2 Siangpahrang 6
1 Tahmaa ih caanawk mah Elisha khaeah, Khenah, nang hoi na ohhaih ahmuen loe kaicae han paroeai tamcaek.
És mondának a próféták fiai Elizeusnak: Ímé ez a hely, a hol nálad lakunk, igen szoros nékünk;
2 Jordan ah caeh o si loe, kami maeto boih mah thing maeto la si loe, to ah aicae ohhaih ahmuen sah o si, tiah a naa o. To pongah anih mah, Caeh o khae, tiah a naa.
Hadd menjünk el, kérlek, a Jordán mellé, hogy mindenikünk egy-egy fát hozzon onnét, hogy ott valami hajlékot építsünk magunknak, a melyben lakjunk. És monda: Menjetek el!
3 Nihcae thung ih kami maeto mah, Na tamnanawk hoi nawnto nang zo mak ai maw? tiah a dueng. Elisha mah, Kang zoh han, tiah a naa.
És monda egy közülök: Nyugodj meg rajta, és jőjj el a te szolgáiddal. És monda: Én is elmegyek.
4 To pongah nihcae hoi nawnto a caeh. Jordan vapui to a phak o naah, nihcae mah thing to pakhruk o.
És elméne velök. És menének a Jordán mellé, és ott fákat vágtak.
5 Nihcae thung ih kami maeto mah thing pakhruk naah, sum hoi sak ih caka to tui thungah krak pae ving; anih mah, Aw ka angraeng, ka tlai ih caka loe krak ving boeh, tiah a hangh.
És történt, hogy mikor egy közülök egy fát levágna, a fejsze beesék a vízbe. Akkor kiálta és monda: Jaj, jaj, édes uram! pedig ezt is kölcsön kértem!
6 Sithaw kami mah, Naa ah maw krak? tiah a naa. Anih mah krakhaih ahmuen to patuek pae, Elisha mah cung maeto boeng moe, takhawh tathuk; to naah caka loe tui nuiah angphoeng let.
És monda az Isten embere: Hová esett? És mikor megmutatta néki a helyet, levágott egy fát és utána dobta, és a fejsze feljött a víz színére.
7 To pongah anih mah, La ah, tiah a naa. To kami mah a ban hoi tapawh moe, angmah ih caka to lak let.
És monda: Vedd ki. És kinyújtván kezét, kivevé azt.
8 Syria siangpahrang mah Israel to tuk moe, To ih ahmuen, hae ahmuen ah ataihaih ka sak han, tiah a tamnanawk hoiah lokram o.
Siria királya pedig hadat indított Izráel ellen, és tanácsot tartván az ő szolgáival, monda: Itt meg itt lesz az én táborom.
9 Sithaw kami mah Israel siangpahrang khaeah kami patoeh moe, Syria kaminawk loe to ih ahmuen ah angzoh o tathuk boeh pongah, to ahmuen ah caeh o hmah, tiah acoehaih paek.
És elkülde az Isten embere az Izráel királyához, mondván: Vigyázz, ne hagyd el azt a helyet, mert ott akarnak a siriaiak betörni.
10 Sithaw kami mah, acoehaih hoi oh hanah, vaito khue ai, vai hnetto thuih pae ih ahmuen ah Israel siangpahrang mah kami to patoeh.
És elkülde az Izráel királya arra a helyre, a melyről néki az Isten embere szólott, és őt megintette volt, és vigyázott magára nem egyszer, sem kétszer.
11 To ah kaom hmuen to Syria siangpahrang mah panoek naah palungphui; anih mah a tamnanawk to kawk moe, nihcae khaeah, Aicae thungah kaom Israel siangpahrang abomh kami to nang thui o mak ai maw? tiah a naa.
És felháborodott ezen a siriai király szíve, és összegyűjtvén az ő szolgáit, monda nékik: Miért nem mondjátok meg nékem, ki tart közülünk az Izráel királyával?!
12 Anih ih tamna maeto mah, Aw ka angraeng siangpahrang, mi doeh ka om o ai; toe ka angraeng siangpahrang, Israel prae thungah kaom tahmaa Elisha mah ni, na taihaih ahmuen ah na thuih ih loknawk to, Israel siangpahrang khaeah thuih pae, tiah a naa.
Akkor monda egy az ő szolgái közül: Nem úgy, uram király, hanem Elizeus próféta, a ki Izráelben van, jelenti meg az Izráel királyának a beszédeket, a melyeket te a te titkos házadban beszélsz.
13 Siangpahrang mah, Caeh oh loe, anih loe naa ah maw oh, tiah pakrong oh; anih to naeh hanah kami ka patoeh han, tiah a naa. Anih loe Dothan vangpui ah ni oh, tiah a naa o.
És monda: Menjetek el és nézzétek meg, hol van, hogy utána küldjek és elhozassam őt. És megjelenték néki, mondván: Ímé Dótánban van.
