Isaias 52
1 Pagmata, pagmata, isul-ob ang imong kusog, Oh Sion; isul-ob ang imong matahum nga mga bisti, Oh Jerusalem, ang balaan nga ciudad: kay sukad karon wala nay moanha kanimo nga dili sinircumcisionan ug mahugaw.
Serkenj föl, serkenj föl, öltözd fel erősségedet, Sion, öltözzél fel ékességed ruháiba, Jeruzsálem, szent város, mert nem lép te beléd többé körülmetéletlen, tisztátalan!
2 Yabyabi ang imong kaugalingon gikan sa abug; tindog, lingkod sa imong trono, Oh Jerusalem: buhi ang imong kaugalingon gikan sa mga higot sa imong liog, Oh binihag nga anak nga babaye sa Sion.
Rázd ki magad a porból, kelj fel, ülj fel Jeruzsálem, oldd ki magadat nyakad bilincseiből, Sion fogoly leánya!
3 Kay kini mao ang giingon ni Jehova: Sa walay bili kamo gibaligya; ug pagalukaton kamo sa wala salapi.
Mert így szól az Úr Isten: Ingyen adattatok el, és nem pénzen váltattok meg!
4 Kay kini mao ang giingon sa Ginoong Jehova: Ang akong katawohan sa sinugdan nanlugsong ngadto sa Egipto aron sa pagpuyo didto: ug ang Asiriahanon mingdaugdaug kanila sa walay gipasikaran.
Mert így szól az Úr Isten: Égyiptomba ment alá népem először, hogy ott bujdossék, és azután Assiria nyomorgatá őt ok nélkül.
5 Busa karon, unsa bay akong pagabuhaton dinhi, nagaingon si Jehova, sanglit ang akong katawohan ginaagaw sa walay bili? sila nga nagahari kanila nanag-uwang, nagaingon si Jehova, ug ang akong ngalan sa kanunay sa tibook nga adlaw ginapasipalahan.
És most mit tegyek itt? szól az Úr, hiszen népem elvitetett ok nélkül, és a rajta uralkodók ujjonganak, szól az Úr, és nevem szüntelen mindennap gúnyoltatik.
6 Tungod niini ang akong katawohan makaila sa akong ngalan: busa sila makaila niadtong adlawa nga ako mao siya nga nagasulti: Ania karon, mao manako.
Ezért hadd ismerje meg népem az én nevemet, ezért ama napon! Hogy én vagyok, a ki mondom: Ímé, itt vagyok!
7 Pagkatahum sa ibabaw sa kabukiran sa mga tiil niadtong nanagdala sa mga maayong balita, nga nanagmantala sa pakigdait, nga nanagdala ug mga maayong balita sa kaayohan, nga nanagmantala sa kaluwasan, nga nanag-ingon sa Sion: Ang imong Dios nagahari!
Mily szépek a hegyeken az örömmondónak lábai, a ki békességet hirdet, jót mond, szabadulást hirdet, a ki ezt mondja Sionnak: Uralkodik a te Istened!
8 Ang tingog sa imong mga magbalantay! ila nga gipatugbaw ang ilang tingog, nanagdungan sila sa pag-awit; kay sila makakita sa mata ug mata, sa diha nga si Jehova mobalik na sa Sion.
Halld őrállóidat! felemelik szavokat, ujjonganak egyetemben, mert szemtől-szembe látják, hogy mint hozza vissza Siont az Úr!
9 Hunat sa paglipay, panag-awit sa pagdungan, kamo nga nangagun-ob nga mga dapit sa Jerusalem; kay gilipay na ni Jehova ang iyang katawohan, iyang gitubos na ang Jerusalem.
Ujjongva énekeljetek mindnyájan, Jeruzsálem romjai, mert megvígasztalá az Úr népét, megváltá Jeruzsálemet.
10 Gihukasan ni Jehova ang iyang balaan nga bukton diha sa mga mata sa tanang mga nasud; ug ang tanang mga kinatumyan sa yuta nakakita na sa kaluwasan sa atong Dios.
Feltűrte az Úr szent karját minden népeknek szemei előtt, hogy lássák a föld minden határai Istenünk szabadítását!
11 Pahalayo kamo, pahalayo kamo, gumula kamo gikan dinha, ayaw pagkamkam ug butang nga mahugaw: ; gumula kamo sa iyang taliwala; panaghinlo kamo sa inyong kaugalingon, kamo nga nanagdala sa mga sudlanan ni Jehova.
Távozzatok, távozzatok, jertek ki, onnan, tisztátalant ne illessetek, jertek ki közülök, tisztítsátok meg magatokat, a kik az Úr edényeit hordozzátok.
12 Kay kamo dili managgula nga managdali, ni manlakaaw kamo nga magakalagiw: kay si Jehova magauna kaninyo; ug ang Dios sa Israel maoy magapalikod kaninyo.
Mert ne sietséggel jertek ki, és ne futással menjetek; mert előttetek megy az Úr, és követni fog Izráel Istene!
13 Ania karon, ang akong alagad magahimo sa pagkabuotan, siya pagabayawon ug igapataas ug mahataas gayud kaayo.
Ímé, jó szerencsés lesz szolgám, magasságos, felséges és dicső lesz nagyon.
14 Sama sa kadaghanan nanghibulong kanimo (ang niyang nawong nasamadsamaran gayud labaw kay sa bisan kinsa nga tawo, ug ang iyang dagway labaw pa kay sa mga anak sa mga tawo),
Miképen eliszonyodtak tőled sokan, oly rút, nem emberi volt ábrázatja, és alakja sem ember fiaié volt:
15 Sa pagkaagi nga siya magabisibis sa daghanang mga nasud; ang mga hari managtak-um sa ilang mga baba sa atubangan niya: kay kadtong wala pa ikasugilon kanila makita nila; ug kadtong wala nila hidunggi, ila nga hisabtan.
Akképen ejt ámulatba sok népeket; fölötte a királyok befogják szájokat, mert a mit nékik nem beszéltek volt, azt látják, és mit nem hallottak volt, arra figyelnek.
