Job 6
1 Unya si Job mitubag ug miingon:
Jób pedig felele, és monda:
2 Ah, kong gitimbang pa lamang unta ang akong pag-agulo, Ug gipahaluna sa timbangan ang tanan ko nga kagul-anan!
Oh, ha az én bosszankodásomat mérlegre vetnék, és az én nyomorúságomat vele együtt tennék a fontba!
3 Kay karon kini mabug-at labi pa kay sa balas sa mga dagat: Busa, nahinanali ang akong mga pulong.
Bizony súlyosabb ez a tenger fövenyénél; azért balgatagok az én szavaim.
4 Kay ang pana sa Makagagahum kanako mingtaroy, Ug sa hilo niana ang akong kalag nagainum: Ug ang mga kalisang sa Dios nakiggubat batok kanako.
Mert a Mindenható nyilai vannak én bennem, a melyeknek mérge emészti az én lelkemet, és az Istennek rettentései ostromolnak engem.
5 Magabihihi ba ang asnong ihalas kong siya may balili? Kun magainga ba ang vaca sa ibabaw sa iyang kompay?
Ordít-é a vadszamár a zöld füvön, avagy bőg-é az ökör az ő abrakja mellett?
6 Ang butang nga walay lami makaon ba kong walay asin? Kun ang puti sa itlog aduna bay lami?
Vajjon ízetlen, sótalan étket eszik-é az ember; avagy kellemes íze van-é a tojásfehérnek?
7 Ang akong kalag magadumili sa paghikap kanila; Sila sama sa mga kalan-on nga maluod kanako.
Lelkem iszonyodik érinteni is; olyanok azok nékem, mint a megromlott kenyér!
8 Oh nga itugot unta kanako ang akong ginapangayo; Ug ang Dios magahatag kanako sa butang nga akong ginapangandoy!
Oh, ha az én kérésem teljesülne, és az Isten megadná, amit reménylek;
9 Bisan kini kong makapahimuot sa Dios sa pagdugmok kanako; Nga buhian unta niya ang iyang kamot, ug putlon ako!
És tetszenék Istennek, hogy összetörjön engem, megoldaná kezét, hogy szétvagdaljon engem!
10 Ug mao kana unta ang akong kalipay, Oo, pakasadyaa ako sa kasakit nga dili mopagawas, Nga ako wala maglimod sa mga pulong sa Balaan.
Még akkor lenne valami vigasztalásom; újjonganék a fájdalomban, a mely nem kimél, mert nem tagadtam meg a Szentnek beszédét.
11 Unsa ba ang akong kusog, nga ako magapaabut man? Ug unsa ang akong katapusan nga ako magapailob?
Micsoda az én erőm, hogy várakozzam; mi az én végem, hogy türtőztessem magam?!
12 Ang akong kusog, kusog ba sa mga bato? Kun ang akong unod tumbaga ba?
Kövek ereje-é az én erőm, avagy az én testem aczélból van-é?
13 Dili ba mao man nga ako walay katabang gikan sa akong kaugalingon, Ug nga ang kaalam gipapahawa na gikan kanako?
Hát nincsen-é segítség számomra; avagy a szabadulás elfutott-é tőlem?!
14 Kaniya nga hapit na mautas, kinahanglan nga ang usa ka higala magpadayag sa kalolot; Bisan niadtong magabiya sa kahadlok sa Makagagahum.
A szerencsétlent barátjától részvét illeti meg, még ha elhagyja is a Mindenhatónak félelmét.
15 Ang akong kaigsoonan nagpaila kanako nga mga malimbongon sama sa usa ka sapa, Sama sa tubig sa kasapaan nga mangagi sa madali;
Atyámfiai hűtlenül elhagytak mint a patak, a mint túláradnak medrükön a patakok.
16 Nga maitum tungod sa yelo, Ug diin ang nieve magatago.
A melyek szennyesek a jégtől, a melyekben olvadt hó hömpölyög;
17 Sa panahon nga sila mainit-init, sila mangawala, Sa mating-init, mangawagtang sila sa ilang dapit.
Mikor átmelegülnek, elapadnak, a hőség miatt fenékig száradnak.
18 Ang mga magbabaklay nga nangagi sa ilang dalan managlikay; Sila mangadto sa kausikan, ug mangawagtang.
Letérnek útjokról a vándorok; felmennek a sivatagba utánok és elvesznek.
19 Ang mga panon sa mga magbabaklay sa Teman mingtan-aw, Ang mga kapundokan sa Saba minghulat kanila.
Nézegetnek utánok Téma vándorai; Sébának utasai bennök reménykednek.
20 Sila gipakaulawan kay sila minglaum; Sila nanganhi ug nangalibug.
Megszégyenlik, hogy bíztak, közel mennek és elpirulnak.
21 Kay karon kamo wala nay hinungdan; Nakatan-aw kamo ug usa ka kalisang, ug nangahadlok kamo.
Így lettetek ti most semmivé; látjátok a nyomort és féltek.
22 Nag-ingon ba ako: Ihatag kanako? Kun, Hatagi ako ug gasa gikan sa inyong bahandi?
Hát mondtam-é: adjatok nékem valamit, és a ti jószágotokból ajándékozzatok meg engem?
23 Kun, Luwasa ako gikan sa kamot sa kaaway? Kun, Bawia ako gikan sa kamot sa mga malupigon?
Szabadítsatok ki engem az ellenség kezéből, és a hatalmasok kezéből vegyetek ki engem?
24 Tudloi ako ug ako mohilum; Ug pasabta ako kong hain ako masayup.
Tanítsatok meg és én elnémulok, s a miben tévedek, értessétek meg velem.
25 Daw unsa ka ugdang ang mga pulong sa katul-id! Apan ang inyong pagbadlong, unsay gibadlong niana?
Oh, mily hathatósak az igaz beszédek! De mit ostoroz a ti ostorozásotok?
26 Naghunahuna ba kamo sa pagbadlong sa mga pulong, Kay nakita ang mga pakigpulong sa usa nawad-an sa paglaum sama sa hangin?
Szavak ostorozására készültök-é? Hiszen a szélnek valók a kétségbeesettnek szavai!
27 Oo, kamo morifa tungod sa mga ilo, Ug igabaligya ang inyong mga higala.
Még az árvának is néki esnétek, és sírt ásnátok a ti barátotoknak is?!
28 Busa karon ikahimuot ninyo ang pagsud-ong kanako; Kay sa pagkamatuod ako dili magbakak sa inyong atubangan.
Most hát tessék néktek rám tekintenetek, és szemetekbe csak nem hazudom?
29 Bumalik, ipakilooy ko kaninyo, isalikway ang pagkadili-matarung; Oo, bumalik pag-usab, ang akong tinguha matarung.
Kezdjétek újra kérlek, ne legyen hamisság. Kezdjétek újra, az én igazságom még mindig áll.
30 Anaa bay dili matarung sa akong dila? Dili ba ang akong igtitilaw makaila sa mga butang nga malaw-ay?
Van-é az én nyelvemen hamisság, avagy az én ínyem nem veheti-é észre a nyomorúságot?
