Mga Salmo 79

1 Oh Dios, ang mga nasud mingdangat nganhi sa imong panulondon; Ang imong balaan nga templo ilang gipasipad an; Gibutang nila ang Jerusalem sa mga pinundok.

Aszáf zsoltára. Oh Isten, pogányok jöttek be örökségedbe, megfertőztették szent templomodat, Jeruzsálemet kőhalommá tették.

2 Gipakaon nila sa kalanggaman sa kalangitan ang mga lawas nga nangamatay sa imong mga alagad, Ang unod sa imong mga balaan, ngadto sa mga mananap sa yuta.

Szolgáid holttestét az ég madarainak adták eledelül, szenteid húsát a föld vadjainak.

3 Ilang giula ang ilang dugo sama sa tubig nga naglibut sa Jerusalem; Ug walay bisan kinsa nga minglubong kanila.

Ontották véröket, mint a vizet Jeruzsálem körül, s nem volt, a ki eltemette volna őket.

4 Nahimo kaming usa ka talamayon sa among isigkatawo, Usa ka yubitonon ug kataw-anan kanila nga nanaglibut kanamo.

Gyalázattá lettünk szomszédaink előtt, csúfságul és nevetségül a körültünk lakóknak.

5 Hangtud anus-a ba, Oh Jehova? maaligutgut ka sa walay katapusan? Magasiga ba ang imong pangabugho sama sa kalayo?

Meddig haragszol Uram, szüntelen? meddig gerjedez féltő szerelmed, mint a tűz?

6 Ibubo ang imong kaligutgut ibabaw sa mga nasud nga wala makaila kanimo, Ug ibabaw sa mga gingharian nga wala managsangpit sa imong ngalan.

Ontsd ki haragodat a pogányokra, a kik nem ismernek téged, és az országokra, a melyek nem hívják segítségül a te nevedet;

7 Kay ilang gilamoy si Jacob; Ug ilang gilumpag ang iyang puloyanan.

Mert megemésztették Jákóbot, és hajlékát elpusztították.

8 Ayaw hinumdumi batok kanamo ang mga kasal-anan sa among mga amahan: Sa madali ipasugat kami sa imong malomong kalooy; Kay kami gipaubos na gayud kaayo.

Ne emlékezzél meg rovásunkra elődeink vétkéről; siess elénk irgalmasságoddal, mert megnyomorodunk nagyon.

9 Tabangi kami, Oh Dios, sa among kaluwasan, tungod sa himaya sa imong ngalan; Ug luwasa kami, ug palaa ang among mga sala tungod sa imong ngalan.

Segíts meg bennünket, szabadító Istenünk, a te nevednek dicsőségéért; ments meg minket és bocsásd meg vétkeinket a te nevedért.

10 Nganong manag-ingon ang mga nasud: Hain ba ang ilang Dios? Itugot nga ang pagbalus sa dugo sa imong mga alagad nga ilang giula Mahibaloan sa mga nasud sa among mga pagtan-aw.

Minek mondanák a pogányok: Hol az ő Istenök? Legyen nyilvánvaló a pogányokon szemeink láttára a te szolgáid kiontott véréért való bosszúállásod.

11 Modangat unta sa atubangan nimo ang pagpanghupaw sa mga binilanggo: Sumala sa pagkadaku sa imong kagahum bantayi kadtong mga natudlo sa kamatayon;

Jusson elődbe a foglyok könyörgése; karod hatalmával tartsd meg a halálnak eme fiait;

12 Ug ulii ang among mga isigkatawo sa pito ka pilo ngadto sa ilang sabakan Sa ilang pagpasipala nga ilang gipakaulaw kanimo, Oh Ginoo.

És fizess meg szomszédaink keblébe hétszeresen a gyalázatért, a melylyel illettek téged, oh Uram!

13 Busa kami nga imong katawohan ug mga carnero sa imong sibsibanan Magahatag kanimo sa mga pasalamat sa walay katapusan: Among igapasundayag ang imong mga pagdayeg sa tanang mga kaliwatan.

Mi pedig, a te néped és a te legelőd nyája, hálát adunk néked mindörökké, s nemzedékről-nemzedékre hirdetjük a te dicséretedet!