Pagbangotan 5
1 Hinumdumi, Oh Jehova, kong unsay nahitabo kanamo: Sud-onga, ug tan-awa ang among kaulaw.
Emlékezzél meg Uram, mi esett meg rajtunk; tekintsd meg és lásd meg gyalázatunkat!
2 Ang among kabilin nahulog ngadto sa mga dumuloong, Ang among mga balay ngadto sa mga lumalangyaw.
A mi örökségünk idegenekre szállt; házaink a jövevényekéi.
3 Kami mga ilo ug walay mga amahan; Ang among mga inahan nangahimong mga balo.
Apátlan árvák lettünk; anyáink, mint az özvegyek.
4 Kami nag-inum sa among tubig nga binayloan sa salapi; Ang among kahoy ginabaligya na kanamo.
Vizünket pénzért iszszuk, tűzifánkat áron kapjuk.
5 Ang mga maglulutos kanamo nagaungot sa among mga liog: Kami gikapuyan ug walay pahulay.
Nyakunknál fogva hajtatunk; elfáradtunk, nincsen nyugtunk.
6 Among gihatag ang kamot ngadto sa mga Egiptohanon, Ug sa mga Asiriahanon, aron tagbawon sa tinapay.
Égyiptomnak adtunk kezet, az assziroknak, hogy jóllakjunk kenyérrel.
7 Ang among mga amahan nanagpakasala, ug wala na; Ug among giantus ang ilang kasal-anan.
Apáink vétkeztek; nincsenek; mi hordozzuk vétkeiket.
8 Ang mga sulogoon maoy nagahari kanamo: Walay makaluwas kanamo gikan sa ilang kamot.
Szolgák uralkodnak rajtunk; nincs a ki megszabadítson kezökből.
9 Makuha namo ang among tinapay uban ang peligro sa among kinabuhi, Tungod sa espada didto sa kamingawan.
Életünk veszélyeztetésével szerezzük kenyerünket a pusztában levő fegyver miatt.
10 Ang among panit maitum sama sa usa ka hudno, Tungod sa makasunog nga kainit sa kagutmanan.
Bőrünk, mint a kemencze, megfeketedett az éhség lázától.
11 Ginalugos nila ang mga babaye didto sa Sion, Ang mga ulay sa ciudad sa Juda.
Az asszonyokat meggyalázták Sionban, a szűzeket Júda városaiban.
12 Ang mga principe ginabitay pinaagi sa ilang mga kamot: Ang mga nawong sa mga anciano wala tahura.
A fejedelmeket kezökkel akasztották fel; a vének orczáit nem becsülik.
13 Ang mga batan-ong lalake maoy nanagpas-an sa galingan; Ug ang kabataan gipahiumod sa ilalum sa kahoy.
Az ifjak a kézi malmot hordozzák, és a gyermekek a fahordásban botlanak el.
14 Ang mga anciano namiya sa pultahan, Ang mga batan-ong lalake namiya sa ilang honi.
A vének eltüntek a kapuból, megszüntek az ifjak énekelni.
15 Ang kalipay sa among kasingkasing mihunong na; Ang among sayaw nahimong pagminatay.
Oda van a mi szívünk öröme, gyászra fordult a mi körtánczunk.
16 Ang purongpurong nahulog gikan sa among ulo: Alaut kami kay kami nakasala man!
Elesett a mi fejünknek koronája, jaj most nékünk mert vétkeztünk!
17 Tungod niini ang among kasingkasing nagakaluya; Tungod niining mga butanga ang among mga mata lubog na.
Ezért lett beteg a mi szívünk, ezekért homályosodtak meg a mi szemeink;
18 Tungod sa bukid sa Sion, nga mamingaw: Ang mga milo nagalakaw sa ibabaw niana.
A Sion hegyéért, hogy elpusztult; rókák futkosnak azon!
19 Ikaw, Oh Jehova, magapabilin sa walay katapusan; Ang imong trono nagapadayon gikan sa kaliwatan ngadto sa kaliwatan.
Te Uram örökké megmaradsz; a te királyi széked nemzedékről nemzedékre!
20 Ngano man nga nalimot ka kanamo sa walay katapusan, Ug mibiya kanamo sa hataas kaayong panahon?
Miért feledkezel el örökre mi rólunk? miért hagysz el minket hosszú időre?
21 Pabalika kami nganha kanimo, Oh Jehova, ug kami mamalik; Bag-oha ang among mga adlaw ingon sa kanhing panahon.
Téríts vissza Uram magadhoz és visszatérünk; újítsd meg a mi napjainkat, mint régen.
22 Apan giay-ran mo sa tuman kami; Ikaw naligutgut sa hilabihan batok kanamo.
Mert bizony-bizony megvetettél minket; megharagudtál ránk felettébb!
