< Awit sa mga Awit 8 >

1 Oh nga ikaw unta mahisama sa akong igsoon nga lalake, Nga nagsuso sa dughan sa akong inahan? Sa diha nga hikit-an ko ikaw sa gawas, halokan ko ikaw; Oo, ug walay bisan kinsa mobiaybiay kanako.
Vajha lennél nékem én atyámfia, ki az én anyámnak emlőjét szopta, hogy téged kivül találván megcsókolnálak; még sem útálnának meg engem.
2 Mandoan ko ikaw, ug dad-on ko ikaw sa balay sa akong inahan, Nga magatudlo kanako; Paimnon ko ikaw sa sinimbugan nga vino, Gikan sa duga sa akong granada.
Elvinnélek, bevinnélek anyámnak házába, te oktatgatnál engem, én meg borral itatnálak, fűszeressel, gránátalma borral.
3 Ang iyang kamot nga wala paunlanan sa akong ulo, Ug ang iyang kamot nga too magagakos kanako.
Az ő balkeze az én fejem alatt, és jobbkezével megölel engem.
4 Isugo ko kaninyo, Oh mga anak nga babaye sa Jerusalem, Aron dili ninyo lihokon ni pukawon ang akong hinigugma, Hangtud nga siya mahimuot.
Kényszerítlek titeket, Jeruzsálemnek leányai, miért költenétek és miért serkentenétek fel a szerelmet, mígnem ő akarja?
5 Kinsa ba kini nga miabut gikan sa kamingawan, Nga nagapauraray sa iyang hinigugma? Sa ilalum sa kahoy nga mansana gipukaw ko ikaw: Didto ang imong inahan gisakitan sa pag-anak kanimo, Didto nagpahimugso siya kanimo, ang nanganak kanimo,
Kicsoda ez a ki feljő a pusztából, a ki az ő szerelmeséhez támaszkodik? Az almafa alatt költöttelek fel téged, ott szült téged a te anyád, ott szült téged a te szülőd!
6 Himoa ako nga ingon sa usa ka patik sa imong kasingkasing; Ingon sa usa ka patik sa imong bukton: Kay ang gugma kusganon sama sa kamatayon; Ang pangabugho mabangis ingon sa Sheol; Ang mga pangidlap niana mao gayud ang pangidlap sa kalayo, Ang siga gayud ni Jehova. (Sheol h7585)
Tégy engem mintegy pecsétet a te szívedre, mintegy pecsétet a te karodra; mert erős a szeretet, mint a halál, kemény, mint a sír a buzgó szerelem; lángjai tűznek lángjai, az Úrnak lángjai. (Sheol h7585)
7 Ang daghang mga tubig dili makapalong sa gugma, Ni ang mga baha makalumos niini; Kong ang usa ka tawo magahatag sa tanan niyang mga butang sa iyang balay alang sa gugma, Siya pagatamayon gayud.
Sok vizek el nem olthatnák e szeretetet: a folyóvizek sem boríthatnák azt el: ha az ember minden házabeli marháját adná is e szeretetért, mégismegvetnék azt.
8 Kami adunay usa ka igsoong babaye nga diyutay, Ug siya wala pay mga dughan: Unsa ang among buhaton alang sa among igsoon nga babaye Sa adlaw nga siya pagasultihan?
Kicsiny húgunk van nékünk, a kinek nincsen még emlője; mit cselekedjünk a mi húgunk felől, a napon, melyen arról szót tesznek?
9 Kong siya usa man ka paril, Tukoron namo sa ibabaw niya ang usa ka diyutay nga torre nga salapi: Kong siya usa man ka ganghaan, Among salipdan siya sa mga tabla nga cedro.
Ha ő kőfal, építünk azon ezüstből palotát; ha pedig ajtó ő, elrekesztjük őt czédrus-deszkával.
10 Ako maoy usa ka paril, ug ang akong mga dughan sama sa mga torre niana: Unya ako sa iyang mata ingon sa usa nga nakakaplag ug pakigdait.
Mikor én olyan leszek, minta kőfal, és az én emlőim, mint a tornyok; akkor olyan leszek ő előtte, mint a ki békességet nyer.
11 Si Salomon may usa ka parrasan sa Baal-hamon; Ang parrasan iyang gibilin sa mga magbalantay, Ang tagsatagsa kinahanglan maghatag alang sa bunga niana, ug usa ka libo ka book nga salapi.
Szőlője volt Salamonnak Baálhamonban, adta az ő szőlejét a pásztoroknak, kiki annak gyümölcséért hoz ezer-ezer ezüst siklust.
12 Ang akong parrasan, nga ako gayud, ania sa akong atubangan: Ikaw, Oh Salomon, magadawat ug usa ka libo, Ug kadtong magbalantay sa mga bunga niana ila ang duha ka gatus.
Az én szőlőmre, mely én reám néz, nékem gondom lesz: az ezer siklus, Salamon, tiéd legyen, a kétszáz annak gyümölcsének őrizőié.
13 Ikaw nga nagapuyo sa mga tanaman, Ang mga kauban nagapamati sa imong tingog: Padungga ako niana.
Oh te, a ki lakol a kertekben! A te társaid a te szódra figyelmeznek; hadd halljam én is.
14 Pagdali, hinigugma ko, Ug magpakasama ka sa usa ka lagsaw nga lake kun sa usa ka batan-ong osa Sa ibabaw sa kabukiran sa igpapahumot.
Fuss én szerelmesem, és légy hasonló a vadkecskéhez, vagy a szarvasnak fiához, a drága füveknek hegyein!

< Awit sa mga Awit 8 >