Isaias 50
1 Mao kini ang giingon ni Jehova: Hain man ang sulat sa pakigbulag sa imong inahan, nga tungod niini ako siya nga gibiyaan? kun kinsa sa akong mga gipangutangan gibaligyaan ko kaninyo? Ania karon, tungod sa inyong mga kasal-anan nabaligya kamo, ug tungod sa inyong mga paglapas nabiniyaan ang inyong inahan.
Így szól az Örökkévaló: hol van anyátok válólevele, mellyel elküldöttem, vagy ki az hitelezőim közül, kinek eladtalak benneteket? Lám bűneitekért eladattatok és bűntetteitekért elküldetett anyátok.
2 Ngano man nga sa akong pag-abut walay tawo? sa akong pagtawag, wala bay usa nga mitubag? Giputlan ba gayud ang akong kamot aron kini dili makagtubos? kun wala ba akoy gahum aron sa pagluwas? Ania karon, tungod sa akong pagbadlong gipamala ko ang dapat, gihimo ko ang mga sapa nga usa ka kamingawan: ang ilang mga isda nangabaho, tungod kay wala nay tubig, ug nangamatay tungod sa kauhaw.
Miért jöttem és nem volt senki, szólítottam és nem felelt senki? Vajon rövid lett-e már a kezem a megváltásra, avagy nincs-e erő bennem a megmentésre? Lám dorgálásommal kiszárasztom a tengert, teszek folyókat pusztává, megbűzhödik a haluk víznek híján és meghal a szomjúságtól.
3 Ako nagsaput sa mga langit sa kangitngit, ug ako naghimo sa sako nga ilang tabon.
Sötétségbe öltöztetem az egeket és zsákot teszek ruhájukká.
4 Ang Ginoong Jehova nagahatag kanako sa dila niadtong mga tinon-an, aron mahibalo ako sa paglig-on uban ang mga pulong nga angay kaniya nga gikapuyan: siya nagapukaw sa buntagbuntag, siya nagapukaw sa akong igdulungog aron sa pagpamati ingon kanila nga mga tinon-an.
Az Úr, az Örökkévaló, tanultak nyelvét adta nekem, hogy tudjam fölsegíteni a bágyadtat szóval; fölkelti, reggelenként fölkelti fülemet, hogy hallgassak rá, mint a tanultak.
5 Ang Ginoong Jehova nag-abli sa akong igdulungog, ug ako wala magmasinuklanon, ni motalikod.
Az Úr, az Örökkévaló megnyitotta fülemet, én meg nem voltam engedetlen, hátra nem húzódtam.
6 Ako naghatag sa akong likod sa mga maghahampak, ug sa akong mga aping kanila nga nanag-ibut sa buhok; wala nako tagoi ang akong nawong gikan sa kaulaw ug pagluwa.
Hátamat odaadtam az ütőknek és orcáimat a tépőknek, arcomat nem rejtettem el gyalázásoktól és köpéstől.
7 Kay ang Ginoong Jehova mobulig kanako; tungod niini ako, wala paglibuga; busa gipahaluna ko ang akong nawong sama sa usa ka batong lag-it, ug ako nasayud nga ako dili pagapakaulawan.
De az Úr, az Örökkévaló segít rajtam, azért nem szégyenültem meg, azért olyanná tettem arcomat, mint a kova, és tudtam, hogy nem vallok szégyent.
8 Siya nga nagapamatarung kanako; ania sa haduol kinsa bay makigbisug batok kanako? magtingub kita sa pagtindog: kinsa bay akong kabatok? paduola siya kanako.
Közel van az én igazolóm, ki pörölhet velem? Álljunk elő együtt! Ki az én ellenfelem? Lépjen ide hozzám!
9 Ania karon, ang Ginoong Jehova motabang kanako; kinsa ba siya nga magasilot kanako? tan-awa, silang tanan mangagabok ingon sa saput; ang tangkob magakutkot kanila.
Lám az Úr, az Örökkévaló segít nekem; ki az, ki engem elítélne? Lám, mindnyájuk elkopnak mint a ruha, moly eszi meg őket.
10 Kinsa ba ang anaa sa taliwala ninyo nga nagakahadlok kang Jehova, nga nagatuman sa tingog sa iyang alagad? siya nga nagalakaw sa kangitngitan, ug walay kahayag, pasaliga siya sa ngalan ni Jehova, ug patugyana diha sa iyang Dios.
Ki van közületek istenfélő, aki hallgat szolgájának szavára? Aki sötétségben járt és nem volt számára fény, bízzék az Örökkévaló nevében és támaszkodjék Istenére.
11 Ania karon, kamong tanan nga nagahaling ug kalayo, nga nagabakus sa inyong mga kaugalingon ug mga agipo; lumakaw kamo sa kasiga sa inyong kalayo, ug sa mga agipo nga inyong gihaling. Kini modangat kaninyo gikan sa akong kamot; kamo manghigda sa kasub-anan.
Lám mindnyájatok tüzet gyújtók, lángnyilakkal fegyverkezők, menjetek tüzetek hevébe és a lángnyilakba, melyeket meggyújtottatok! Az én kezemből lett ez nektek, fájdalomra feküsztök le.