14 Anih mah to vangpui ah hrangnawk, hrang lakoknawk hoi thacak misatuh kaminawk to patoeh; khoving ah phak o moe, vangpui to takui o.
Akkor lovakat, szekereket és nagy sereget külde oda, a kik elmenének éjjel, és körülvevék a várost.
15 Sithaw kami ih tamna loe khawnbang khawnthaw ah angthawk moe, tasa bang tacawt naah, hrangnawk, hrang lakoknawk hoiah vangpui takui misatuh kaminawk to a hnuk; a tamna mah anih khaeah, Aw ka angraeng, kawbangmaw a tih o han boeh? tiah a naa.
Felkelvén pedig jókor reggel az Isten emberének szolgája, kiméne, és ímé seregek vették körül a várost, és lovak és szekerek. És monda néki az ő szolgája: Jaj, jaj, édes uram! mit cselekedjünk?
16 Tahmaa mah, Zii hmah, aicae khaeah kaom kaminawk loe nihcae khaeah kaom kaminawk pongah pop kue, tiah a naa.
Felele ő: Ne félj. Mert többen vannak, a kik velünk vannak, mint a kik ő velök.
17 Elisha mah, Angraeng, anih mah hnuk thai hanah mik amtuengsak ah, tiah lawkthuih. Angraeng mah thendoeng ih mik to amtuengsak; anih mah mae to khet tahang naah, hmai kangqong hrang hoi hrang lakok mah Elisha to takui o, tiah a hnuk.
És imádkozott Elizeus és monda: Óh Uram! nyisd meg kérlek az ő szemeit, hadd lásson. És megnyitá az Úr a szolga szemeit és láta, és ímé a hegy rakva volt tüzes lovagokkal és szekerekkel Elizeus körül.
18 Syria kaminawk anih khaeah angzoh o naah, Elisha mah Angraeng khaeah, Hae kaminawk hae mikmaengsak ah, tiah lawkthuih. To tiah Elisha mah hnik ih lok baktih toengah, Anih mah nihcae to mikmaengsak.
És mikor azok hozzá lementek, könyörgött Elizeus az Úrnak, mondván: Verd meg ezt a népet vaksággal! És megveré őket vaksággal az Elizeus kivánsága szerint.
19 Elisha mah nihcae khaeah, Hae loe loklam na ai, vangpui doeh na ai ni; ka hnukah bang oh, na pakrong o ih kami khaeah kang caeh o haih han, tiah a naa. Elisha mah nihcae to Samaria vangpui ah caeh haih.
És monda nékik Elizeus: Nem ez az út, sem ez a város; jertek el én utánam, és ahhoz a férfiúhoz vezetlek titeket, a kit kerestek. És elvezeté őket Samariába.
20 Vangpui thungah akun o pacoengah, Elisha mah nihcae khaeah, Angraeng nihcae mah hnuk o thai hanah, hae kaminawk ih mik hae amtuengsak ah, tiah lawkthuih. Angraeng mah nihcae ih mik to amtuengsak; nihcae mah khet o naah, nihcae loe Samaria vangpui thungah ni oh o, tiah panoek o.
És mikor bementek Samariába, monda Elizeus: Óh Uram, nyisd meg ezek szemeit, hogy lássanak. És megnyitá az Úr az ő szemeiket és látának, és ímé Samaria közepében voltak.
21 Israel siangpahrang mah nihcae to hnuk naah, Elisha khaeah, Kam pa, nihcae hae ka hum han maw? Ka hum han maw? tiah a naa.
Az Izráel királya pedig mikor látta őket, monda Elizeusnak: Vágván vágassam-é őket, atyám?
22 Anih mah, Hum hmah; na naeh ih kaminawk to sumsen maw, to tih ai boeh loe palaa hoiah hum sai maw? Nihcae hmaa ah buh hoi tui to patoem paeh, a caak o moe, a naek o pacoengah, angmah ih angraeng khaeah amlaem o let nasoe, tiah a naa.
És monda: Ne vágasd. Le szoktad-é vágatni azokat, a kiket karddal vagy kézívvel fogsz el? Adj nékik kenyeret és vizet, hogy egyenek és igyanak, és elmenjenek az ő urokhoz.
23 To pongah nihcae hanah buh thongh pae; nihcae mah caak o moe, naek o pacoengah, angthawk o moe, angmacae angraeng khaeah amlaem o let. To nathuem hoi kamtong Syria misatuh kaminawk Israel prae thungah angzo o ai boeh.
És nagy lakomát szerzett nékik; és miután ettek és ittak, elbocsátá őket. Ők pedig elmenének az ő urokhoz; és ettől fogva többé nem jöttek a siriai portyázó csapatok az Izráel földjére.
