Awit sa mga Awit 1
1 Ang Awit sa mga alawiton, nga iya ni Salomon.
Énekek éneke, mely Salamoné.
2 Kanako pahaloka siya sa mga halok sa iyang ngabil; Kay ang imong gugma labaw kay sa vino.
Csókoljon meg engem az ő szájának csókjaival; mert a te szerelmeid jobbak a bornál.
3 Ang imong mga lana adunay maayong kahumot; Ang imong ngalan sama sa lana nga gibubo; Busa ang mga ulay nahagugma kanimo.
A te drága kenetid jók illatozásra; a te neved kiöntött drága kenet; azért szeretnek téged a leányok.
4 Daniha ako; kami modalagan sunod kanimo: Ang hari midala kanako ngadto sa iyang mga lawak; Mahinangop ug magakalipay kami diha kanimo; Magahisgot kami sa imong gugma labaw kay sa vino: Sa pagkamatul-id sila nahagugma kanimo.
Vonj engemet te utánad, hadd fussunk! Bevitt engem a király az ő ágyasházába; örvendezünk és vígadunk te benned, előszámláljuk a te szerelmeidet, melyek jobbak a bornál, méltán szeretnek téged.
5 Ako maitum, apan matahum. Oh kamo nga mga anak nga babaye sa Jerusalem, Sama sa mga balong-balong sa Cedar, Sama sa mga tabil ni Salomon.
Fekete vagyok, de szép, Jeruzsálem leányai; mint Kédár sátrai és Salamon szőnyegei.
6 Ayaw pagtan-aw kanako, kay ako maitum man, Tungod kay ang adlaw nagpaig kanako. Mga anak nga lalake sa akong inahan nangasuko batok kanako; Ako gihimo nila nga magbalantay sa kaparrasan; Apan ang akong kaugalingon nga kaparrasan wala nako bantayi.
Ne nézzetek engem, hogy én fekete vagyok, hogy a nap lesütött engem; az én anyámnak fiai ellenem megharagudtak, a szőlőknek őrizőjévé tettek engem, – a magam szőlőjét nem őriztem.
7 Sayri ako, Oh ikaw nga gihigugma sa akong kalag, Asa ikaw magpasibsib sa imong panon sa carnero: Asa ikaw magpapahulay sa imong hayup maudto: Kay ngano man nga ako mahimo nga sama niadtong hingsalipdan Haduol sa mga panon sa imong mga kauban?
Mondd meg nékem, te, a kit az én lelkem szeret, hol legeltetsz, hol deleltetsz délben; mert miért legyek én olyan, mint a ki elfátyolozza magát, társaid nyájainál?
8 Kong ikaw wala masayud, Oh ikaw nga labing maanyag sa mga kababayen-an, Umadto ka sa imong dalan duol sa mga tunob sa mga panon, Ug pasibsiba ang imong mga nati nga kanding duol sa mga balong-balong sa mga magbalantay.
Mivelhogy nem tudod, oh asszonyok között legszebb! jőjj ki a nyájnak nyomdokain, és őrizd a te kecskéidet a pásztoroknak sátorai körül.
9 Giindig ko ikaw, Oh gugma ko, Sa usa ka kabayo sa mga carro ni Faraon.
A Faraó szekereiben való paripákhoz hasonlítlak téged, én mátkám.
10 Ang imong mga aping matahum uban sa mga sinalapid sa buhok. Ang imong liog uban sa mga kolintas nga mutya.
Szépek a te orczáid a halántékra valólánczokban, a te nyakad a gyöngysorokban.
11 Buhatan ikaw namo ug mga sinalapid nga bulawan Nga may tarogong salapi.
Arany lánczokat csinálunk néked, ezüstből csinált gyöngyökkel.
12 Samtang ang hari naglingkod diha sa iyang lamesa, Ang akong nardo mipaalimyon sa iyang kahumot.
Mikor a király az ő asztalánál ül, nárdusnak jóillatja származik én tőlem.
13 Ang akong hinigugma alang kanako sama sa usa ka hugpong sa mirra, Nga napaoraray sa taliwala sa akong mga dughan.
Olyanaz én szerelmesem nékem, mint egy kötés mirha, mely az én kebeleim között hál.
14 Ang akong hinigugma alang kanako sama sa usa ka pongpong sa bulak nga copher Diha sa kaparrasan sa Engadi.
Mint az Engedi szőlőiben a cziprusfürt, olyannékem az én szerelmesem.
15 Ania karon, maanyag ikaw, gugma ko; Ania karon, maanyag man ikaw; Ang imong mga mata sama sa mga salampati.
Ímé, szép vagy én mátkám, ímé, szép vagy, a te szemeid olyanok, mint a galambok.
16 Ania karon, maanyag ikaw, gugma ko, oo, makapahimuot: Ingon man ang atong higdaanan malunhaw.
Ímé, te is szép vagy én szerelmesem, gyönyörűséges, és a mi nyoszolyánk zöldellő.
17 Kahoy nga cedro ang sagbayan sa atong balay, Ug ang atong mga katsaw kahoy nga cipres.
A mi házainknak gerendái czédrusfák, és a mi mennyezetünk cziprusfa.
