Sofonias 2
1 Panagtigum kamo sa inyong kaugalingon, oo, panagtigum kamo, Oh nasud nga walay kaulaw;
Térjetek eszetekre, s eszméljetek fel, ti, arczátlan nemzet,
2 Sa dili pa ikapahayag ang paghukom, sa dili pa moagi ang adlaw maingon sa tahop, sa dili pa modangat kaninyo ang mabangis nga kasuko ni Jehova, sa dili pa modangat kaninyo ang adlaw sa kasuko ni Jehova.
Mielőtt szűlne a végzés (mint a polyva száll tova az a nap!); míg rátok nem jön az Úr haragjának tüze, míg rátok nem jön az Úr haragjának napja!
3 Pangitaa ninyo si Jehova, kamong tanan nga mga maaghup sa yuta, ug nanagtuman sa iyang mga tulomanon; pangitaa ang pagkamatarung, pangitaa ang pagkamaaghup; tingali kamo pagatagoan sa adlaw sa kasuko ni Jehova.
Keressétek az Urat mindnyájan e föld alázatosai, a kik az ő ítélete szerint cselekesztek; keressétek az igazságot, keressétek az alázatosságot: talán megoltalmaztattok az Úr haragjának napján!
4 Kay ang Gaza pagatalikdan, ug ang Ascalon himoon nga biniyaan; sa kaudtohon ilang papahawaon ang Asdod, ug ang Ecron pagalukahon.
Mert elhagyottá lesz Gáza, Askelon pedig pusztasággá; Asdódot délben űzik el, és Ekron kiirtatik.
5 Alaut ang mga pumoluyo sa kabaybayonan sa dagat, ang nasud sa mga Cheretihanon! Ang pulong ni Jehova batok kaninyo, Oh Canaan, ang yuta sa mga Filistehanon, ikaw pagalaglagon ko, aron nga wala nay pumopuyo.
Jaj a tenger vidékén lakóknak, a Kereteusok nemzetségének! Az Úr igéje ellened van, te Kanaán, Filiszteusok földje; elpusztítalak téged, lakatlanná leszel.
6 Ug ang kabaybayonan sa dagat mahimong mga sibsibanan, uban ang mga payag alang sa mga magbalantay sa mga carnero ug mga toril alang sa mga panon sa carnero.
És a tenger vidéke legelőkké, pásztorok tanyáivá és juhoknak aklaivá lészen.
7 Ug ang baybayon mahimong alang sa mga salin sa balay sa Juda; ilang pasibsibon ang ilang mga panon didto; sa mga balay sa Ascalon sila manghigda sa kagabhion; kay si Jehova nga ilang Dios moduaw kanila, ug magabakwi sa ilang pagkabinihag.
És az a vidék a Júda házának maradékáé lesz, ők legeltetnek azon; estére Askelon házaiban heverésznek, mert meglátogatja őket az Úr, az ő Istenök, és visszahozza az ő foglyaikat.
8 Nadungog ko ang pagtamay sa Moab, ug ang mga pagbiaybiay sa mga anak sa Ammon, nga ilang gitamay sa akong katawohan, ug nanagpadaku sa ilang kaugalingon batok sa ilang utlanan.
Hallottam Moáb gyalázkodását és Ammon fiainak szidalmait, a melyekkel gyalázták népemet, és felfuvalkodtak az ő határok ellen.
9 Busa ingon nga ako buhi, nagaingon si Jehova sa mga panon, ang Dios sa Israel: Sa pagkamatuod ang Moab maingon sa Sodoma, ug ang mga anak sa Ammon maingon sa Gomorra, usa ka katigayonan sa mga kadyapa ug sa mga gahong sa asin ug sa walay-katapusan nga pagkabiniyaan; ang mahabilin sa akong katawohan mangahimong tukbonon nila, ug ang salin sa akong nasud magapanunod kanila.
Azért élek én, mond a Seregeknek Ura, Izráelnek Istene, hogy Moáb olyanná lészen, mint Sodoma, Ammon fiai pedig, mint Gomora: tövistermő föld, só-telep és pusztaság örökre; népem maradéka prédálja fel őket, és nemzetségem ivadékai bírják majd őket.
10 Kini maoy maangkon nila alang sa ilang garbo, tungod kay ilang gitamay ug nagpadaku sila sa ilang kaugalingon batok sa katawohan ni Jehova sa mga panon.
Ez esik meg rajtok az ő kevélységökért, a miért gyalázkodtak és felfuvalkodtak a Seregek Urának népe ellen.
11 Si Jehova magmakalilisang alang kanila; tungod kay iyang pagalaglagon ang tanang mga dios sa yuta; ug ang mga tawo managsimba kaniya, ang tagsatagsa gikan sa iyang puloy-anan, bisan ang tanang mga kapupud-an sa mga nasud.
Rettenetes lesz az Úr ellenök, mert elfogyatja a földnek minden istenét, és néki hódol majd kiki a maga lakhelyén, a pogányoknak is minden szigete.
12 Kamo usab nga mga Etiopiahanon, kamo pagapatyon pinaagi sa akong espada.
Ti is, kúsiak! Fegyverem öli meg őket.
13 ug iyang pagatuy-oron ang iyang kamot batok sa amihanan, ug pagalaglagon ang Asiria, ug pagahimoon nga biniyaan ang Ninive, ug mamala ingon sa kamingawan.
És kinyújtja kezét észak felé, és elveszti Assiriát, Ninivét pusztasággá teszi, kietlenné, mint egy sivatag.
14 Ug ang mga panon sa kahayupan managlubog sa kinataliwad-an niya, ang tanang mga mananap sa mga nasud; lakip ang pelicano ug ang baboy nga tunokon magapuyo sa mga kaulohang ciudad; ang ilang tingog manag-awit diha sa mga tamboanan; ang pagkabiniyaan anaa sa mga tukmaan sa pultahan; kay iyang gihuboan ang kasangkapan nga cedro.
És nyájak heverésznek bensejében, mindenféle állatok serege: pelikán és sündisznó hálnak párkányain, az ablakban azoknak szava hangzik, a küszöbön omladék lészen, mert lefosztatott a czédrus!
15 Mao kini ang malipayong ciudad nga nagapuyo sa walay pagtagad, nga nag-ingon sa iyang kasingkasing: Ako mao man, ug walay lain gawas kanako; naunsa ang iyang pagkahimong biniyaan, usa ka dapit nga pagalubgan sa mga mananap! ang tagsatagsa nga molabay kaniya mosutsut sa pagbiaybiay, ug magamira-mira sa iyang kamot.
Ímé, a víg város, a bátorságban lakozó, a mely ezt mondja vala szívében: Én vagyok és nincs kívülem más! milyen pusztasággá lőn, vadak tanyájává, a ki átmegy rajta, mind süvöltöz és csapkodja kezét.