24 To pacoengah Syria siangpahrang Ben-Hadad mah angmah ih misatuh kaminawk to pakhueng, misatuk hanah caeh o moe, Samaria vangpui to takui o.
És lőn ezek után, hogy Benhadád, Siria királya összegyűjté egész seregét, és felment és megszállotta Samariát.
25 Samaria vangpui thungah paroeai khokhahaih to oh; hrang lu to phoisa quitazetto hoiah zawh o moe, shekel pangato hoiah pahu aek ahmuen palito thungah ahmuen maeto zawhhaih tue phak karoek to, vangpui to takui o.
És igen nagy inség lett Samariában, mert addig tartották megszállva a várost, míg egy szamárfej nyolczvan ezüst, és egy véka galambganéj öt ezüst lett.
26 Nito naah Israel siangpahrang loe sipae nuiah amkaeh, nongpata maeto mah anih khaeah, Aw ka angraeng, siangpahrang, na bom ah, tiah a naa.
És mikor az Izráel királya a kőfalon széjjeljára, egy asszony kiálta ő hozzá, mondván: Légy segítséggel, uram király!
27 Siangpahrang mah, Angraeng mah na bom ai nahaeloe, kai mah kawbangmaw kang bomh thai tih? Cang atithaih ahmuen, misur thaih pasawhhaih thung hoiah maw kang bomh han? tiah a naa.
A király monda: Ha nem segít meg téged az Isten, hogyan segítselek én meg? A szérűről vagy a sajtóról?
28 Siangpahrang mah nongpata khaeah, Tih raihaih maw na tawnh? tiah a naa. Nongpata mah, Hae nongpata hae kai khaeah angzoh moe, Vaihniah ka caak o hanah na capa to na paek ah, ka capa loe khawnbangah ka caak han, tiah a thuih.
És monda néki a király: Mit akarsz? Monda az: Ez az asszony azt mondta nékem: Add ide a te fiadat, hogy együk meg őt ma, az én fiamat pedig holnap eszszük meg.
29 To pongah ka caa ih angan to ka thongh o moe, ka caak o; khawnbang phak naah anih khaeah, Caak hanah na caa to na paek lai ah, tiah ka naa naah loe, anih mah a caa to hawk ving, tiah a naa.
És megfőztük az én fiamat, és megettük őt. Mikor azután másnap azt mondtam néki: Add ide a te fiadat, hogy azt is együk meg, ő elrejté az ő fiát.
30 Siangpahrang mah to nongpata ih lok to thaih naah, angmah ih khukbuen to asih moe, sipae nui hoiah a caeh, kaminawk mah khet o naah, athung ah angzaeng ih kazii to hnuk o.
Mikor pedig hallotta a király az asszonynak beszédét, megszaggatá az ő ruháit, a mint a kőfalon járt, és meglátta a nép, hogy ímé alól zsákruha van az ő testén.
31 Siangpahrang mah, Vaihniah Shaphat capa Elisha ih lu angmah ih palaeng salakah om vop nahaeloe, Sithaw mah kai hae danpaek nasoe, kanung parai ah doeh sah nasoe, tiah a thuih.
És monda: Úgy cselekedjék velem az Isten és úgy segéljen, ha Elizeusnak, a Sáfát fiának feje ma rajta marad!
32 Elisha loe angmah im ah anghnut, kacoehtanawk doeh a taengah anghnut o toeng; siangpahrang mah a hmaa ah laicaeh to patoeh; toe laicaeh loe pha ai vop, Elisha mah kacoehtanawk khaeah, Hae ih kami humkung mah kai ih lu takroek hanah kami patoeh, tiah na panoek o ai maw? Khenah, laicaeh angzoh naah, thok khaa o thuih khoep ah loe, thok takraeng o thuih caeng ah; anih hnukah kaom atuen loe angmah angraeng ih khok tuen ah na ai maw om tih? tiah a naa.
Elizeus pedig ott ült az ő házában, és együtt ültek vele a vének. És elküldött a király egy férfiat maga előtt. Mielőtt azonban hozzá jutott volna a követ, monda Elizeus a véneknek: Látjátok-é, hogy az a gyilkos hogyan küld ide, hogy a fejemet vétesse? Vigyázzatok, hogy mikor ide ér a követ, zárjátok be az ajtót és szorítsátok meg őt az ajtóban: Ímé az ő ura lábainak dobogása követi őt.
33 Nihcae khaeah lok a thuih li naah, laicaeh loe anih khaeah angzoh tathuk; siangpahrang mah, Khenah, Hae raihaih loe Angraeng khae hoi angzo raihaih ah ni oh; tih han ih Angraeng to ka zing khing han vop loe? tiah a naa.
És mikor még így beszélne velök, már a követ leérkezett hozzá és nyomában a király, és monda: Ímé ilyen veszedelem származott az Úrtól; várjak-é még tovább az Úrra?
