thung ih thingnawk salak ih misurkung to hmaitik hanah ka paek baktih toengah, Jerusalem vangpui thungah kaom kaminawk to ka paek han.
Azért így szól az Úr Isten: A mint a szőlőtőke fáját az erdő fái közül a tűznek adtam megemésztésre, úgy adtam oda Jeruzsálem lakóit;
7 Nihcae to mikhmai ka set thuih han; nihcae loe hmai maeto thung hoiah tacawt o tih, toe kalah hmai maeto mah nihcae to kang tih; nihcae mikhmai ka set thuih naah loe, Kai loe Angraeng ni, tiah na panoek o tih, tiah thuih.
És ellenök fordítom arczomat. A tűzből jöttek ki és a tűz emészsze meg őket, és megtudjátok, hogy én vagyok az Úr, mikor arczomat ellenök fordítom.
8 Nihcae mah zaehaih sak o pongah prae to ka pongsak sut han boeh, tiah Angraeng Sithaw mah thuih.
És teszem a földet pusztasággá, mivelhogy elpártoltak tőlem, ezt mondja az Úr Isten.
